Ismételten érkezett hozzánk egy vendégkritika, mégpedig nem mástól, mint a bezárt Horror-Mirror blog főszerkesztőjétől, Purgától! Köszönjük szépen neki, hogy megörvendeztetett minket így Halloween estéjén egy remek írással, és biztatunk mindenkit, csatlakozzon a példájához és küldjön nekünk kritikát!

Halloween napján mókázni kell. Legrosszabb esetben is horrorfilmet kell nézni. Ha tehetjük, Halloween témájú horrort nézzünk. Ha már túl vagyunk a kötelező klasszikusokon - és kevésbé klasszikusokon -, akkor talán, ESETLEG ezt a tavalyi művet is megtekinthetjük. Nyugalom, nyugalom: az alábbi darab nem nézhetetlen, csupán kihagyható. El is mondom, miért.

Az első 5-10 perc láttán kimondottan bizakodó, lelkes voltam. Mert rendben, az már a képi világon látszik, hogy alacsony volt a költségvetés (meglátásom szerint az operatőri munka minőségén lehet a leggyorsabban kiszúrni a low budget filmeket), de ezt sikeresen ellensúlyozták a kézzelfogható lelkesedéssel és a műfaj iránti szeretettel. Ez a két tényező pedig ugyan végig kíséri a teljes játékidőt, csak sajnos ezeknek a minősége is ingatag. Mert bár kapunk nagyon laza, ’80-as éveket idéző, slasherkompatibilis szintipopot zenei aláfestésként, szadista bohócot, zsigeri gore-t és tisztelgést az olyan ősök előtt, mint Carpenter Halloweenje, valahogy mégsem lett az igazi. Egyébként utóbbira remek példa már pusztán az alapszituáció is: anyuka barátnője vigyáz két, 10 év körüli gyermekére, természetesen október 31-én. Vicces önreflexióra vall, ahogyan egy harmadik barátnővel telefonálva emlékeztetik a babysittert arra, hogy voltaképpen halálra van ítélve. És a háttérben mi megy a tévében? Naná, hogy Romero Élőhalottak éjszakája!

Az antológiákhoz képest kifejezetten masszív kerettörténettel bíró film fő cselekményszála egy ismeretlen eredetű VHS kazettára fókuszál, és mondanom se kell, hogy rajta láthatóak a kisfilmek. Magát a VHS kazettát is tekinthetjük egyfajta tisztelgésnek a ’80-as évek előtt, ha csak mint formátumot nézzük. De szerintem ne legyünk ennyire megengedőek, ez csak szimplán ötlettelenség és a V/H/S sikerének farvizén történő evezés. Eleve el kell fogadnunk azt a tényt, hogy egy mai gyerek NEM tudja, hogy mi fán terem a kazi, szóval nem fog ujjongani, hogy „nézzük meg”, mert ez tuti nem 1920x1080-as felbontású HD cuccos, vagyis „szar”. Egyébként ezekről a „retro” tárgyakról remek kisfilmeket lehet megtekinteni, pontosabban arról, hogy a mai amerikai tinédzserek hogyan ismerkednek velük. És eme videók láttán fel is merül bennem a kérdés: 2013-ban mégis miért lenne egy átlag amerikai családnak VHS-lejátszója?! Mikor manapság már a DVD-lejátszó is elavultnak tűnik!

De ha legalább maguk a filmek azt az érzést is keltenék, hogy ezek 20-30 éves kópiák, akkor talán lenne erre reális indok, de sajnos ez sem igaz. Illetve a harmadiknál szemcséssé varázsolták a képet, ami azért kínos, mert ettől függetlenül ugyanúgy megmaradt a 2013-as környezet (kocsi típusa, mobil, ruházat - vagyis minden), szóval ez igazából még ront is az összképen. Amúgy háromból két film semmi extra, mezei splatterek. Az elsőben egy démonizált Fűrész-, az utolsóban egy mezei üldözős-darabolós utánérzéssel. A középső viszont minden értelemben kilóg a sorból. Nem csak azért, mert a már említett főszereplő bohóc csak jelképesen látható, hanem mert az űrlényes történet abszolút nem illik az egész film hangulatába. A nagyobb baj az, hogy a „földönkívüli” konkrétan egy sztreccsruhába bújtatott, porszívócsövekkel és LED-lámpákkal tuningolt, vásári maszkos EMBER! Én egyszerűen nem akartam elhinni azt, amit látok. Reménykedtem, hogy a végén meglesz az a „fordulat”, amiben a lényről lekerül a maszk és megnyugodhatunk, hogy tényleg ember, és a készítők nem gondolhatták komolyan, hogy ezen a néző nem fog minimum röhögőgörcsöt kapni. Az Asylumnál megnyugodhatnak, ennél még ők is magasabbra emelik a lécet (már). Bár, ha úgy vesszük, ez is retro: én rögtön az NDK-ban éreztem magam. Innentől kezdve pedig oda minden illúzió, hiába a végén a darálás, egyszerűen nincs már súlya. Ez azért is fájó, mert maga a lezárás kifejezetten jóra és meglepőre sikeredett. Jó kis tabudöntögető, ujjal csettintősre.

Kár érte, pedig az alapötlet nem volt rossz. Na jó, már az is az volt, csak ügyesen tálalták. Mert a valóságban ennyi lett volna az egész film:

- Ez mi?

• Ez egy VHS kazetta lesz, biztos van rajta valami!
• Aha. De nekünk nincs lejátszónk…
• Akkor kidobom. Nézzük meg inkább a Paranormal Activity legújabb részét! Most szedtem le a netről Blu-ray minőségben!
• YOLO!

VÉGE!

IMDb | mafab