Halloween 5: The Revenge of Michael Myers
Halloween 5: Michael Myers bosszúja (1989)

Michael Myersről amit tudni érdemes továbbra is: halhatatlan, örökké és fáradhatatlanul csak megy és megy, senki és semmi nem állíthatja meg, a nagy haladás közben pedig legyak pár embert, kutyát, gyereket maga körül. Természetesen egy ikonikus figuráról van szó, és ebből kifolyólag nem lehetett egy-két résszel elintézni őt. Sajnos. Tehát a forgatókönyv az, hogy Myers jön, kinyír pár tinit, aztán különböző módokon „megölik”, és remélik, hogy egyszer csak meghal. Nézzük ezek tudatában, hogyan sikerült a franchise ötödik része.

A történet a negyedik rész végétől folytatódik. Kapunk egy kis emlékeztetőt az előző részből, aztán szokás szerint ugrunk az időben. A továbbra is Haddonfieldben élő Jamie (Danielle Harris) egy gyermekklinikán igyekszik felépülni a tavaly történtekből. Azóta is folyamatosan rohamok gyötrik, megnémult, és ráadásul a környéken élők utálatával is meg kell küzdenie. Csak mostohatestvére, Rachel és annak barátnője, Tina látogatja, illetve a mindig harcra kész dr. Loomis igyekszik kiszedni a gyerekből (nem éppen az atyai gondoskodás és gyengédség nevében), merre van Myers. Ugyanis Jamie különös kapcsolatban áll maszkosunkkal, és előre tudja, ki és hol van veszélyben. Dr. Loomis és a rend éber őrei megint felveszik a kesztyűt Myers ellen, és remélik, ezúttal a kislány segítségével végleg le tudnak majd számolni a megtestesült gonosszal.

Nos, a zene még mindig jó, és a Jamie-t alakító Danielle Harris is nagyon rendben van. Igazán jó és váratlan újítás, hogy a gyilkosságok és a cselekmény nagy része nappal zajlik, ami egy ilyen filmnél elég ütős húzás. Mármint az lenne, ha tudnánk rajta egy percig is félni, na de ne szaladjunk ennyire előre. Szóval a filmben kétszer is látható Myers maszk nélkül, tehát rá lehet tapadni a képernyőre, hogy kicsit jobban szemügyre tudjuk venni a mindig maszkban cammogó gyilkosunkat. Ezzel pedig véget ért a boldog rész, és rátérhetek azokra a kérdésekre, amik végig fojtogatták a torkomat, míg néztem a filmet: ezt mégis hogy képzelték?! Hogy lehetséges az, hogy egy ilyen film a költségei majdnem négyszeresét hozza vissza?! Hogy és miért, és mégis miért kell nekem ezt néznem?!

Kezdjük ott, hogy most nem a színészekkel volt a baj. Jó, volt egy-kettő, aki kicsit ripacsra vette a figurát, de összességében rájuk nem lehetett panasz. A rendezőre meg a forgatókönyvíróra annál több. Először is, ne rakjanak már bele ennyi szereplőt egy folytatásba, ha az előző részből kapunk négyet. Ha pedig mégis a szereplőhalmozás mellett döntenek, legalább tisztességesen ritkítsák már meg őket, hogy legyen értelme végighallgatni a jellegtelen párbeszédeket. Másodszor, Rachel karaktere elvileg központi szereplő, aki Jamie-hez a legközelebb áll, viszont mikor eltűnik, ezt a legtöbben észre sem veszik, és simán túllépnek a dolgon. Jamie pedig hirtelen Tina-mániás lesz, ezáltal ez az idegesítő ugrabugra tyúk lép elő kvázi főszereplővé. Ami még nagyon fontos, és slasherkészítőknek kötelező tudni: a mellékszereplők élete és karaktere senkit nem érdekel. Ők az apríték, akiknek a gyönyörűen kivitelezett halálát nézhetjük, nem nekik kiabálunk, hogy forduljanak már meg. Tehát kellene a filmbe egy rendesen felépített hősnő is, akiért szurkolhatunk, és ami ebben a filmben teljesen össze volt kavarva. Egyetlen szereplő sem érdekelt igazán, a kis Jamie-t leszámítva.

