Mint megígértem, minden héten jelentkezem egy francia új hullámú extrém horrorral. A Maniac-remake csak közvetve sorolható bele, nem úgy, mint mai ajánlóm, mely a Mártírok után igazi gyöngyszem a műfajon belül.
A betolakodó egy évvel előbb, 2007-ben készült, így nem csoda, hogy sok hasonlóságot mutat a Mártírokkal. A cselekmény középpontjában ugyanúgy két nő áll, és az életükért vívott harcukat követhetjük végig.
A nyitójelenetben egy terhes nő karambolját láthatjuk, melyet csak ő és még meg nem született gyermeke élt túl. Az orvosi vizsgálatokat követően hazamegy, egyedül szeretné tölteni a karácsonyt. Hihetetlen érzés lehet az elhunyt férj gyermekét várni, főleg karácsonykor. A városban zavargások vannak, a rendőrök figyelmeztetnek mindenkit, legyenek körültekintőek. Nem sokkal később egy ismeretlen nő kopogtat az ajtón, segítséget kérve. Sarah (Alysson Paradis - Vanessa Paradis húga) nem nyit ajtót, majd rendőröket hív. Az ismeretlen nő sziluettjét sikerült lefotóznia, de nem tudnak ezzel mit kezdeni a kiérkező rendőrök. Miután Sarah elalszik, a titokzatos nő visszatér, és már házon belül van, fog egy ollót és megpróbálja kivágni az alvó nőből a csecsemőt. A film hátralévő részében a két nő macska-egér játékát láthatjuk. Az érdekes és izgalmas cselekmény ellenére vannak oda nem illő és hibás jelenetek. Sarah álma egyáltalán nem illett bele a filmbe, hasonlóan érdektelen, mint az Árvában a nyitójelenet. Sarah és az anyja kapcsolata teljesen felesleges szál volt, érezhető, hogy nem egy tipikus anya-lánya kapcsolat, de nem tudjuk meg, miért neheztelnek egymásra, miért hívja a saját anyját a keresztnevén.
A névtelen nőt Béatrice Dalle játssza, nagyon hitelesen. Hihetetlen vérfagyasztó végig a játéka, szinte egyetlen szót sem szól, egy gótikus, fekete fűzős ruhában van, indítéka nem ismert, de elszántan küzd Sarah gyermekének megszerzéséért. A képi világ kellően sötét, sejtelmes, a vérrel pedig nem szerénykedtek. Nagyon szépen van bemutatva a többféle anyai szerep, melyek egymásnak ellentmondanak. Az egész cselekmény egy helyszínre és a két nőre korlátozódik, az atmoszféra magával ragadó, és végig a képernyő elé köti a nézőt.
Alexandre Bustillo és Julien Maury nagyon szép munkát végeztek, bár egy vérárban úszó filmet forgattak le, nem vált öncélú mészárlássá. Hasonlóan a Mártírokhoz, mögöttes tartalommal bír. Én személy szerint abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a cím nem a gyermekre utal-e. Erős idegzetűeknek tudom ajánlani ezt a filmet, lélekölő darab, megfelelő lelkiállapottal kell leülni elé, utána pedig nem árt egy vígjáték megnézése.
7/10