"Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki szeret egyedi és érdekes helyekre utazni, éppen ezért úgy döntöttem, hogy megosztom veletek az alábbi ismertetőt. A sedleci osszárium egy Közép-Csehországban (Prágától kb. 70 km délkeletre), Kutná Horában megtalálható csontház, amely nagyjából 40 000 ember maradványait őrzi, ehhez mérten pedig mély, keresztény mondanivalóval is bír." Ezzel a rövid bevezetővel indít legújabb, igencsak rendhagyó vendégírásunk szerzője, Troll92. Ezúton is nagyon köszönjük neki a rendkívül alapos munkát, benneteket pedig biztatunk, hogy jelezzétek kommentben, ha ti is érdekesnek találjátok a témát és szeretnétek még hasonló cikkeket olvasni!

„A csontkápolna tulajdonképpen azért jött létre, hogy figyelmeztesse a látogatókat a halál tényére és az emberi élet rövidségére. Mivel az emberi test oly szegényes, múlandó, csak a lélek erőfeszítése révén maradhat meg becsületes emlékünk az emberiség történetében.”

Csontházak

Az osszárium vagy csontház elnevezés a latin „ossarium” szóból ered. Eredetileg a középkorban azokra a temetőkben emelt, kisebb kápolnaszerű épületekre használták ezt a kifejezést, amelyekben a temető földjéből származó, kiásott maradványokat tárolták. Legtöbbször új sírok ásása végett folyamodtak ehhez a módszerhez. Mivel a temetőket főként templomok mellett helyezték el, ezért a csontházakat gyakran hozzáépítették azokhoz. Az egyes osszáriumokban változatos elrendezésben és módokon tárolhatják az emberi maradványokat. A Franciaországban található faouëti csontház egyik falában például több, kisebb ablakot vájtak, amelyeken keresztül a bent felhalmozott csontok megtekinthetőek.

A sedleci osszárium (Kostnice Sedlec)

A sedleci osszárium vagy csontkápolna eredetileg a 14. században épült, gótikus stílusban. A 18. század során viszont az olasz származású Santini mester barokk stílusjegyekkel ruházta fel rekonstrukciós munkálatai során. Az osszárium eredetileg a temető kápolnája volt, amely 3,5 hektáros nagyságával egyedülállónak számított a környéken. Építészeti szempontból különlegesség a két, egymás fölé épített kápolna; alsó része ma csontházként, a felső pedig római katolikus kápolnaként funkcionál.

A mai Sedlec városrész környékén, a 12. század közepén, 1142-ben alapított egy monostort a ciszterci rend. Az itteni szerzetesek legfőbb feladata a monostor környéki földek megművelése volt. A legenda szerint 1278-ban II. Ottokár cseh király a sedleci ciszterci monostor apátját egy diplomáciai küldetéssel bízta meg, majd a Szentföldre küldte. Jeruzsálemből visszatérve Jindřich apát némi földet hozott a Golgotáról, amelyet az apátság temetőkertjében hintett szét. Tettének hatására sokak, főként a tehetősebbek által vágyott temetkezési hellyé vált a monostor sírkertje egész Közép-Európában, főként Lengyelországban és Belgiumban. A legenda másik része szerint az itt elszórt szent föld hatására a holtestek 3 napon belül teljesen lebomlottak.

Az ezt követő időszakban hatalmasra növekedett a temető területe, köszönhetően többek között a XIV. századi nagy pestisjárványnak. Feljegyzések szerint 1318-ban több mint 30 000 embert temettek el ide a csehországi járvány idején. A kápolnát feltehetőleg ebben az időszakban emelték a temető közepén, gótikus stílusban. Pontos információk viszont nincsenek az építés körülményeiről.

A 15. század első negyedében a huszita háborúk ezt a területet is elérték, és néhány ütközetre került sor Kutná Hora közelében. Végül 1421-ben a husziták elfoglalták a várost. Sedlec területeit is támadás érte, mely hatására a kápolnát kifosztották, majd felgyújtották. A háborút követően a harcokban elesett, nagyjából 10 000 katonát a kápolna temetőjében helyezték végső nyughelyükre. Ezt követően a temetőt megszüntették, a csontok jelentős részét pedig a harcok során megrongálódott épület alsó részében helyezték el, míg a többi maradványt a környéken eltemették. A csontokat, egy helyi legenda szerint, először egy félvak ciszterci szerzetes formálta meg 1511-ben hat darab piramisba, aki ezek után visszanyerte a látását. Az viszont biztos, hogy a 16. század során már dekorációs elemként használták a csontokat, amelyről a Š. E. Kapihorský által megírt krónika is tanúskodik. 1661 és 1663 között pedig már megindultak az első újjáépítési munkálatok, amely során a csontokat ismételten átrendezték.

