Hallottatok már valaha a független mozi 2011-ben készült gyöngyszeméről, az Absentia, vagy magyarul Alagút címre hallgató kis filmecskéről? Mert én soha, legalábbis addig nem, míg teljesen véletlenül bele nem botlottam egy unalmasabb órámban, és azt nem mondtam: „Áhh! Úgysincs jobb dolgom.”

Hogy is lehetne legjobban leírni azt, amit láttam? Ez tipikusan az a fajta film, amit nézel, egyre jobban élvezed, majd mikor vége, csak ülsz és kérdezgeted magadtól, hogy most mégis mi a jó fenét figyeltél 87 percig. Bevallom férfiasan, fogalmam sincs, mi zajlott a szemeim előtt, de muszáj írnom erről a filmről, mert ezt látni kell.

Nehéz feladatra vállalkozom, de dióhéjban megpróbálom ismertetni a történetet. Tehát, először is megismerjük Callie-t, aki egyfajta világkörüli útról tér haza nővéréhez, Triciához. Tricia nehéz időket él, férje 7 éve tűnt el, azóta sincs róla semmi hír. Épp emiatt Callie igencsak meglepődik, mikor nővérét várandósan találja, mi több, a férje után kutató nyomozóval is kialakított egyfajta intim kapcsolatot. Fiatal főhősnőnk végülis hamar túlteszi magát a látottakon, elvégre nem az ő dolga. És itt kezdődnek a furcsaságok.

Callie - aki egyébként egykoron drogproblémákkal küszködött, ám megjavult  - napirendjébe tartozik a kocogás, útvonala pedig átvezet egy, a házuktól pár méterre levő alagúton is. Igen, a cím erre az alagútra utal. Szóval egyik - ha jól sejtem, rögtön az első - útja során találkozik egy meglehetősen zavart férfival az alagútban, aki olyan dolgokat motyog neki, mint „Maga lát engem?” vagy „Biztosan alszik.”, tehát lényegében mindennek lehet a fickót nevezni, csak normálisnak nem. Callie, aki egyébként csupa szív, megígéri a férfinak, hogy hoz neki élelmet, amit meg is tesz, de addigra a férfi nyom nélkül eltűnik. Ám, csakhogy még bonyolultabb legyen az egész, találkozik egy másik illetővel, aki nagyon komoly hangsúllyal rászól Callie-re, hogy „Ne etesse!”, aztán saját maga dob az alagútba egy zsákot.

Remélem, tudjátok még követni, mert ez eddig semmi. Szóval Tricia eközben beleegyezik, hogy elmegy a nyomozóval randizni, ám amint kiteszik a lábukat a házból – nem fogjátok elhinni –, megjelenik a 7 éve elveszett férj, zavartan, ámde tudatánál. Kórházba kerül, megállapítják, hogy ugyanazt a ruhát viseli, mint eltűnésekor, és hogy állati maradványok vannak a gyomrában. A férfi, akárcsak korábban az alagútban talált társa, szintén furcsaságokat motyog, például a már említett „Maguk látnak engem?” örökzöldet. Eltelik kis idő, a férfit hazaviszik, Callie kutatni kezd, és bármennyire is szeretném leírni, hogy mi történik ezután, nem tehetem, hiába lesz percről perce izgalmasabb és bonyolultabb a cselekmény.

Láthatjátok, hogy a történet már így is rendkívül komplex, pedig most csak a film nagyjából első felét írtam le, és ezt is úgy, hogy számos elemet ki kellett hagynom annak érdekében, hogy élvezni tudjátok majd, ha megfogadjátok tanácsomat, és megnézitek ezt az alkotást. A film mocskos mód ijesztő tud lenni, méghozzá úgy, hogy jumpscare-ből talán egy sincs az egész játékidő alatt. Tipikusan olyan hangulatot áraszt magából az első perctől kezdve egészen az utolsóig, ami arra késztet, hogy kényelmetlenül érezd magad, ugyanakkor az apránként elhintett utalásokkal és információmorzsákkal nagyon ügyesen, lépésről-lépésre építi fel az ember kíváncsiságát. A színészek hihetetlen mód beleélik magukat a szerepbe, komolyan, néhány nagy sztár tanulhatna ezektől a huszonéves zöldfülűektől. Készüljetek arra, hogy akciót nem fogtok látni, akkor sem, mikor már minden abba az irányba mutat, hogy most végre történni fog valami. Mégis, hazugság lenne azt mondani, hogy a semmit nézzük, sőt a film minden egyes jelenetéről órákat lehetne beszélni, de mégis...valahogy más az egész. Olyan szürreális. És félelmetes. Úgy kezdődik, mint egy szokásos szellemsztori, aztán kinövi magát valami sokkal rémesebbé.

Mindent egybevéve, kis túlzással egy dobozos sör árából csináltak egy olyan horrorfilmet, ami beissza magát a néző elméjébe, rátelepszik és nem engedi, még akár napokkal később sem. Mégsem tökéletes, a vége nekem kifejezetten nem tetszett. Nem mondom, hogy ez feltétlenül hiba, sőt egyáltalán nem az, de én mégis szomorú vagyok miatta, valami mást reméltem. Például azt, hogy OTT még nem ér véget a film. És az az igazság, hogy ez akár egy 10/10-es mozi is lehetett volna a szememben, ha csak egy kicsit tovább húzzák még.

Végszóként elmondható, hogy komplexitás és furcsaság ide vagy oda, az Absentiát látnotok kell. Nem mondom, hogy mindenkinek tetszeni fog, mert ez egy nagyon erősen rétegfilm, de aki vevő az ilyesmire, az igencsak elronthatja vele a közérzetét legalább pár órára. Nekem sikerült. Kétszer is.

Értékelés: 8/10

IMDb | mafab