Értem, hogy kellenek az újítások, nem nézhetjük ugyanazt, de minek hoznak be egy fekete ruhás hapekot, meg csuklókon több embernél párhuzamosan megjelenő jeleket, ha ebből semmit nem mondanak el nekünk? Persze, hogy kell a rejtelmesség, de ez azért már túlzás. Hát nem értitek? Nem akarok több részt megnézni! Válaszokat akarok helyette most már!

Ebben a filmben mindenki mindenen olyan gyorsan túllép, mint Myers a testét átszaggató golyókon. Random jelenetek vannak összehányva, semmi összhang nem fedezhető fel bennük, csak kapunk egy csomó embert, akik egymástól tök függetlenül kerültek a vászonra, majd jön a vége főcím. Csak az a baj, hogy ez nem ilyen gyorsan zajlik le. A film nagyon, nagyon, nagyon lassú, és gyakorlatilag abból áll, hogy "itt a Michael, ott a Michael"-t játszanak a film készítői. A legtöbb jelenet ugyanis arról szól, hogy most látod Myerst, majd az éppen aktuális hullajelöltünk hátrafordul, de persze volt, nincs Myers addigra. Baromi félelmetes, mondhatom. A film ¾-e teljesen érdektelen és élvezhetetlen, ráadásul rendes gyilkosságokat sem kapunk, pedig azért Michael ki szokott tenni e téren magáért, elvégre ez a munkája, amit az ötödik részig egész jól csinált. Bár az is igaz, hogy a lehető legtöbbet kihozza magából. Autót vezet, sőt autóval üldözi a szerencsétleneket az erdőben, a maszkját is váltogatja, hogy átverje a nem az eszükről híres áldozatait, és továbbra is vészjóslóan cammog tovább a vérrel övezett útján.

A film csak és kizárólag akkor működik, ha Jamie vagy Michael körül forog a cselekmény. Ez azonban, mint mondtam, elég ritkán fordul elő. Azt sem értem, hogy egy ilyen helyen, mint Haddonfield, minek tartanak Halloweent, és hogyan engedhetik meg, hogy Myers-maszkokban rohangásszanak a tinik? Hol vannak a káráló szülők és városvezetők? Minden évben halomra ölik a kölykeiket, ezek meg nem tesznek semmit azonkívül, hogy mindezt hagyják. Gondolom, akinek volt egy kis esze, már rég elköltözött onnan.

Komolyan nem zavar, hogy Michaelt lelövik, leszúrják, felnyársalják és a többi, én el tudom fogadni, hogy ő egy halhatatlan gonoszból táplálkozó valami, de ez a film botrányosan rossz. Nem szoktam háttérinfókkal bombázni az olvasókat, de muszáj megemlítenem, hogy az eredeti tervek szerint Jamie lett volna az új Michael, ami baromi jó ötlet lett volna, és amivel meg lehetett volna menteni ezt a filmet, sőt az egész szériát. Danielle Harris biztosan kiválóan teljesített volna ezen a téren. Azonban ez a ziccer elmaradt, így a film totális káoszba fulladt. Véleményem szerint az ötödik az egyik legrosszabb része a szériának. Lehet, hogy Myerst nem tudják a történet szerint megölni, de ezzel a történettel annál inkább. Ebben a részben tökéletesen kivéreztették a töklámpások rémét, és nem a szó szerinti értelemben. A rossz rendezés, csapnivaló forgatókönyv ellen még az ő állhatatos gyilkos előrenyomulása is kevés volt.

Pontszámom: 2.5/10

IMDb | mafab

(eN.Dé.)

Halloween: The Curse of Michael Myers
Halloween: Az átok beteljesül (1995)

Őszintén megmondom, az előző rész annyira kikészített, hogy nagy erőfeszítések árán tudtam csak rávenni magamat, hogy megnézzem a franchise hatodik részét. Azonban a munka az munka, és értetek bármit, tehát végignéztem a Halloween: Az átok beteljesül című részt, és szerencsére nem volt annyira rossz, mint az ötödik epizód. (Különben már lehet, egy elmeosztályon lennék.) Szóval lássuk, mivel sikerült egy kicsit feljebb tornászni a színvonalat.

