eN.Dé. újra itt, és ez a film tényleg igazi érdekesség. Köszönjük ezt az írást is!

Most valami nagyon meglepővel készültem nektek. Mint tudjátok, nem olyan régen meghalt mindenki szeretett Bud Spencere. Szerintem nincs olyan ember, aki ne látott volna tőle legalább egy filmet, bár azt hiszem, nagyon kevesen vannak. Furcsa lehet ezen az oldalon róla olvasni, hiszen nem a horroriparban tevékenykedett, de aki keres, az talál. Méghozzá nem is akármit, hanem egy Dario Argento által készített remekművet, amiben felfedezhetjük a gyerekkorunkat végigkísérő pofonosztónkat is. Ez a film az 1971-es 4 légy a szürke bársonyon, amivel emlékezzünk most egy kicsit Bud Spencerre.

A történet főszereplője Roberto, aki egy menő zenekar dobosa. Felesége van, szép háza, király zenéket csinál a bandájával, és vidáman éli életét. Egy este próba után felfedezi, hogy már megint ott áll a bejáratnál egy kalapos férfi, aki, mint kiderül, már egy hete követi őt. Nekiindul hát, hogy megtudja, mit akar tőle ez az ember, de a kérdőre vonásból dulakodás lesz, és véletlenül leszúrja az ismeretlen férfit. Az egész jelenetet pedig egy furcsa maszkot viselő idegen lefényképezi. Roberto természetesen nem szaladt a rendőrséghez bevallani tettét, tehát kezdetét veszi az idegtépő macska-egér játék közte és az ismeretlen zsaroló között. Ám ez a zsaroló nem akar mást, mint megölni Robertót. Csak előtte eljátszadozik vele, és élvezi, hogy a férfi nem tud senkitől sem segítséget kérni. Roberto előbb elmondja a történetet a feleségének, majd a barátjának, Diónak (Bud Spencer), és megpróbálja kideríteni, ki van a nyomában. A házvezetőnője ugyan rájön, ki a rejtélyes zaklató, de ahelyett, hogy szólna, úgy gondolja, jó ötlet inkább megzsarolni őt. Mondanom sem kell, mi lesz ennek az okos teremtésnek a sorsa. Roberto igyekszik megoldást találni a kialakult helyzetre, és Dio tanácsára figyelteti a házát, valamint felfogad egy magánnyomozót is, aki ugyan rájön az igazságra, de nem lesz módja rá, hogy elmondja bárkinek is. Szóval hullanak az emberek, míg Roberto kénytelen szembenézni őrült zaklatójával, az igazság felfedezése pedig elemi erővel robbantja szét eddig boldognak hitt életét.

Azt mondhatom, hogy a 4 légy a szürke bársonyon egy igazán izgalmas giallo. Az alapkonfliktus érdekes, nagyon jó gondolat, hogy a zsaroló nem a pénz miatt hagy képeket maga után, vagy tör be Roberto házába, hanem ez csupán hozzátartozik az áldozat kínzásához. Az egész gyilkossági szándék mögött lapuló indíték pedig kellőképpen beteg, és őszintén megmondom, ilyenről még nem hallottam eddig. Argento ügyesen álcázza gyilkosa kilétét, én például hiába jöttem rá egy-két dologra, és hittem azt, hogy tudom, ki a zaklató, örömmel vettem tudomásul a végén, hogy behúztak a csőbe. Emellett a kameramozgás, a zene (Ennio Morricone volt érte felelős) és a hangulat telitalálat. Minden nagyon összhangban volt a történettel. Én szerettem ezt a filmet a hibái ellenére is. Mert bizony vannak hibái. Én most a legfatálisabbat emelném ki, mert ez rontja a film élményét.

Argentónak mindig is jobban ment a női karakterek megformálása, mint a férfiaké. Rendezőként pedig sikeresen választotta ki a megfelelő színésznőket a szerepre. Itt sincsen ez másképpen, a nők igazán jól teljesítenek. Csak az a probléma, hogy ezúttal a főszereplő nem egy nő, hanem egy férfi, és itt érkezünk el a hibához. Roberto, nincs jobb szó rá, egy hatalmas nagy gyökér. Semmi szeretnivaló sincsen benne, semmi sincs, amivel azonosulni tudna a néző, így nem is lehet szurkolni neki, vagy szorítani érte. Sőt, sokszor már a gyilkosnak szurkolsz, hogy tegye el láb alól ezt a barmot, és akkor legalább nem kellene tovább nézni a szenvedéseit. Ez a szerencsétlen semmire sem reagál megfelelően, a legtöbb esetben csak néz bambán, és játssza a keményet. Értem, hogy ő egy menő zenész, de hát istenem, az általam kedvelt bandák tagjai arcok, akiket a nőügyeik vagy az ivászataik mellett is lehet szeretni. Robertót nem lehet, és pont. Amikor átmegy igazi zenészbe, és megcsalja az asszonyát, még azt is gyökér módon teszi. Michael Brandon játszotta egyébként ezt a szerepet, és nem tudom, hogy azért ilyen, mert ilyenre írták, vagy csak ő volt kevés főszereplőnek.

Összességében ez egy nagyon erős film. Kellően szadista, a gyilkosságok is rendben vannak, nagyon jó a fordulat benne, ötletes az alapkoncepció és az indíték, a főszereplőt leszámítva, a többi karakter és színészi játék nagyon rendben van. Bud Spencert és a magánnyomozót külön érdemes kiemelni. Igaz, hogy utólag belegondolva, van egy-két folt a cselekmény logikájában, és az indítékot kicsit erősebben is hangsúlyozhatták volna, de ezek nem hatalmas hibák, sőt lehet, hogy valakinek pont ezek miatt fog tetszeni. Szóval jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek Argento filmjét. Majdnem olyan jó lett, mint a Mélyvörös, és ez tőlem hatalmas dicséretnek számít :-)

Pontszámom: 7.5/10

IMDb | mafab