Az ötödik epizód bebizonyította, hogy az American Horror Storytól nem áll távol a remek színészi alakítás, a történet alakulása értelmében pedig tényleg nem tudom, miért hordják el egyesek az évadot cselekménytelen, beteg, mondanivaló nélküli hentelésnek.

Az ötödik epizód bebizonyította, hogy az American Horror Story-tól nem áll távol a remek színészi alakítás, a történet alakulása értelmében pedig tényleg nem tudom, miért hordják el egyesek az évadot cselekménytelen, beteg, mondani való nélküli hentelésnek.

„Nem is éltem addig, míg meg nem haltam.”

Szaporodnak a vámpírok, ez pedig kirobbanthatja az évad fő konfliktusát, ami eddig nem körvonalazódott annyira. Eddig a történet szépen lassan folydogált a saját medrében, a karakterek, mintha saját külön szobáikban, filmjükben tevékenykedtek volna. Az előző részben Alex (Chloe Sveginy) örök hűséget fogadott a Grófnőnek (Lady GaGa), hogy végre ismét kisfiával lehessen. A szolgálataiért cserébe a vámpír megajándékozta becses vírusával, ami egészséget, erőt, szépséget, és ha az ember elég okos, örök életet ad. Csakhogy Alex ezt a vírust felhasználja, hogy szakmájában jót tegyen, gyógyítson, így pedig olyan lavinát szabadíthat el, amire senki sincs felkészülve.

Vannak, akiknek nem tetszik, hogy az évad a vámpír témához nyúl, mert már lerágott csont, de szerintem nincsen igazuk. Ryan Murphy nem azt mondta még évekkel ez előtt, hogy nem fog a vérszívókhoz nyúlni, csupán annyit, hogy nem készítene olyat, amiben az unásig ismételt vámpír-vérfarkas ellentéteket mutatná be. A vámpírok, mint azt próbáltam a tematikus hetek alatt is alátámasztani, nem agyatlan, mészároló állatok, hanem kifinomult lények, akik az örök magányra lettek kárhoztatva. Nekem rendkívül tetszik ez az újfajta megközelítése a témának, mely kissé a zombik analógiájára épült. A vérbetegség ezúttal gyógyír, de könnyen terjed, így egy esetleges vámpírapokalipszis is bekövetkezhet.

A Grofnő ellen tervet szőnek volt szeretői, Ramona (Angela Bassett) és Donovan (Matt Bromer), ehhez pedig egy beépített emberre van szükségük a hotelben. Kapóra jön Iris (Kathy Bates), az újdonsült megfertőzött, aki már húsz éve szolgálja úrnőjét, lecsapolva az általa teremtett vámpír-gyerekek vérét, hogy örökké fiatal és gyönyörű maradhasson. Természetesen Irisnak meg kell szoknia új létét, melyben segítségére van Liz Taylor (Denis O’Hare). Az ő karaktere bár szerintem rendkívül szórakoztató, eddig nagyon titokzatos volt. Az aktuális epizódban végre az ő múltját is megismerjük, ami természetesen kapcsolódik a Grófnőhöz, és, hogy hogyan került a Cortez-hez. Denis O’Hare és Kathy Bates rendkívüli alakítása mellett megfogalmazódik Ryan Murphy, az évad, és talán az egész sorozat ars poeticája is: ne félj az lenni, aki vagy!

Mindezek fényében tényleg nem értem, hogyan nem lehet kicsit jobban belemélyülni a hotel, szerintem magával ragadó, beszippantó, sötét atmoszférájába, mert, hogy a karaktereknek és általában mindenkinek két arca van. „Egyet megmutatunk a világnak, amilyet elvár, egy pedig az árnyék, amit ha elfojtunk, az élet igazi szenvedéssé válik”. Még hogy nincs történet és mondanivaló.

A minap gondolkodtam az eddigi részeken, és visszatérő mániámon, az Alice Csodaországon. Mint láthattátok, tavaly úgy gondoltam, hogy az idei évad Csodaországban fog játszódni, és talán nem is tévedtem nagyot. Lehet, hogy másnak belemagyarázásnak tűnhet, de nekem van egy olyna érzésem, hogy Lewis Carroll elborult világának analógiájára lett felhúzva a Cortez maga. John Lowe, akit mentális megingása miatt elbocsátottak, a hotel pedig magába fogadott, mintha Alice lenne, aki beleesett a nyúl üregébe. Ma már köztudott, hogy a fehér nyúl a drogokat jelenti, így Sarah Paulson karaktere, Sally testesítheti meg őt, aki bevezet minden gyanútlant ebbe a bizarr világba. Ahogy Csodaországban, a Cortezben is félelmetes alakokkal találkozik a nyomozó, esetleg Mr. March személyében a Bolond Kalapossal, a rébuszokban beszélő, titokzatos Liz Taylorral, aki lehetne a Macska is és a veszélyes, udvartartással rendelkező Grófnővel, vagyis a Szív Királynővel.

A személyes teóriák mellett pedig lassan elgondolkodhatunk a temérdek utaláson is, amik esetleges mankóul szolgálhatnak a következő évad témáját illetően. Ha megfigyelitek, rendkívül sokat utalnak az antik világra, illetve a 80-as évekre. Érdemes megfigyelni, hogy milyen könyveket olvas Liz Taylor szabadidejében.

Nagyon kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre is, a lehetséges témákról, utalásokról és az évadról, ezért ne fukarkodjatok ezek megosztásával!