Hat év telt el azóta, hogy Michael Jamie-vel együtt eltűnt a sötétség homályában. Persze Myers sosem tűnik el végleg, így Haddonfield lakóinak csak egy kis szusszanásnyi időt adott, igaz, ez alatt az idő alatt sikerült feledésbe merülnie. Szóval Jamie egy kisfiúnak ad életet, akin valami szekta egy szertartást akar végrehajtani, azonban a lánynak sikerül megszöknie a babával együtt, így ezek a furcsa köpenyes valakik utánuk küldik Michaelt, hogy szerezze vissza a gyereket. Persze Myers közben azért kis kitérőt is tesz régi otthona felé, ahol már egy új, korántsem vidám család él. Velük szemben pedig az immáron felcseperedett Tommy Doyle várja, hogy visszatérjen a maszkos gyilkos, hogy leszámolhasson vele. Egy véletlen folytán hozzá kerül a kisbaba, és a Myers ház új lakóival, illetve dr. Loomisszal szövetkezve ismét felveszik a harcot a gonosz ellen. Ha ez nem lenne elég nektek, akkor ott van még az a vonal is, hogy a város fiataljai megpróbálják ismét szerethetővé tenni a Halloweent, mert nem akarják, hogy a hatalom megbéklyózza a lelküket. Roppant izgalmas, igaz?

Kuszának tűnt a történet ismertetője? Hát ne csodálkozzatok, az egész film ilyen. Tényleg jobb lett, mint az előző rész, ahol alig volt történet, csak itt átestek a másik végletbe, tehát igyekeztek valami nagyon bonyolult sztorit felépíteni a készítők. Bele is tört a bicskájuk, mert ahelyett, hogy egy-két dologra koncentráltak, kaptunk vagy 6-8 mellékszálat, amik közül egyet sem sikerült logikusan végigvinni. Kezdjük ott, hogy nem tudunk meg semmit a szektáról. Vannak ezek a köpenyes emberek, akik valamiért Michael háta mögött állnak, és valamit akarnak azzal a szegény kisbabával, de hogy miért csinálják ezt, honnan jöttek, mi az eredetük, mi a céljuk, azt nem tudjuk meg. Az sem világos, hogy Myers miért csinálja azt, amit mondanak, és mi köze van neki ezekhez az emberekhez. Ha jól értettem, ez a rész egy eredettörténet akart lenni, ehhez képest csak annyit tudunk meg, hogy Michael kisfiú korában hallotta valakinek a hangját, aki miatt megölte a családját, és amiért kiválasztották őt. Elvileg Kara fia (akik a Myers-házban élnek) is ilyen képességű gyerek, de ezzel valahogy senki nem törődik.

Sajnos a színészi alakítások terén sem működik a film. Igazából Michael Myers benne a legjobb, de ő is csak azért, mert nem látjuk a mimikáját… A többiek azonban kárpótolnak minket. Paul Rudd játssza Tommyt, valami istentelen rosszul. Úgy látszik, nála ekkor még a színészkedés egyet jelentett azzal, hogy kidülleszti a szemeit. Komolyan, néha megijedtem, hogy a nagy erőlködésben kipattannak a fejéből, és a padlón landolnak. Donald Pleasence-t megint visszarángatták, és habár az egyik kedvencem, de szegény már nagyon öreg és fáradt, szóval nem értem, dr. Loomis miért kell még mindig a szériába. Azért lássuk be, már öt alkalommal elhasalt Michaellel szemben, ez nem túl biztató mutató, nem tudom, miért hiszik, hogy ő kell Myers ellen.

Amiért ez a rész mégis jobb, az a gyilkosságfaktor. Szerintem Michael utoljára a második részben volt ennyire elemében. Rendesen aprítja a népet, és szerintem tanulmányozta Jason munkásságát is, mert egy-két ölési technikája nagyon emlékeztet a kristály-tavi rémére. Szóval e téren senki nem panaszkodhat, tényleg megritkítja Haddonfield lakóit, bár az is igaz, hogy hat évet hagyott ki, be kellett pótolnia a kimaradt embermennyiséget.

