Mint ígértem, ma bemutatom az utolsó három mesét, a kissé méltatlanul elfeledett A mesemondó sorozatból, az első cikket*** itt***, a másodikat pedig itt talljátok. Hihetetlen, mennyire jó felnőtt fejjel is, a digitális korban nézni ezt a sorozatot, nosztalgikus, az idő vasfoga pedig szinte meg sem érintette.

Mint ígértem, ma bemutatom az utolsó három mesét, a kissé méltatlanul elfeledett A mesemondó sorozatból. Hihetetlen, mennyire jó még felnőtt fejjel, a digitális korban nézni ezt a sorozatot, nosztalgikus, az idő vasfoga pedig szinte meg sem érintette.

A legrövidebb mese az évadnyitó epizódja volt, és magáról a Mesemondóról szólt. A történet fő vonatkozásában ismerősen hangozhat nekünk, hisz megihlette a Kő leves mesénket. A Mesemondó, mikor még koldus volt, alamizsnát kért a helyi kastély szakácsából, megtréfálta egy darab kővel, hogy bizony abból nagyon finom leves készül. Természetesen a kő mellé zöldségeket, húst, fűszereket is tett, a szakács pedig átverve érezte magát, ezért pedig tüstént a király elé citálta a koldus mesemondót. A király ítélete szerint egy éven keresztül minden este el kell mesélnie egy történetet a Mesemondónak, különben a szakács forró olajban megfőzi. Így ment ez az utolsó napig, mikor hősünknek egy árva mese sem jutott eszébe. Mit ad a szerencse egy koldus szerencsejátékot ajánlott neki, Mesemondónk szerencséjére pedig egy igazán groteszk történet kerekedett ki belőle.

Ez egy igazán abszurd rész, ez a földhöz ragadott a többihez képest, de nem mellőzi a mesei elemeket. Emlékszem kiskoromban azért megrémített a koldus, ahogy trükkjei is, mikor testrészeket tűntetett el. Mai szemmel inkább már tényleg csak groteszk mese, de ennek ellenére egy percig sem válik nevetségessé.

A szívtelen óriás ezzel szemben igenis félelmetes volt, és talán még most is az. Egy királyság faluját egy óriás tartotta rettegésben, ki elrejtette saját szívét, hogy össze ne törhessék azt, de ennek köszönhetően semmit nem érzett, a kegyetlenkedés pedig nem állt távol tőle. A király egy nap tömlöcbe vetette a szörnyet, hogy ne árthasson többé senkinek. Az óriás évtizedeken át sínylődött börtönében, míg meg nem ismerkedett a legkisebb herceggel. A herceg naiv módon bizalmába engedte az óriást, aki ezt kihasználván megszökött. A király idősebb fiai egymás után mentek a szörny után, hogy végezzenek vele, de egyikük sem tért vissza. A bűntudattól vezérelve a legkisebb királyfi is szerencsét próbált, útnak indult, hogy áruló barátját az óriást megkeresse, szívét pedig visszaadja neki.

Ez egy félelmetes és egyben szép rész is, a szív elrejtésének metaforájával. Mindig meglep mennyire kreatívan használták a trükköket a sorozatban, hol a festmény elevenedik meg, hol a poháron látjuk a szereplők kicsinyített sziluettjét, a szörnyek pedig rendkívül jól és élethűen vannak kivitelezve, bármiféle digitális trükk nélkül. Az epizód lezárása pedig igen szívbe markoló.

A Szerencsefiú az egyik kedvenc történetem volt kiskoromban. A régi orosz népmese szerint a birodalomban uralkodó kegyetlen és gonosz király trónját egyszer egy szegény legény fogja elnyerni, aki a hetedik fiú, hetedik fia lesz, azaz a Szerencsefiú. A gonosz király a próféciát hallva azonnal a fiú keresésére indult, mikor pedig megtalálta a csecsemőt, megvette szüleitől és egy szikla szirtről a mélybe dobta. De nem hiába hívták a gyereket Szerencsefiúnak, természetesen egy karcolás nélkül megúszta, felnővén pedig életveszélyes próbákat kellett kiállnia, hogy a prófécia beteljesülhessen.

A mese fénypontja egyértelműen az utolsó próba, a gonosz griff tanyáján. Ezek a mesék nem teljes mértékben horrorisztikusak, mégis minden részben van valami sötét tónus, ami miatt igazán különlegessé válnak. Ebben az esetben az emberhúsból készült gulyást habzsoló griff adja meg a történet borzongató hangulatát.

Mindenkinek ajánlani tudom a sorozatot, aki még nem látta, akik pedig igen, nézzék újra, hihetetlenül jó újraélni ezeket a meséket. Óriási kár, hogy csak 9 rész készült belőle, azokat sem lehet tökéletes minőségben megszerezni. Készült egy második évad is, 4 részes görög mítoszokkal, de hozzájuk sajnos felirat sincs. A sorozat biztosan népszerű volt, mert több könyvet is kiadtak mostanában, mely új történeteket mesél el ugyan ilyen koncepcióval. Remélem egyszer kiadnak egy minőségi DVD-t az összes résszel, extrákkal együtt, én biztosan beszerezném!Mint ígértem, ma bemutatom az utolsó három mesét, a kissé méltatlanul elfeledett A mesemondó sorozatból, az első cikket*** itt***, a másodikat pedig itt talljátok. Hihetetlen, mennyire jó még felnőtt fejjel, a digitális korban nézni ezt a sorozatot, nosztalgikus, az idő vasfoga pedig szinte meg sem érintette.

