Nem véletlenül fejeztem be az American Horror Story hetedik évadának, a Cult-nak kapcsán a heti epizódismertetők írását. Nem csak azt szerettem volna elkerülni, hogy hétről hétre megkapjam a magamét, azért mert le merem írni a véleményem, hanem mert rajongóként nem adtam fel a reményt, hogy majd talán az évad végére összeáll valami számomra is szerethető. Nem azért szidtam eddig, mert divat utálni a mainstream-et, hanem azért, mert szembetűnő, óriási hézagok és logikátlanságok vannak az egész szezonban. Ebben az évben vált nyilvánvalóvá, hogy a készítők számára már nem ez a legfontosabb sorozat, nem adnak elég időt a kidolgozottságra, ennek következtében sokat akarnak markolni egyszerre, remek ötleteik vannak, amiket valamiért egybe akarnak gyúrni és így az egész csak egy óriási katyvasz lesz. Ryan Murphy a televíziózás legnagyobb ágyújává nőtte ki magát, a 2018/2019-es eseménynaptárában összesen 7 évad van, amik már szinte teljesen el is készültek, kettőbe pedig csak jövőre kezd bele.
Érkezni fog a 80-as, 90-es évek New Yorkjába merülő transzgender sorozat, a Pose; a lelkisegély szolgálatosok, mentősök, katasztrófaelhárítók mindennapjait bemutató 9-11; januárban debütál a várva várt Assassination of Gianni Versace: American Crime Story, melyben a sorozatgyilkos Andre Cunanan és a világhírű divattervező, Gianni Versace kapcsolatát fogják feldolgozni; és tervben van a Katrina hurrikán tragédiájával foglalkozó évad is. Ezek mellett a Száll a kakukk fészkére előzménysorozatának, a Ratchetnek az előkészületeihez és a Viszály Károly herceg és Diana hercegnő viszontagságos kapcsolatát bemutató évadához is hozzákezdtek. Impozáns lista, teli fontos, az eddig érkezett kép – és videó anyagok tanúsága szerint hiteles és korrekt, szinte dokumentarista jellegű, kidolgozott sorozatokkal. Murphy ért ahhoz, amit csinál, de ha nem ad magának és csapatának elég időt (az összes felsorolt sorozatban feltűnnek majd az ő általa befuttatott színészek, Connie Britton-on keresztül Evan Petersen át Sarah Paulsonig), akkor nem tud átgondolt történeteket szállítani, vagy maga az ötletlufi durran ki. Így járt a Scream Queens is, de előtte a Glee, amik a végére önmaguk paródiájává váltak. Sajnos szerintem a Cult-on is pont ez érezhető, ami azért is fáj, mert az AHS tényleg megreformálta a horror sorozatok és a TV világát.
De merüljünk kicsit el ebben az évadban, az ötletekben és kiaknázatlan lehetőségekben. Maga Murphy erősített meg teóriákat és osztott meg információkat a szezonról még a premier előtt, ezért mindenkinek lehettek elvárásai, ellentétben a Roanoke-kal, amiről semmit nem tudtunk egészen a debütálásáig. Murphy instagram-fiókján erősítette meg azt az évek óta keringő rajongói teóriát, hogy az AHS világa Dante poklának allegóriája, tehát minden évad összefügg egymással és mindegyik egy-egy bugyor a pokolban, mely az adott bugyor főbűnét járja körül.
A felállás Murphy szerint a következő: a Murder House a pokol tornáca, a Hotel a torkosság bugyra, és a Grófnő étvágyát és kéjgyilkosságait láva úgy gondolom sikerült körbejárni ezt a főbűnt. A kapzsiságot a Freak Show és Elsa Mars járta körül, míg a haragot a Roanoke dühös telepes szellemei. A csalás bugyra az Asylum, míg a hűtlenségé a Coven. Utóbbi két esetben kicsit izzadságszagúnak érzem és belemagyarázásnak, mert az Asylum inkább lehetne az eretnekség allegóriája, vagy éppen a Coven is inkább ide sorolható. De Murphy szerint az eretnekség bugyrát a Cult járja körbe, a vágyat és az erőszakot pedig a 8. és 9. évadok fogják bemutatni.