A vérfaktor mentette meg a filmet nálam, ezért adok egy kicsit magasabb pontszámot, mint a múltkor. Ez a tény azonban nagyon jól mutatja, hogy ez a film bizony nem jó, hiszen csak a gyilok menti meg. Egyébként a hatodik résznek két verziója van, de sajnos (vagy hála Istennek?) nekem nem sikerült hozzájutnom a producer's cuthoz, lehet, az univerzum akart ezzel üzenni, hogy vigyázzak az ép elmémre. Amit megtudtam erről a részről, az az, hogy állítólag több mindent megmagyaráznak benne, mint az általam látottban. Nos, erre csak annyit tudok mondani: kit érdekel? Ugyanis engem nem tudnak ezzel megvigasztalni, hiszen nem ezt szánták a nagyközönségnek. Ja, kérem, hogy időközben rájöttek, hogy elbaltázták a dolgokat, és én emiatt legyek elnézőbb? Nem leszek, mert tetszettek volna előre gondolkodni, nem pedig utólag tüzet oltani. Így még ha akarnám, se tudnám ezt a szempontot figyelembe venni, és remélem, hogy a sorozat újraindítása egy új kezdetet is jelent, amivel elfelejthetem az elmúlt részeket.

Pontszámom: 4/10

IMDb | mafab

(eN.Dé.)

Halloween H20: 20 Years Later
Halloween H20: Húsz évvel később (1998)

Ahhoz, hogy hat rész után feltámasszák a nagy kerek, huszadik évfordulón a Halloween-franchise-t, nem csak egy jó történetet kellett kitalálniuk a készítőknek, hanem visszahozni a franchise igazi final girljét, a sikolykirálynőt, a Testet, Jamie Lee Curtist, aki az első részt követő két évtizedben konkrétan legendává vált a megannyi horrorban, thrillerben és vígjátékban való szereplés miatt. A H20-at egyedül ő teszi nézhetővé.

Ahhoz, hogy X rész után feltámasszák a nagy kerek, huszadik évfordulón a Hallowen franchise-t nem csak egy jó történetet kellett kitalálniuk a készítőknek, hanem visszahozni a franchise igazi final girljét, a sikoly királynőt, a Testet, Jamie Lee Curtist, aki az első részt követő két évtizedben konkrétan legendává vált a megannyi horror, thriller és vígjátékban való szereplés miatt. A H20-at egyedül ő teszi nézhetővé.

1998, húsz évvel a haddonfieldi rémálom után Laurie Strode, immár felnőtt nőként, anyaként él, Keri Tate álnéven, és egy neves, bentlakásos magániskolát igazgat. Az élet kárpótolta a szörnyűségekért, melyeket bátyja követett el, egyedüli gondja kamasz fiának lázadásaival való megbirkózás. Viszont közeleg Halloween évfordulója, s, míg másoknak a bulit, a gyerekeknek a sok édességet és diákjainak a várva várt iskolai kirándulást jelenti, ő retteg, még két évtizeddel később is, hogy vajon Michael idén visszatér-e. Ezért is vonakodik elengedni fiát az iskolai túrára, de John (Josh Hartnett) túljár anyja eszén és inkább barátnőjével (Michelle Williams) és közös barátaikkal tart megünnepelni halloweent. Ám egy gyilkos árny a múltból visszatér, hogy végleg megszakítsa a Myers vért, Laurie pedig nem menekülhet előle, még egyszer, utoljára fel kell vennie a harcot saját testvérével.

Nagyon érződik, hogy valamit ki akartak találni az évfordulóra és pont kapóra jött a Sikoly, ami elhozta a slasherek új aranykorát, de abszolút nem nyújtott többet a H20 az előző Halloween részeknél, Curtis ide vagy oda, még a Janet Leight cameo sem volt indokolt. Összességében még sem rossz folytatás, hisz ugyan azokat a fordulatokat hozza, mint elődei, és Myers sem nevetséges. Csupán rendkívül nehezen indul be, horrorhoz képest kimondottan visszafogott, alig van vér, alig van halál, a nagy visszatérésre azért jobban is elereszthették volna magukat a készítők és legalább lett volna egy gore guilty pleasure zárása a franchisenak.  Ez az egész széria unalomba fulladt, de már a legelején…Ahhoz, hogy X rész után feltámasszák a nagy kerek, huszadik évfordulón a Hallowen franchise-t nem csak egy jó történetet kellett kitalálniuk a készítőknek, hanem visszahozni a franchise igazi final girljét, a sikoly királynőt, a Testet, Jamie Lee Curtist, aki az első részt követő két évtizedben konkrétan legendává vált a megannyi horror, thriller és vígjátékban való szereplés miatt. A H20-at egyedül ő teszi nézhetővé.

