A tízéves Stevie elég furcsa kisfiú. Beszédproblémái vannak, rémálmok gyötrik, amik nem csak éjszaka rohamozzák meg, hanem sokszor nappal sem tudja megkülönböztetni a valóságot a képzelettől. Egyetlen barátja van csupán, az unokatestvére Jude, akivel rendszeresen kijárnak a helyi erdőbe erődőt építeni. Nem mondhatjuk, hogy a legvidámabb gyerekkor jutott ezeknek a srácoknak, de a maguk módján igyekeznek megélni a mindennapokat. Egymásba kapaszkodnak, egymást támogatják. Ám egy napon Jude-nak nyoma veszik. A helyi rendőrök, keresőcsapatok hiába próbálják felkutatni, sehol sem találják a tizenkét éves fiút. Stevie kétségbeesése és félelme ellenére elhatározza, hogy felkutatja legjobb barátját.

Deer Valley azonban zavarbaejtő titkokat rejt, ahogyan arra Stevie is kezd szépen lassan rájönni. Évekkel ezelőtt is történt egy eltűnés, egy Max Larsen nevű kisfiúnak veszett nyoma, akiről azóta se derült ki, hogy mi történt vele. A háziállatok is nagyon furcsán viselkednek, a kutyák és a macskák folyamatosan elszöknek gazdáiktól, teljesen behülyülnek, majd eltűnnek és amikor legközelebb felbukkanak (már ha előkerülnek) az egészségi állapotuk romokban és valami megmagyarázhatatlan erő húzza őket ismét az erdő felé. Stevie versenyt fut az idővel, hiszen tudja, minél több idő telik el, annál kevésbé biztos, hogy unokatestvére előkerül. Nyomozása során pedig az ő útja is az erdőben megbúvó házhoz vezeti, felfedezése pedig örökre romba dönti addigi életét.

Ania Ahlborn előző könyve a Vértestvérek is egy nagyszerű olvasmány volt, ami kifejezetten tetszett nekem, de az És bebújt az ördög még jobban sikerült. A regény cselekménye elindul egy irányba, hogy aztán a következő nagyobb részben szemszöget váltson, majd végül keveri egymással az addig különálló két nagy részt, hogy aztán szépen egybevarrja a szálakat. Az írónő egy roppant egyszerű alaptörténetből varázsol nekünk egy igazi faust-i rémmesét.

Őszintén megmondom, hogy az elején nem igazán tudtam, hova akar kilyukadni. Kicsit aggódtam is, hogy most végig egy gyermeki nyomozást kell követnem, amit megfűszerezett egy kis családon belüli erőszakkal, társadalmi elutasítottsággal, egy anya küzdelmével. Kissé unalmasnak találtam, hogy egy eltűnt gyerek után nyomoz egy másik gyerek, de aztán jött a perspektíva váltás és teljesen magával ragadott a történet. A kicsit unalmas nyomozós sztori helyére egy valóra vált álomból született rémálom lett, ami ráadásul iszonyatosan durva véget kapott.

A szereplők teljesen hitelesek, okosan megírtak és nagyon valódiak. Stevie-nek tízéves korára már olyan dolgokkal kellett megküzdenie, ami egy felnőttnek is sok lenne, nemhogy egy kisgyereknek. A magány, a bűntudat, a félelem, a zavar és az elkeseredettség váltakozik folyamatosan a könyvben. Teljesen el tudjuk hinni, hogy ennek a szegény kisfiúnak, mennyire szüksége van a legjobb barátjára, aki nélkül tényleg a teljes magány és kitaszítottság vár csak rá. Tényleg nagyon lehet sajnálni Stevie-t, de az édesanyját is. (Bár őszintén őt azért néha fel tudtam volna pofozni.)

Mégsem emiatt lesz annyira jó ez a könyv, hanem a váltás miatt. Akkor ugyanis megismerhetünk egy másik drámát és azt, hogy hová is vezethet a végső reményvesztettség és kétségbeesés. Ilyenkor az ember képes arra, hogy meggondolatlan kijelentéseket tegyen, aminek azonban súlyos következményei lesznek. Ezek a következmények pedig nem csak és kizárólag az adott ember életére vannak hatással, hanem bizony másokat is magukkal ragadhatnak. Minden attól függ, hogyan döntünk.

Tényleg nagyon izgalmas olvasmány volt az És bebújt az ördög, ami jópár rémületes percet okozott nekem, mert bizony ezen a könyvön nem csak elborzadni lehet és nem csak elgondolkodni, hanem félni is. A vége pedig komolyan hátborzongató és dühítő, miközben teljesen logikus és érthető. Amikor a végkifejletig eljutottam, azért majdnem a falhoz vágtam a tehetetlenségtől a könyvet. A Vértestvérek végét kissé hatásvadásznak találtam, nos ez ebben a regényben már nem volt jelen, ezért is tudott teljesen kiakasztani. Tényleg jó szívvel tudom ajánlani Ania Ahlborn könyvét mindenkinek, aki szeret kicsit elmélázni az olvasottakon a borzongás mellett.

Pontszámom: 9/10.

Agave | moly.hu