Tehát a Cultban valami sátánista szekta kiépülését várhattuk, amihez a Manson család dukált volna. Csakhogy sátánista vonalat egyetlen részben kaptunk, ahol csak társadalomkritikaként szolgált, bemutatva, hogy az emberek erre a vonalra mindig kaphatóak. Bár a Manson család egy részletébe kaptunk betekintést, konkrétan a Tate-gyilkosságba, teljesen elpazarolták. Az egész évadnak erről kellett volna szólni, mert még igazán jó filmes, vagy sorozatos feldolgozás róluk még nem született. Az a két perc, ami a gyilkosságról szól, vérfagyasztó, ezért is szívfájdalmam, hogy nem rájuk építettek mindent. Magát Charles Mansont hallucinációként látjuk, egészen nevetséges módon, hiszen ő nem abból állt, amit Peters bemutatott, neki a hihetetlenül veszélyes és nárcisztikus személye nem merült ki abban, hogy összeakadt szemmel azt üvöltötte, hogy „Helter Skelter”. Charles Manson kapcsán említeném meg, hogy a számomra legjobban várt pillanatok csalódás-sorozatot és kihasználatlanságot jelentettek. A premier előtt meglebegtették, hogy Peters hat különböző, ikonikus, hírhedt szektavezért fog életre kelteni. A Feud és az ACS készítőitől pedig azt vártam volna, hogy mind maszkok, sminkek terén, mind megközelítésben korrekt és hiteles képet fognak adni ezekről a személyekről. Persze bele lehet magyarázni, hogy Peters karaktere direkt ferdítette el az igazságokat, de ne kelljen minden hibájukat valami erőltetett mentséggel megmagyarázni. Ehhez képest mindegyik megjelenítés olyan volt, mint valami olcsó jelmezes, bazári rajongói munka. Peters remek színész, de Warholt meggyalázta, David Koresh-t, Jim Jones-t, Marshall Applewhite-ot pedig a készítők összesen 5 percben letudták. Ezek a szociopaták (Warhol mit keresett itt, komolyan?) egy-egy résznyi feldolgozást minimum érdemeltek volna, de így csak összecsapott, kifigurázott adalékai lettek az évadnak, akiknek nem volt fontos szerepük és valószínűleg ki is zárták a képbehozásukkal, hogy testvérsorozatban, vagy másik évadban jobban megismerhessük hiteles életművüket. A parókás, kötélen leeresztett Jézusról próbálok inkább megfeledkezni.
De térjünk vissza még egy bekezdés erejéig az eretnekséghez, hisz voltaképpen e köré kellett volna épülnie az évadnak és volt is egy zseniális rajongói teória, ami sajnos nem teljesült be. Ugye a Murder House végén kiderült, hogy Michael Langdon az Antikrisztus, óvodás korú és Constance neveli. A teória szerint Oz, Ally és Ivy fia igazából Michael, akit ők fogadtak örökbe, miután meggyilkolta a dadát és Constance túladott rajta. Oz pont abban a korban van, amilyenben Michael most és a szekta az első három részben valamiért pont Allyék családját szemelte ki, az oda küldött Winter pedig próbálta minél inkább mérgezni a kisgyerek agyát. Ugye az Ómenben és a Jelenések könyvében is benne van, hogy az Antikrisztus politikai pályára kerül felnőve, és ehhez minden adott lett volna ebben az évadban. Kai, aki kiszemelte a gyerek Antikrisztust, befűzhette volna az egész családot a szektába, hogy előkészítsenek minden politikai, gazdasági terepet Oz számára addig, amíg felnő. Ebből semmi nem valósult meg, óriási kihagyott ziccer. Főleg, hogy a Cult az eddigi egyetlen, amit nem tudtak normálisan összekötni a többivel. Igen, ott volt Twisty, aki képregényhőssé vált, de nem tudtuk meg, hogyan, illetve meg is jelent, John Carroll Lynch alakításában, ahogy a Freak Show-ban és azért erre illett volna magyarázatot szolgáltatni. A fináléban utaltak Lana Wintersre, de ez édeskevés volt, hisz már tényleg minden adott, hogy az ismert karakterek átjárhassanak a bugyrok között.