1998. Húsz évvel a haddonfieldi rémálom után Laurie Strode immár felnőtt nőként, anyaként él, Keri Tate álnéven, és egy neves bentlakásos magániskolát igazgat. Az élet kárpótolta a szörnyűségekért, melyeket bátyja követett el, egyedüli gondja kamasz fiának lázadásaival való megbirkózás. Viszont közeleg Halloween évfordulója, s míg másoknak a bulit, a gyerekeknek a sok édességet és diákjainak a várva várt iskolai kirándulást jelenti, ő retteg, még két évtizeddel később is, hogy vajon Michael idén visszatér-e. Ezért is vonakodik elengedni fiát az iskolai túrára, de John (Josh Hartnett) túljár anyja eszén, és inkább barátnőjével (Michelle Williams) és közös barátaikkal tart megünnepelni Halloweent. Ám egy gyilkos árny a múltból visszatér, hogy végleg megszakítsa a Myers-vért, Laurie pedig nem menekülhet előle, még egyszer utoljára fel kell vennie a harcot saját testvérével.

Nagyon érződik, hogy valamit ki akartak találni az évfordulóra, és pont kapóra jött a Sikoly, ami elhozta a slasherek új aranykorát, de abszolút nem nyújtott többet a H20 az előző Halloween-részeknél, Curtis ide vagy oda. Még a Janet Leigh-cameo sem volt indokolt. Egyébként ez a rész egy reboot, és csak az első két rész eseményeit veszi alapul. Összességében mégsem rossz folytatás, hisz ugyanazokat a fordulatokat hozza, mint elődei, és Myers sem nevetséges. Csupán rendkívül nehezen indul be, horrorhoz képest kimondottan visszafogott, alig van vér, alig van halál, a nagy visszatérésre azért jobban is elereszthették volna magukat a készítők, és legalább lett volna egy vérbő guilty pleasure zárása a franchise-nak. Ez az egész széria unalomba fulladt, de már a legelején…

Szerintem: 5/10

IMDb | mafab

(Levente)

Halloween: Resurrection
Halloween: Feltámadás (2002)

Ismét itt, Haddonfieldben, és ismét nézhetem, ahogy a lassítva sétálás koronázatlan királya lenyom néhány szerencsétlent. Az előző részben végre visszahozták nekünk kedvenc sikolykirálynőnket, Jamie Lee Curtist, ami egy kis ideig fellobbantotta a szikrát, és tényleg jót tett a szériának. A nyolcadik részben is kapunk belőle egy keveset, és megnézhetjük, hogyan végződik Laurie és Michael hosszúra nyúlt keringője. Viszont a készítők most már nem akarnak többet ezzel a párharccal foglalkozni, így az első negyed óra után új irányt vesz Michael élete, és vele együtt a szériáé is.

A történet központjában tehát most már nem kedvenc kettősünk áll, hanem egy roppant érdekes vállalkozást követhetünk figyelemmel. Valóságshow-t szerveznek ugyanis a Myers-lakba, ahová pár szerencsés fiatal abban a hitben költözik be, hogy nem kisebb feladat jutott nekik, mint megfejteni Michael gonoszságának forrását. Természetesen az egész ház be van kamerázva, illetve minden szereplő kap egy kis fejpántként hordható készüléket is. Freddie Harris rendező meg van róla győződve, hogy a show egy igazi aranybánya, de azért nem riad vissza a kissé hatásvadász, mesterségesen generált környezet és szituációk bevetésétől sem. Tehát berendezik elég creepy módon a házat, telepakolják félreérthető cuccokkal, mint mondjuk egy etetőszék, amibe bele lehet kötözni a gyereket. Elmaradhatatlan a hatalmas konyhakés is, valamint a pincében találhatnak a gyanútlan hullajelöltjeink csontvázakat és egyéb nyalánkságokat. A valóságshow show része azonban nem sokáig tart, hiszen Michael feltámadt, és kész arra, hogy újabb foszlott erkölcsi fiatalokat taszítson a teljes sötétségbe.

