Elég sokáig halogattam, hogy megnézzem az American Horror Story kilencedik, 1984-re elkeresztelt évadát. A halogatásom oka nem az volt, ami manapság olyan sokaknál tapasztalható, vagyis hogy már a megjelenés előtt ki vannak akadva a sorozatra. Többször kifejtettem már, hogy teljesen érthetetlen számomra az a leszólás-cunami, ami ezt az antológiasorozatot éri. Speciel nekem sem nyerte el a tetszésemet minden évad, de nem is mondom azt, hogy ennek vége, húzzák le a rolót. Sőt, én minden megjelent évadban meg tudtam találni azt, amiért végül megtetszett az az etap. Persze nem mondom, hogy mindig elégedett vagyok, de nem is temetem a sorozatot, mert szerintem bőven van még potenciál benne. A mostani évad halogatása a részemről azért volt, mert horrorrajongóként én is elfogult vagyok a 80-as évek és a slasher műfaj irányába. Talán, a sorozat történetében először fordult elő velem az, hogy kifejezetten féltem attól, mit fognak kezdeni ezzel a témával. Így megvártam, amíg kellően slasher hangulatba tudok kerülni és akkor daráltam le az évadot. Mert a CreepyShake olvasói nem maradhatnak AHS értékelő nélkül.
A történet szerint pár fiatal egy nyári táborba utazik, hogy ott segédkezzenek. Persze nem annyira a munka vonzza őket, hanem inkább a buli, a menekülés az adott helyükről, a pia és persze a szex motiválja a döntésüket. Ahogyan pedig az lenni szokott, ennek a tábornak is megvan a maga története. Ugyanis a Redwood tábor gondnoka egyik éjjel gondolt egyet és szépen lemészárolt mindenkit. Egy túlélő maradt csupán, Margaret Booth, aki épp készül újranyitni a helyet. A fiataljaink begördülnek a helyszínre, aztán ahogy kell, megkezdődik a sikolyokkal és vérrel tarkított éjszaka.
Kezdeném azzal, hogy nem okoztak csalódást a készítők, már ami a 80-as évek megidézését illeti. A ruhák, a smink, a hajak, a zene, a színek, az aerobic-láz és a VHS-korszak gyönyörűen visszaköszönt a sorozatban. Szemernyi hiányérzetünk sem lehet emiatt. A slasher filmeket is ügyesen megidézték. A Péntek 13, Rémálom az Elm utcában, Sikoly, Az erdei fantom, Sleepaway Camp, Fekete karácsony, A texasi láncfűrészes mészárlás előtt is tisztelegtek - többek között - az alkotók. A karaktereket is jól megválogatták, megkaptunk mindenkit, aki egy slasher filmből nem hiányozhat. A sorozat jól bevált tematikája szerint ismét megkaptuk az 5 egybefüggő részüket, hogy aztán jöjjenek a csavarok a 6. részben és azt követően. Nekem tetszett a koncepció, aminek az irányába elvitték végül a történetet. Érdekes volt és nagyon jók voltak a beköszönő vendégek is. Itt mindenképpen kiemelném Dylan McDermott, Finn Wittrock és Lily Rabe karaktereit és felbukkanását. A legjobbak voltak.
Az alapkarakterek közül, Montana, Margaret, Xavier, Donna, Richard Ramirez és Benjamin Richter volt emlékezetes, de sajnos nem nagyon tudták rendesen kiaknázni a bennük rejlő lehetőségeket. Ez még nem is lett volna akkora baj (bár utóbbi kettőnél eléggé gond), elvégre slasher filmben nem kell annyira bonyolítani a karakterek személyiségét, DE a gyilkosnak és a final girl-nek nagyon emlékezetesnek kell lennie. Ez minden slasher lelke. Itt pedig pont ezzel volt a baj. A gyilkos nem volt akkora eresztés, pedig a csavarnak köszönhetően lehetett volna, viszont az AHS már sokkal jobb és emlékezetesebb sorozatgyilkosokkal is megismertetett minket, a final girl pedig baromi érdektelen volt. Emma Roberts nagy kedvencem, de ebből a karakterből még ő sem tudott mit kihozni. Az írók egyszerűen nem adtak neki olyan alapanyagot, amivel rendesen tudott volna dolgozni, így pedig nagyon haloványka lett. A másik gondom a történetvezetéssel volt. Megint kaptunk jó pár szálat, amin elindultak, de ezek valahogy nem kerültek lezárásra. Persze a főirány az megvolt, de a többi csak úgy annyiban maradt.
Szóval, tök jó volt a témaválasztás és a 80-as évek hangulatának megidézése. A zene külön említést érdemel, csillagos ötös és a humor is a helyén volt. Sőt, abból még lehetett volna kicsit több is. Az új színészgárda sem volt rossz, csak nem tudtak emlékezetesek maradni. Ugyanez igaz az egész szériára. Az 1984 egyáltalán nem bukás és nem is volt rossz. Tetszett a megvalósítás, mint ahogyan a történet végső kifutása is. Villanásokra kaptunk nagyon jó dolgokat, csak éppen az összkép nem maradt a felszínen. Ezt leginkább a kidolgozatlanság és a felületesség számlájára írom, amit azért annyira nem értek, mert 9X45 perc azért baromi sok idő. Azonban nem tudták megtölteni kellő sztorival a játékidőt, voltak üresjáratok és rengeteg kihasználatlan lehetőség. Pedig ebben az évadban ott volt, hogy az AHS etapjainak nagyjait erősítse, de aztán kihagyták a ziccereket. Sajnálom, mert potenciál és ötlet az bőven volt benne, mint ahogyan a karaktereket is bőven ki tudták volna bontani ennyi idő alatt, mégis elmentek a lehetőségek mellett. Csalódni nem csalódtam, nem érzem úgy, hogy elpazaroltam volna a szériára az időmet és egy rész alatt sem éreztem azt, hogy legyen már vége és kikapcsolnám legszívesebben. Jól szórakoztam a látottakon, kíváncsian várom, mit hoznak elő a következő évadban.
Pontszámom: 6,5/10.