M. Night Shyamalan saját forgatókönyvéből készült thriller drámája, A falu (The Village) egy igazán elgondolkodtató darab a társadalomról, emberi kapcsolatokról és szeretetről.
Egy – szerintem – 19. század környéki kis faluban játszódik a történet, melyet hegyek és erdők vesznek körül. A pár tucat lelket számláló közösségnek megvan a maga rutinja, szokásai, kötött szabályrendszer mellett élnek. A nők, gyerekek, férfiak egyaránt dolgoznak, ami az önfenntartáshoz elengedhetetlen. A nyugodt, békés közösséget valamiért az első pillanattól kezdve körbelengi egy furcsa nyomasztó hangulat és a félelem lappangó érzete.
A falu teljesen el van zárva a külvilágtól, külső okok miatt, ezért érdekes módon, bár szinte végig szabad ég alatt vannak, mégis a tehetetlen bezártság érzetét kelti a hely. Senki nem mehet ki a völgyből, át a városba, az erdőben élő szörnyek miatt. Évtizedek óta béke honol az erdőben élők és a falusiak között, utóbbiak mégis rettegnek, annak ellenére, hogy a határokat folyamatosan őrzik. A faluban minden „rossz színű”, piros dolgot el kell pusztítani, mert az vonzza azokat, kikről „nem beszélnek”.
Egyik este viszont megszólal a veszélyt jelző harang, határsértés történt. A szörnyek megjelenése nagyon bizarr, a nézőt tényleg kirázhatja a hideg, főleg, ha belegondol, hogy a falusiak semmivel nem tudnak védekezni, csupán csak elbújni tudnak a lények elől, a szembeszállásra lehetőség sincsen.
A történet középpontjában a vak Ivy Walker (Bryce Dallas Howard) áll, akinél tisztább lelkű, szeretetre méltóbb ember nem is él a közösségben. A lány, bár vak, teljesen kiismerte magát a behatárolt völgyben, és tájékozódását segíti, hogy bizonyos színeket lát, így ezeket össze tudja kötni társaival, így ismervén meg őket. Bontakozó szerelme a visszahúzódó, csendes, de jó szívű fiúval, Lucius Hunttal (Joaquin Phoenix) bajba sodorhatja az egész falu életét, mindennapjait. Ivy engedélyt kér, hogy a városba mehessen életmentő gyógyszerekért, hogy szerettén segítsen, a vének tanácsának pedig el kell gondolkodnia, mit kockáztatnának a lány elengedésével, a lánynak pedig szembe kell néznie saját félelmeivel.
Szerintem A falu egy gyönyörűen megkomponált dráma, a thriller pedig nem öncélú félelemkeltés, mert magából a közösségből, az életkörülményeikből és az ő félelmeikből fakad. A képi világ és a zenei aláfestés gyönyörű, egyszerre nyugodt, tiszta, de nyomasztóan sötét is. A párbeszédek néha kissé furcsák, de nem zavaróak. Persze rengeteg logikai hibát ki lehetne találni arra, hogy miért nem jó a film, de a rendezőnek nem célja, hogy egy valóságos dolgot mutasson be, csak szimbolizálni akar, görbe tükröt állít, ami akaratlanul is elgondolkodtatja a nézőt a társadalomról, melyben él. A színészekkel az égvilágon semmi gond, mindegyikük jól alakít és érzelmeikkel, motivációjukkal könnyen azonosulhatunk. Mindenkinek ajánlom a filmet.
Szerintem: 7/10