Szapultam már eleget a Kaptár filmeket a minőségromlás miatt, amit a Capcom az animációs sorozattal próbált meg helyre billenteni. Az első epizód kimondottan kellemesre sikerült, így négy év múlva érkezett is a folytatás, jelen cikkünk alanya. Azonban a széria nem várt fordulatot vett, ami miatt a Kárhozat vegyes fogadtatásban részesült.

Megszokott főszereplőnk ismételten Leon Kennedy, akit felettesei Európába küldenek portyázni, ám a bioorganikus fegyvereket gyártó vállalatok után kutatva rájön, hogy egy újfajta vírusvariáns ütötte fel a fejét, mely teljesen más módon fertőzi meg a lakosságot. Csatlakozik hozzá pár régi-új szereplő, és együtt erednek a rejtély nyomába. A történetet itt sem bonyolították túl, de egy pár újítással igyekeztek feldobni, gondolok itt a jellemfejlődésre és a vírusterjedés módjára, illetve a sorozatban először női főellenséget is bedobtak, aki kellően hozza a genyafaktort.

Leon a régi, JD az újonc – a beszólásai mesteriek

A történetet itt sem bonyolították túl, de egy pár újítással igyekeztek feldobni, gondolok itt a jellemfejlődésre és a vírusterjedés módjára, illetve a sorozatban először női főellenséget is bedobtak, aki kellően hozza a genyafaktort. Karaktereink szimpatikusra sikerültek, Ada Wong és az újonc Buddy is brillírozik a másfél óra során, jól működnek együtt csapatként is, egyedül Leon lóg ki a sorból: itt már eléggé megcsömörlötté és befelé fordulóvá kezd válni, ami a későbbiekben csak fokózódik majd. Végre a mellékszereplőkre is fordítottak elég figyelmet az alkotók, kiveszik szerepüket a harcból, és a kidolgozottságuk sem marad alul a többiekéhez képest.

Technikailag észrevehető a különbség a Bioterrorhoz hasonlítva, Leon-on nagyon látszik a ráncfelvarrás, sokat fejlődött a karakteranimálás és a környezet megvalósítása (kicsit több büdzsét áldoztak rá, mint az elődjére), azonban a gyerekbetegségek szintén megmaradtak, a mozgáskultúra ismét darabos és lehetetlen módon van kidolgozva. A színvilágra külön kitérnék, nagyon szépek a borongós képek éppúgy, mint a napfényes pillanatok, remekül átadják a jelenet hangulatát. Szintén pazarul sikerült a hangzásvilág, minden egyes beszéd és effekt a helyén van, továbbá az előző rész hibájából tanulva a szinkronszínészek hangjához hozzáigazították a szereplők szájmozgását. Megemlítendő, hogy Leon új hangja Matthew Mercer lett, akinél keresve se találhattak volna jobbat.

Svetlana, aki MELLesleg a főellen

Két fontos újítás történt: a filmnek lett humora, és megnőtt a fordulatszám. Előbbi főleg az egyik mellékkarakternek, JD-nek köszönhető: olyan egysorosokat puffogtat a leglehetetlenebb helyzetekben is, hogy a könnyeinkkel küszködünk a következőig. Ritka jó időzítéssel tolja a film során, csak a szükséges pluszt adva az állandó akcióhoz. Habár komorabb hangvételű lett a Kárhozat az előző epizódhoz képest, mégsincs benne üresjárat, a 100 perc egyfolytában végig pörög, viszont fájdalom, hogy nincsenek benne olyan emlékezetes jelenetek, amik megmaradnak bennük a film megtekintése után.

„Azt mondtam, ül!” – engedetlenek ezek a zombik

A Kárhozat fogadtatása mindenképp pozitív volt, köszönhetően az előd által lefektetett elvárásoknak, és a számos új elem sem okozott fennakadást a szériában, némelyek jobbnak tartják a Bioterrornál is (számomra hasonló szinten van a kettő, de más-más szempontból), így akik végleg kiábrándultak a filmsorozatból, tegyenek az animációsokkal egy próbát.  Bevételt tekintve a közel 2,5 millió dolláros költségből a mozikból épp nullszaldósként jött ki, de a DVD/BD eladás jócskán megdobta ezt a számot, a mai napig 7 és félnél tart.

Pontszám: 6/10

IMDb | mafab