Rob Zombie neve egyet jelent a vérben és mocsokban tocsogó őrülettel. Tipikusan azok közé a horrorrendezők közé tartozik, akik saját, néha igencsak elborult fantáziájuk szüleményeit igyekeznek vászonra vinni, ezt pedig vagy szereti a közönség, vagy nem. Sokszor úgy érzem, hogy Zombie-t nem igazán érdekli a közönség véleménye. Úgy van vele, hogy akinek tetszik, annak tetszik, akinek nem, nos, ide mindenki helyettesítse be, amire gondolhat. Szóval lássuk, mit hozott nekünk ezúttal őrülete birodalmából a rockrendező.

A film elején egy nagyon vidám társasággal ismerkedhetünk meg, akik egy kis családként szelik az utakat a lakókocsijukkal. Nagyon szabadelvűek, kissé ordenárék, és az egész életet egy viccnek fogják fel. Tipikus Zombie-karakterek. Nos, ez az életvidám csapat nem sokáig örülhet, mert ők lesznek egy nem mindennapi játék főszereplői. Egy társaság minden Halloweenkor megrendezi a 31 elnevezésű játékot, ami elmondásuk szerint nem más, mint maga a háború. A játékosoknak nincs más dolguk, mint túlélni ezt az éjszakát, miközben minden kör végén a játékmesterek fogadásokat kötnek, hogy kinek mennyi esélye van a túlélésre.

Igazság szerint nincs értelme többet beszélni a történetről, mert sokkal komplexebbnek tűnik, mint amit valójában nézhetünk. Hat nagy blokkra lehet szétszedni a filmet, amiből az első a felvezetés és a csapat megismerése. A második a játékosok elfogása és a szabályok ismertetése, majd a további négy a különböző gyilkosok köré épül. Ezeket pedig összefogja a film elején elhangzó monológ, a francia arisztokratáknak beöltözött játékmesterek hablatyolása és a végén bekövetkező, teljesen kiszámítható, katarzisszerűnek szánt befejezés. Azonban az igazság az, hogy a 31 semmi másról nem szól, mint az öncélú gyilkolásról, ami köré próbálnak egy kis filozófiai felhangot építeni, csak éppen teljesen feleslegesen. Ez a film ugyanis az eddigi Zombie-filmek keveréke, megfejelve egy kis Harley Quinn-nel. Éppen ezért kapunk egy roppant banális és felejthető keretet, ami semmi másra nem szolgál, mint hogy összekösse az erőszakot, a ragasztó pedig a mocsok és a vér.

Így tehát nézzük, hogyan teljesít a film a mocsokskálán. Nos, azt kell, hogy mondjam, ez az eddigi legbrutálisabb Zombie-film, pedig azért Az 1000 halott háza 1-2 se volt kutya. Itt azonban a rendező nem szórakozott, annyi beteg barmot zsúfolt a filmbe, amennyit csak tudott. Vannak itt bohócok, Hitler-jelmezbe bújtatott törpe, mini-Harley, óriás férfibalerina, meg egy borzasztóan elborult állat. Kihasználták a Halloween adta lehetőségeket, annyi szent. A gore-ral és a vérrel sem bánt csínján a rendező, itt aztán tényleg kapunk mindent. Az áldozati szerepbe kényszerült kis csapat nagyon szórakoztató, jó poénokat nyomnak, rájuk nem lehet panasz. Sheri Moon Zombie pedig még mindig jól hozza a hibbant, szabados durva csajt. A gyilkosok tényleg nagyon elvadultra sikeredtek, de még beleférnek. A zene és a képi világ a szokásos, tehát arra sem tudok semmi rosszat mondani. Viszont ezek a rizsparókás ripacs vénemberek valami borzalmasak! Teljesen kifeküdtem, amikor az egyikükben felfedeztem Malcolm McDowellt. Édes istenem, mi lett ezzel az emberrel?! Értem, hogy Rob nagy haverja, de azért van egy határ, amit még egy barát kedvéért sem lépünk át. Na ez a határ az, amikor a haverunk arra kér minket, hogy parókában, kifestve ripacskodó sznobként, valami istentelen hangon játsszunk el egy rettenetes szerepet. Annyira kínos és fájdalmas volt látnom a Mechanikus narancsban olyan zseniálisat hozó színészt, hogy azt nem tudom szavakba önteni. Tényleg nincs jobb szó rá, mint az, hogy nagyon kínos és kellemetlen volt az egész.

Összességében szórakoztatóra sikeredett a 31, mondhatjuk rá, hogy egy igazi halloweeni partyfilm. Senki ne vegyen semmit sem komolyan, ez most nem arról szól. Ez a film egy majdnem kétórás tömény állatság, nyakon öntve vérrel, obszcén humorral, aminek a tetején ott trónol rizsparókában egy borzasztó Malcolm McDowell. Csak megfelelő hangulatban, kellő mennyiségű alkohollal és jó társasággal ajánlott a megtekintése.

Pontszámom: 5/10

IMDb | mafab