eN.Dé. lezárja a trilógiát, ezt a vendégírást is nagyon köszönjük neki!

2007. 27 évet kellett arra várnia a nagyközönségnek, amíg Argento leforgatta Anya-trilógiája utolsó darabját, a Könnyek anyját. Azt kell, hogy mondjam igen hosszú idő telt el az első és a második, valamint az utolsó rész között, így nem igazán lehet a három filmet egy nagy trilógiának tekinteni, hiába szólnak ugyanarról a témáról.

Akkor most nézzük meg röviden, miről is szól a Könnyek anyja. Mater Lachrymarum Rómában tartózkodik, de már régen nem tudja kétségbeesésbe taszítani az embereket, mert bezárták egy ládába, így hosszú időre kivonták a forgalomból. Történetünk főszereplője Sarah Mandy, aki gyakornokként dolgozik a Római Művészettörténeti Múzeumban, ahová elküldték azt a bizonyos ládát. Természetesen engedély nélkül elkezdik barátnőjével kipakolni annak tartalmát, ezáltal rászabadítva a világra Mater Lachrymarumot. A harmadik anya követői pedig elkezdik üldözni Sarah-t, aki veszélyt jelent az utolsó, életben maradt boszorkányra.

Úgy gondolom, hogy a 27 év a film technikai megvalósításának nagyon jót tett. A trancsírozások és gyilkosságok sokkal jobbak lettek, így Argento sokkal kegyetlenebb gyilkosságokat tudott bemutatni a vásznon, ami igencsak dobott a filmen. A gore ebben az alkotásában sokkal hangsúlyosabban van jelen, mint a Suspiriában vagy az Infernóban. Valószínűleg a kor vér és kegyetlenség iránti megnövekedett igényeit akarta ezzel kielégíteni, ami azt kell, hogy mondjam, sikerült is neki.

A történet elég szövevényesre sikeredett, nem voltak benne olyan zavaró kimaradások, mint az Infernóban, és Argento nagyon igyekezett összekötni a filmjét a Suspiriával. Még Udo Kiert is belecsempészte a filmbe, mint a mindent tudó és megmagyarázó atyát, ezzel is visszautalva az első filmre. Sarah Mandy szerepében pedig Argento lányát, a horrorhercegnő Asia Argentót láthatjuk. Róla csak annyit, hogy én személy szerint nagyon bírom a csajt, de ebben a filmben nem sikerült neki megfelelően hoznia a karaktert. Mint azt az előző két filmben is láthattuk, Argento szereti, ha nők vannak a történetei középpontjában, akik esendőek, de ugyanakkor a megfelelő pillanatban képesek arra, hogy megküzdjenek a gonosszal. Nos, Asia inkább tökös csaj, így nagyon nem illett hozzá az útját kereső, kétségbeesett nő szerepe. Az egész film alatt azt vártam, mikor rúg már valakit jól seggbe.

Mivel trilógiáról van szó, így ejtsünk pár szót azokról a dolgokról, amiket megtartott a rendező. A női főszereplőt és a szövevényes történetet már említettem. Emellett megmaradt a durva képi világ és az erős zenei betét. Ebben a filmben is megtalálható az állatmotívum, csak itt a macskát felváltotta a majom. Valamint itt is igyekezett nekünk megmutatni az okkultizmus világát, és szerencsére sokkal érthetőbbre és jobbra sikeredett ez a rész, mint az Infernóban.

Sajnos azonban, legyen akármilyen nagy kedvencem Argento, nem mehetek el szó nélkül a negatívumok mellett. Az előző két írásomban kiemeltem a gyönyörű, meseszerű képi világot. Na itt szó sincs ilyesmiről, ami nagyon visszaveti a filmet, hiszen nála pont ez volt eddig a lényeg és pont emiatt váltak a filmjei legendássá és egyedivé. A Könnyek anyja képi világa teljesen szürke és átlagos. A másik nagy probléma az, hogy habár visszautalt az előző részekre (szándékosan nem akarok írni arról, mi az a fő motívum, ami összeköti a Suspiriával, mert akkor spoilereznék), de sok mindenről elfelejtkezett. Például arról, hogy elvileg Varelli mind a három anyának épített egy-egy házat. Na ehhez képest itt nincsen semmilyen gyönyörűen megépített építészeti műremek, hanem kapunk helyette csatornát. Azért ez meglehetősen nagy hiba volt a rendező részéről.

Összefoglalva, Argento nagy hiányt pótolt azzal, hogy leforgatta a filmet, és ezáltal befejezte az Anya-trilógiát. A film köré épített mítosz és történet még 27 év múlva is nagyon izgalmas és érdekes volt. Ám ahogy az Infernónál gondot okozott az, hogy túl közel forgatta le a kultikussá vált Suspiriához, itt abból adódott a probléma, hogy túl sok idő telt el a három film között, így elveszett a varázs, ami annyira fontos volt ennél a trilógiánál. Mindettől eltekintve, tényleg érdemes megnézni a filmet, mert megkapjuk a nagy egészet, és hamisítatlan olaszos, igazán szépen kivitelezett gyilkosságokat láthatunk.

Ezzel végére értem Dario Argento Anya-trilógiájának. Remélem, sokan kedvet kaptatok hozzá, hogy megnézzétek ezeket a filmeket és kicsit jobban elmerüljetek az olasz horrorfilmek világában és azon belül Argento munkásságában.

Pontszámom: 6/10

IMDb | mafab