Nem szeretek sem IMDb-pontozás, sem plakát alapján filmekről ítélkezni. Az előbbinek azért nem dőlök be, mert ha a világ 99 százalékának nem jön be valami, de nekem igen, azt akkor is szeretni fogom. Az utóbbira pedig azért nem támaszkodom, mert rengeteg nagyszerűen megalkotott poszter egy fillért nem érő filmet promózik. Itt van a jelenlegi cikk alanya például, vessetek egy pillantást a borítójára - lehetne ennél hatásvadászabb? És tudjátok mit? Annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem gondolkodtak rajta sokat, nekem akkor is tetszett, mert szeretem a szép nőket is, a szellemes filmeket is. Szóval hiába az alacsony pontozás, megnéztem a filmet. Lássuk, mit tudok mondani róla!

Adva van tehát egy fiatal főhősnő, Casey, aki történetünk elején épp azt teszi, amit a fiatal főhősnők tenni szoktak: bébiszitterkedik. Éjjel. Mert csak. A gyerkőc aztán furcsán kezd viselkedni, kishúgának egy tükörszilánkot mutogat, amivel egy pillanattal később Casey-t meg is sebzi. A leányzó életét azonban nem csak ez bonyolítja, hanem az őt folyton gyötrő látomások is, na meg a szemszínének elváltozása. Mindezek egyfajta betetőzéseként arról is tudomást szerez, hogy még az anyaméhben volt egy ikertestvére, aki azonban már nem élhette meg a születést. Ami ezek után jön, az pedig már a jól megszokott sablon: előkerül egy szellem, a főhősök nyomozni kezdenek, páran meghalnak, aztán a végén jön a nagy összecsapás.

Látni tehát, hogy az alapkoncepció nincs túlbonyolítva, a kísértet személyazonossága köré azonban sikerült egy elég grandiózus dolgot építeni. Hogy mégis hogy a jó fenébe került a képbe a náci Németország, azt még én sem igazán értem, de azon túl, hogy sokan "feleslegesnek" titulálják az efféle megoldásokat, nekem tetszik, hogy megpróbáltak valamivel előrukkolni a szellem jelenlétét illetően. Szeretem a kísértetházas sztorikat, de manapság túl sok ilyen, egy kaptafára épülő filmet alkotnak, szóval én egyáltalán nem véltem ezt puszta időhúzásnak.

Látványilag nagyon rendben van minden, és nem csak Casey testi adottságaira értem ezt. A színek és az operatőri munka sokkal szebb, illetve jobb, mint azt vártam, engem megfogott a hangulat, jórészt ezeknek köszönhetően. Vérfürdő - mint az ilyen típusú filmek esetében általában - nincs, ijesztgetés az van, bár engem nem túlzottan hatott meg. A szellem kinézete és a többi vizuális megoldás is szépen ki van dolgozva, ráfordították a kellő időt és figyelmet. Egy dolog mellett nem tudok szó nélkül el menni, ez pedig a pofátlan és rendkívül ízléstelen lopás Az ördögűzőből. Akik látták a filmet, bizonyára tudják, mire gondolok, az nagyon nem kellett volna. A végkifejlet viszont hiába lerágott csont, szerintem nagyon szórakoztató volt, és kicsit sikerült is meglepniük az egyik karakter kiiktatásával. Ha már a karaktereknél tartunk, a legtöbbjük elég kétdimenziósra sikeredett, néhányan konkrétan csak azért vannak jelen, hogy majd legyen kinek meghalnia, de ha ez lenne az összes film legnagyobb gondja, akkor most mennék és megnézném teszem azt a Blair Witch Project 2-t (ezt leírni is fájt). A színészek többsége teljesen jó, még Gary Oldman is jelen van, habár rajta azt éreztem, hogy tudna ő jobbat is. Mármint, mégiscsak ő volt Drakula gróf '92-ben, nem számítottam rá, hogy itt látom viszont. Félreértés persze ne essék, teljesen jól játssza a rászabott szerepet, csak akkor is fura. Ja és Michael Bay a producer.

Szóval összegzésképp, én nem fogok semmi rosszat mondani erről a filmről, sőt ajánlom mindenkinek, és nem csak azért, mert a Casey-t játszó Odette Annable a barátnőm :P. Azért ajánlom, mert szórakoztat, mert hangulatos és mert képes lekötni arra a 90 percre. Nem hiszem, hogy a filmipart szerették volna a készítői megreformálni, úgyhogy nálam A túlvilág szülötte célba ért. Méghozzá annyira, hogy nem kevesebb pontot adok rá, mint:

7/10

IMDb | mafab