Nos, amint látható, megpróbáltak egy kis vérátömlesztést adni a szériának azzal, hogy bevontak minket, nézőket is a játékba ezekkel a fejkamerás cuccokkal. Itt már Myers tényleg csak egy elmebeteg gyilkos, akit egyszerűen képtelenség elpusztítani, pedig próbálkoznak vele rendesen szereplőink, egy szavunk nem lehet. A Feltámadás már tényleg nem egyéb, mint egy egyszerű slasher, amiben van egy rettenetesen gonosz gyilkológép, valamint pár minden kreativitást nélkülöző hullajelölt. Minden mögöttes tartalmat, szektát, családi kapcsolatot, indítékot kiiktattak a készítők, és hagyták, hogy Michael azt tegye, amihez a legjobban ért, vagyis sétálva gyilkolhat kedvére. Ez a kamerás nézőpont sem volt éppen rossz ötlet, érdekes látni, hogy a két kvázi főszereplőnk közül az egyik nincs is jelen a helyszínen, hanem a neten keresztül igyekszik segíteni Sarának a túlélésben. Sara lenne most a sikolykirálynőnk, de maradjunk annyiban, hogy se nem sikolt jól, és se nem királynő, szóval inkább felejtsük is el a jelenlétét, mert baromi idegesítő egy spiné. A többiek meg a szokásos horrorkarakterek, tehát úgyis lehet tudni, ki hal meg és ki éli túl, így érdektelen az egész.

Igazság szerint Busta Rhymes karaktere, Freddie, aki kitalálta a show-t, a legnagyobb arc az egészben, mindig nagyon jól szórakoztam amikor előkerült, bár ez nem biztos, hogy jó, ha azt nézzük, hogy inkább félnem kellene. A gyilkosságok rendben vannak, dől a vér rendesen. Michael is kap aztán bőven, nincsen egyszerű dolga szegénynek. Komolyan hihetetlen, amit itt végigcsinál pusztán az ölés iránti szeretetétől vezérelve, hiszen felkötik, leszúrják, áramot vezetnek bele, tehát ebben a részben legalább ötször kell feltámadnia, ami nem kis teljesítmény.

Amit muszáj megemlítenem, mert egyszerűen nem tudom szó nélkül hagyni, az az, ahogyan visszahozták Michaelt a film elején.

{spoiler}Te jó ég, azt hittem, ebben a szériában nincsenek már mélységek, de mindig meg tudnak lepni a készítők. Szóval, a hetedik rész végén Laurie LEVÁGJA Michael FEJÉT egy baltával. Mondhatnánk, hmm, ez bizony elég nagy pech, elvégre még a vámpíroknak sem sikerült megoldaniuk a fej nélküli életet. Nos, nekik lehet, ez nem megy, de Myers annyira fondorlatos, annyira agyafúrt, annyira istentelenül zseniális, hogy Anne Rice összes teremtménye sem érhet a nyomába. Ugyanis Michael tudta előre, hogy Laurie egy baltával le fogja fejezni, tudta, hogy nem kerülheti el a végzetét, ezért, most figyeljetek: beöltöztetett maga helyett egy másik hapekot, aki történetesen pont az ő méretét hordta, és Laurie azt fejezte le helyette.{/spoiler}

Most erre mit lehet mondani?! Hogyan várhatja el tőlem bárki, hogy erről valami értelmeset írjak?! Kész, nem tudok mást mondani, mint azt, hogy meghajlok Myers zsenialitása és agyafúrtsága előtt. Nem csoda, hogy mindig ő nyer, ilyen fondorlatossággal és jövőbe látó képességgel szemben senkinek nem is lehet esélye. Nem csak a filmben szereplőket, de engem is teljesen kicsinált már.

Tehát maradjunk annyiban, hogy válasszuk le az első 15 percet, mintha még az előző részhez tartozott volna, majd felejtsük el az eddigi összes Halloween-filmet, valamint azt is, hogy most egy komoly horrorfilmet fogunk megnézni, és akkor a végeredmény az lesz, hogy kellemesen elszórakozhatunk Busta Rhymes karatemozdulatain, viccein és Müller Péter-es életbölcsességein. Ehhez kapunk még pár szépen kivitelezett gyilkosságot, egy csomó feltámadást, ami lássuk be, tényleg elképesztő, hiszen ez Jézusnak is csak egyszer sikerült, mindebből pedig összeáll egy közepesnek aligha mondható film.

Pontszámom: 4/10

IMDb | mafab

(eN.Dé.)