A jövő heti epizód előzetesét már megnézhetitek, végre fény fog derülni a 33-as szoba szörnyére is, akit Kathy Bates etet.Az ötödik epizód bebizonyította, hogy az American Horror Story-tól nem áll távol a remek színészi alakítás, a történet alakulása értelmében pedig tényleg nem tudom, miért hordják el egyesek az évadot cselekménytelen, beteg, mondani való nélküli hentelésnek.

„Nem is éltem addig, míg meg nem haltam.”

Szaporodnak a vámpírok, ez pedig kirobbanthatja az évad fő konfliktusát, ami eddig nem körvonalazódott annyira. Eddig a történet szépen lassan folydogált a saját medrében, a karakterek mintha saját külön szobáikban, filmjükben tevékenykedtek volna. Az előző részben Alex (Chloë Sevigny) örök hűséget fogadott a Grófnőnek (Lady GaGa), hogy végre ismét kisfiával lehessen. A szolgálataiért cserébe a vámpír megajándékozta becses vírusával, ami egészséget, erőt, szépséget és, ha az ember elég okos, örök életet ad. Csakhogy Alex ezt a vírust arra használja, hogy szakmájában jót tegyen, gyógyítson, így pedig olyan lavinát szabadíthat el, amire senki sincs felkészülve.

Vannak, akiknek nem tetszik, hogy az évad a vámpír-témához nyúl, mert már lerágott csont, de szerintem nincsen igazuk. Ryan Murphy nem azt mondta még évekkel ezelőtt, hogy nem fog a vérszívókhoz nyúlni, csupán annyit, hogy nem készítene olyat, amiben az unásig ismételt vámpír-vérfarkas ellentéteket mutatná be. A vámpírok, mint azt próbáltam a tematikus hetek alatt is alátámasztani, nem agyatlan, mészároló állatok, hanem kifinomult lények, akik az örök magányra lettek kárhoztatva. Nekem rendkívül tetszik ez az újfajta megközelítése a témának, mely kissé a zombik analógiájára épült. A vérbetegség ezúttal gyógyír, de könnyen terjed, így egy esetleges vámpírapokalipszis is bekövetkezhet.

A Grofnő ellen tervet szőnek volt szeretői, Ramona (Angela Bassett) és Donovan (Matt Bomer), ehhez pedig egy beépített emberre van szükségük a hotelben. Kapóra jön Iris (Kathy Bates), az újdonsült fertőzött, aki már húsz éve szolgálja úrnőjét, lecsapolva az általa teremtett vámpírgyerekek vérét, hogy örökké fiatal és gyönyörű maradhasson. Természetesen Irisnak meg kell szoknia új létét, melyben segítségére van Liz Taylor (Denis O’Hare). Az ő karaktere bár szerintem rendkívül szórakoztató, eddig nagyon titokzatos volt. Az aktuális epizódban végre az ő múltját is megismerjük, ami természetesen kapcsolódik a Grófnőhöz, és hogy hogyan került a Cortezhez. Denis O’Hare és Kathy Bates rendkívüli alakítása mellett megfogalmazódik Ryan Murphy, az évad és talán az egész sorozat ars poeticája is: ne félj az lenni, aki vagy! Mindezek fényében tényleg nem értem, hogyan nem lehet kicsit jobban belemélyülni a hotel szerintem magával ragadó, beszippantó, sötét atmoszférájába, hiszen a karaktereknek és általában mindenkinek két arca van. „Egyet megmutatunk a világnak, amilyet elvár, egy pedig az árnyék, amit ha elfojtunk, az élet igazi szenvedéssé válik” - ennek fényében pedig úgy gondolom, jó pár csavarra számíthatunk az évad során. Méghogy nincs történet és mondanivaló.

A minap gondolkodtam az eddigi részeken és visszatérő mániámon, az Alice Csodaországon. Mint láthattátok, tavaly úgy gondoltam, hogy az idei évad Csodaországban fog játszódni, és talán nem is tévedtem nagyot. Lehet, hogy másnak belemagyarázásnak tűnhet, de nekem van egy olyan érzésem, hogy Lewis Carroll elborult világának analógiájára lett felhúzva a Cortez maga. John Lowe, akit mentális megingása miatt elbocsátottak, a hotel pedig magába fogadott, mintha Alice lenne, aki beleesett a nyúl üregébe. Ma már köztudott, hogy a fehér nyúl a drogokat jelenti, így Sarah Paulson karaktere, Sally testesítheti meg őt, aki bevezet minden gyanútlant ebbe a bizarr világba. Ahogy Csodaországban, a Cortezben is félelmetes alakokkal találkozik a nyomozó, esetleg Mr. March személyében a Bolond Kalapossal, a rébuszokban beszélő, titokzatos Liz Taylorral, aki lehetne a Macska is, és a veszélyes, udvartartással rendelkező Grófnővel, vagyis a Szív Királynővel.

A személyes teóriák mellett pedig lassan elgondolkodhatunk a temérdek utaláson is, amik esetleges mankóul szolgálhatnak a következő évad témáját illetően. Ha megfigyelitek, rendkívül sokat utalnak az antik világra, illetve a 80-as évekre. Érdemes megfigyelni, hogy milyen könyveket olvas Liz Taylor szabadidejében. Nagyon kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre is, a lehetséges témákról, utalásokról és az évadról, ezért ne fukarkodjatok ezek megosztásával!

A jövő heti epizód előzetesét már megnézhetitek, végre fény fog derülni a 33-as szoba szörnyére is, akit Kathy Bates etet.

Az American Horror Story magyar rajongói oldalát itt találjátok!