A legrövidebb mese az évadnyitó epizódja volt, és magáról a Mesemondóról szólt. A történet fő vonatkozásában ismerősen hangozhat nekünk, hisz megihlette a Kőleves mesénket. A Mesemondó, mikor még koldus volt, alamizsnát kért a helyi kastély szakácsától, megtréfálta egy darab kővel, hogy bizony abból nagyon finom leves készül. Természetesen a kő mellé zöldségeket, húst, fűszereket is tett, a szakács pedig átverve érezte magát, ezért pedig tüstént a király elé citálta a koldus mesemondót. A király ítélete szerint egy éven keresztül minden este el kell mesélnie egy történetet a Mesemondónak, különben a szakács forró olajban megfőzi. Így ment ez az utolsó napig, mikor hősünknek egy árva mese sem jutott eszébe. Mit ad a szerencse, egy koldus szerencsejátékot ajánlott neki, Mesemondónk szerencséjére pedig egy igazán groteszk történet kerekedett ki belőle.

Ez egy igazán abszurd rész, földhözragadtabb többihez képest, de nem mellőzi a mesei elemeket. Emlékszem, kiskoromban azért megrémített a koldus, ahogy a trükkjei is, mikor testrészeket tüntetett el. Mai szemmel inkább már tényleg csak groteszk mese, de ennek ellenére egy percig sem válik nevetségessé.

A szívtelen óriás ezzel szemben igenis félelmetes volt, és talán még most is az. Egy királyság faluját egy óriás tartotta rettegésben, ki elrejtette saját szívét, hogy össze ne törhessék azt, de ennek köszönhetően semmit nem érzett, a kegyetlenkedés pedig nem állt távol tőle. A király egy nap tömlöcbe vetette a szörnyet, hogy ne árthasson többé senkinek. Az óriás évtizedeken át sínylődött börtönében, míg meg nem ismerkedett a legkisebb herceggel. A herceg naiv módon bizalmába engedte az óriást, aki ezt kihasználván megszökött. A király idősebb fiai egymás után mentek a szörny után, hogy végezzenek vele, de egyikük sem tért vissza. A bűntudattól vezérelve a legkisebb királyfi is szerencsét próbált, útnak indult, hogy áruló barátját, az óriást megkeresse, szívét pedig visszaadja neki.

Ez egy félelmetes és egyben szép rész is, a szív elrejtésének metaforájával. Mindig meglep, mennyire kreatívan használták a trükköket a sorozatban, hol a festmény elevenedik meg, hol a poháron látjuk a szereplők kicsinyített sziluettjét, a szörnyek pedig rendkívül jól és élethűen vannak kivitelezve, bármiféle digitális trükk nélkül. Az epizód lezárása pedig igen szívbemarkoló.

A Szerencsefiú az egyik kedvenc történetem volt kiskoromban. A régi orosz népmese szerint a birodalomban uralkodó kegyetlen és gonosz király trónját egyszer egy szegény legény fogja elnyerni, aki a hetedik fiú hetedik fia lesz, azaz a Szerencsefiú. A gonosz király a próféciát hallva azonnal a fiú keresésére indult, mikor pedig megtalálta a csecsemőt, megvette szüleitől és egy sziklaszirtről a mélybe dobta. De nem hiába hívták a gyereket Szerencsefiúnak, természetesen egy karcolás nélkül megúszta, felnővén pedig életveszélyes próbákat kellett kiállnia, hogy a prófécia beteljesülhessen.

A mese fénypontja egyértelműen az utolsó próba, a gonosz griff tanyáján. Ezek a mesék nem teljes mértékben horrorisztikusak, mégis minden részben van valami sötét tónus, ami miatt igazán különlegessé válnak. Ebben az esetben az emberhúsból készült gulyást habzsoló griff adja meg a történet borzongató hangulatát.

Mindenkinek ajánlani tudom a sorozatot, aki még nem látta, akik pedig igen, nézzék újra, hihetetlenül jó újraélni ezeket a meséket. Óriási kár, hogy csak 9 rész készült belőle, azokat sem lehet tökéletes minőségben megszerezni. Készült egy 4 részes második évad is, görög mítoszokkal, de hozzájuk sajnos felirat sincs. A sorozat biztosan népszerű volt, mert több könyvet is kiadtak mostanában, mely új történeteket mesél el, ugyanilyen koncepcióval. Remélem egyszer kiadnak egy minőségi DVD-t az összes résszel, extrákkal együtt, én biztosan beszerezném!

Szerintem: 10/10

IMDb