A legfőbb rekonstrukciós munkálatok viszont 1703 és 1710 között zajlottak a kápolnában, az olasz származású cseh építész, Jan Blažej Santini-Aichel tervei alapján. A felső kápolna belsejét az eredeti állapotára állították vissza, de a kápolna alsó része barokk stílusjegyeket kapott. A mester 6 darab csonthalmot hozott létre, amelyet harang alakzatba rendezett és koronát helyezett el rajtuk. Ő alakította ki továbbá az oltárokat is, valamint ő volt a tervezője a kelyheknek és az oltár melletti fülkékben megtalálható szentségtartóknak. Az általa megformált gyertyatartók pedig az örök fényt szimbolizálják. A temető is legalább ilyen nagy jelentőséggel bírt számára, ezért új kaput és falat építtetett köré.

Az osszárium jelenlegi elrendezését egy cseh fafaragó, František Rint alakította ki, akit 1870-ben a Schwarzenberg család bízott meg ezzel a feladattal. A család 1784-ben vásárolta meg ezt a birtokot, amely ezt megelőzően a II. József által felszámolt kolostorhoz tartozott. A fertőzések elkerülése érdekében minden csontot mészklórral fertőtlenített és kifehérített. A 6 darab, harang alakban megformált csonthalomból csupán négyet hagyott meg, a többit pedig egy, nagyjából 40 köbméteres közös sírban helyezte el, a kápolna melletti temetőben. Ezt követően folytatta a Jan Santini által elkezdett, minden szempontból egyedinek tekinthető belső díszítést.

A lejáratnál Jézus nevének két görög rövidítését, valamint egy keresztet láthatunk, amelyek mellett két hatalmas, emberi csontokból megformált serleg található. A négy, harang formájú csonthalom a terem négy sarkában helyezkedik el, és ezek tartalmazzák az itt elhelyezett csontok jelentős részét. A bejárathoz közeli falon találhatjuk meg Rint mester aláírását is, amelyet szintén emberi maradványokból alkotott meg. A fafaragó mester egyik leghíresebb alkotása a terem közepén található csillár, amely minden egyes emberi csontot tartalmaz, és a koponyák füzérével díszített boltozatról függ alá. A bejárattal szemben lévő főoltár melletti fülkékben az oltáriszentségek kaptak helyet, mellette pedig két barokk mellékoltár helyezkedik el. A kápolna baloldali részében, az egyik harang alakú csonthalmot védő rácson a Schwarzenberg család címerét találhatjuk meg, amely a török feletti győzelemre utal a Rába mentén, 1658-ban. Ma a két oltár bal oldalán huszita fegyverekkel betört koponyákat láthatunk, emlékeztetve a történelem eme szakaszára, bár eredetileg ezen a részen még két, emberi csontokból kialakított dekoráció volt. Ezek sajnálatos módon az idő múlásának és a tiszteletlen turistáknak köszönhetően darabjaikra hullottak, ezért eltávolították őket. Szintén eltávolításra kerültek a templomi padok, valamint az ablakok alatt megtalálható gyóntatófülkék, amelyek tetejét szintén emberi koponyákkal díszítették.

A csontkápolna ma nagyjából 40 000 ember maradványait őrzi, és jelentős turisztikai forgalmat bonyolít le. Ez köszönhető többek között a városban megtalálható UNESCO világörökségeknek is, amelyeknek a csontkápolna sajnos nem képezi a részét.

Bár elsőre bizarrnak tűnhet a kápolnában található, emberi maradványokból felépülő díszítés, egy sokkal mélyebb, szakrális jelentés társul ezekhez, amelyet a Kutna Hora-i római katolikus lelkész is megerősített. A belső elrendezés ugyanis az Isten színe előtti egyenlőségre, a feltámadásra és a megváltásra utal. A kápolna oltáránál található kálvária is ezt támasztja alá, amit a remény szimbólumaként, a keleti ablakkal szemben helyeztek el, amely az egyetlen világos pontja az amúgy sötét osszáriumnak. A csonthalmok tetején megtalálható faragott koronák pedig Jézus diadalát jelképezik a halál fölött.

Forrás: Kálmán Dénes (Károly Róbert Főiskola): A sedleci osszárium, mint Közép-Európa egyedi turisztikai desztinációja (2014)