Tudható volt, hogy politikai töltetű szezon lesz, bemutatva azt, hogy a 2016-os választások után elszabadultak az indulatok, vége van a politikai korrektségnek, szélsőséges mozgalmak virágzanak. A sorozat jól bemutatta a mindennapi élet horrorját, természetfeletti nélkül és nem foglalt állást, hanem egy ideig próbálta a kritikai szemléletet erősíteni. A negyedik epizódtól egészen a hatodikig zseniálisan kezdték építeni azt, amit végig kellett volna vinni az egész szezonon. Kai, mint a modern Charles Manson, hihetetlenül intelligensen manipulálta azokat, akikben meglátta a gyengeséget, hogy fel tudja használni ahhoz, hogy személyi kultuszt építhessen ki. Peters ezekben a részekben mesterien alakított és úgy éreztem, hogy tényleg sínre került a cselekmény. Még azt is meg tudtam bocsájtani, hogy az első három epizódban az AZ és a Mr. Mercedes, illetve a Freak Show pofátlan nyúlását, valamint Paulson céltalan szenvedését láthattuk.
A hetedik résztől viszont újabb ötletet dobtak be a készítők, ami szerintem a mélypont volt. Már kifejtettem, de újra leírom, hogy a feminizmus ilyen téren való képbe hozása szerintem abszolút káros, mert értem én, hogy felfogható úgy, mint görbe tükör a világnak, mi szerint minden jó kezdeményezésből átfordulhat a mozgalom szélsőségessé, de erre nem a feminizmus lett volna a legmegfelelőbb eszköz. Warhol nagy, gonosz farkassá tétele megbocsájthatatlan, Lena Dunham kritikán aluli volt, és a feminizmus nevében tudtommal még senkit nem öltek meg. A Zodiákus-gyilkossággal való egybemosás szerintem tényleg már csak az ötlettelenség és önellentmondás (hisz a Hotelben ott a Zodiákus gyilkos) netovábbja. Ha elhangzik egy elvonatkoztató mondat a női karakterek szájából, hogy igen, a sorozat féle SCUM szélsőséges, és nem a valódi feminista eszméket hangoztatja, akkor semmi bajom nem lenne. Akár még tovább is vihették volna ezt a szálat, kihangsúlyozva, hogy ezek a nők a szélsőséget, a radikalizmust választják, de az elvonatkoztatás nem történt meg úgy, mint Kai esetében, amikor a szemébe mondták, hogy ő nem konzervatív, csupán reakcióként kihasználja az emberek félelmét. Ha ennyire be akarták volna mutatni, mennyire kifordítható egy alapjáraton jó kezdeményezés, vagy hit, sokkal inkább a vallási fanatizmusra kellett volna ráfeküdniük, amihez hozzá sem szagoltak, pedig az eretnekség bűnét így is körbejárhatták volna. Újabb kihagyott ziccer.
Egyébként a hetedik résztől kezdődően, mintha Kai karakterével sem tudtak volna mit kezdeni, abszolút nem volt világos, hogy mi a célja. Anarchia-keltés? Manson örökségének továbbvitele (a Tate-gyilkosságról való beszéde szerintem egyébként súrolta a hullagyalázás fogalmát)? A nők leigázása? Egyik pillanatról a másikra romba döntötték, amit pár résszel előtte elkezdtek építeni, hisz kiderült, hogy Kai-t is manipulálták, azzal a céllal, hogy a nőket használja ki, hogy azok feldühödjenek és pusztítást hozzanak. De ezt a szálat sem bontották ki, mert ezután villámcsapásként, mintha valami fasiszta, vagy inkább neonáci mozgalmat kezdett volna maga köré építeni. Ötletek egymás hátán, értelmetlenül. A személyiségének meghasadása is teljesen légből kapott volt, ha már behozták a képbe, nem úgy kellett volna, hogy egyik részben még veszélyesen intelligens manipulátor, rákövetkezőben pedig már egy meghasadt személyiségű őrült, akit simán az orránál fogva tudnak vezetni.
Beszéljünk kicsit a karakterekről és a kidolgozatlanságukról. Az első három részben egyedül Kai és Winter voltak érdekesek, a többiekkel kapcsolatban csak pisloghattunk, hogy vajon kik ők, mire megy ki a játék. Egyébként Winter karakterét szinte teljesen kiherélték, olyan volt, mint egy torzó, láttunk belőle egy nagy darabot, ami szimpatikus volt, de érdekeltek volna a végtagok, az apró darabkák, amik komplexé teszik a szereplőt. Mint például az, hogy az ő legnagyobb félelme a gyerekek, ezért küldi Kai bébiszitternek, csakhogy ez a vonal teljesen ki lett vágva, pedig az első előzetesben még benne van. Sarah Paulson Ally-je a szezon első felében extrairritáló neurotikus volt, de az első perctől kezdve sejthető volt, hogy ő lesz az egyetlen, akin majd óriási karakterfejlődést láthatunk. Az évad második felében viszont egy rendkívül szerethető, erős szereplővé nőtte ki magát, az egyetlenné, akivel szimpatizálni tudtam. A fináléban konkrétan remekelt Paulson, a bennem lévő feminista tapsolt neki, azon gondolkodtam, hogy igen, szavaznék egy ilyen kőkemény nőre, aztán a sorozat jól pofán vágott az utolsó képsorral. Nem tudtam egy ideig eldönteni, hogy jó volt-e, hogy bemocskolták azzal a karakterét, hogy kiderült, ő lett a SCUM női szekta új vezére, tehát Kai pepitában, vagy inkább meg kellett volna hagyni őt a reménynek, tisztaságnak, de végül rájöttem, hogy jó lépés volt, mert tökéletesen bemutatja, hogy mindenkit lehet manipulálni.
Karakterfejlődés, Allyn kívül abszolút nem volt, mert a Cult cliffhangerekkel operált kizárólag. Visszaemlékezésekből tudtuk meg, hogy ki kicsoda, ki kivel függ össze, hogyan került bele a szektába, ez pedig szerintem olcsóbb és lustább megoldás volt, mint lineárisan felépíteni, hogyan fűzi be az áldozatait egy karizmatikus személyiség, hogy a fináléra tökéletes fejetlenség és fanatizmus rajzolódjon ki. A szereplők nagy részének neveire is alig emlékszem, annyira érdektelenek voltak. Akik érdekesek lehettek volna, azokat pedig háttérbe szorították, mint Adina Porter Beverlyjét, Billie Lourd Winterjét, Chayenne Jackson, Marre Winningham, Emma Roberts, Frances Conroy pedig tényleg többet érdemeltek volna cameoknál.
Sajnos az operatőri munkát és a zenét sem tudom kiemelni, abszolút nem sikerült olyan ikonikus jeleneteket komponálniuk, amikre konkrétan lehet emlékezni, ahogy az előző évadokban. De szereplő sem igazán van, aki olyan maradandó lenne, mint Mary Eunice nővér, vagy Tate Langdon, Lana Winters, A grófnő, a Mészáros vagy Bloody Face.
Nagyon sajnálom, hogy évek óta először, de csalódnom kellett a sorozatban, amiben próbáltam keresni, amit szerethetek, és találtam is egy minimumot, Paulson karakterét, valamint a 4-6. és 11. részt, de ez édeskevés ahhoz, hogy ne akarjam még a gondolatát is elfelejteni a Cultnak. Azt sem értem miért tetszik ez jobban egyeseknek, mint például a Roanoke, ahol inkább reflektáltak a médiafogyasztásra, vagy a Hotel, ami önmagában egy rég kiégett horror alműfajt, a szexvámpírfilmeket próbálta feltámasztani. Sokan igazi horrornak, betegnek nevezték az évadot, de én egyszer sem szisszentem fel, vagy féltem volna, mert bár rettegek a bohócoktól, itt nevetségesek voltak, a horror pedig céltalan polgárpukkasztásból állt. Egyébként a Cult szégyenteljes nézettségi adatokat produkált és a Hotel utáni legrosszabb kritikai visszhangot is ez kapta. Szerencsére tehát nem vagyok egyedül a véleményemmel, és ha az idei visszajelzések után nem kapnak végre észhez a készítők, hogy lassítsanak, gondolják át, akkor a maradék két évadra lehet, romhalmazzá válik a sorozat. Pedig milyen jó lenne a csúcson abbahagyni, kerek egész világként befejezni.
4/10