Az emberiséget évezredek óta foglalkoztatta a Hold mibenléte. Az égitest számos nép kultúrájában nagy szerepet játszott, különféle jelenségeket kötöttek létezéséhez, néhol sajátos szimbólumként is szerepelt. Bár manapság már nem efféle szerepet tölt be, ennek ellenére a Hold iránti érdeklődés cseppet sem csökkent, csupán más szempontok szerint kutatjuk égi kísérőnket. Az emberiség történelmének egyik legismertebb napja 1969. július 20-a, ugyanis ez a dátum az első emberi holdra szállás időpontja. Az Apollo 11 küldetésével kapcsolatban egy idő elteltével azonban vadabbnál vadabb elméletek kezdtek napvilágot látni, amik szerint Neil Armstrong és társai valójában sosem tették a lábukat a Hold felszínére, az egész csupán egy óriási megrendezett esemény volt, aminek legfőképpen világpolitikai indítékai voltak. Egy másik, ugyancsak népszerű elmélet nem vonja kétségbe az Apollo-missziók sikerességét, csupán a publikummal megosztott anyagok eredetiségét cáfolja, mindezt azzal indokolva, hogy a Holdra utazó asztronauták olyan dolgokat találtak, amelyet jobb, ha nem tárnak a nagyközönség szemei elé.

Rengeteg érv hangzik el ezen elméletek mellett és ellen, ennek a vitának az újbóli fellángolásait szerette volna meglovagolni Gonzalo López-Gallego 2011-es művével, az Apollo 18-cal. A történet főszereplői három amerikai asztronauta, akik egy szupertitkos küldetésben, az Apollo 18 programban vesznek részt. Mivel a sztori 1974-ben játszódik, így adja magát, hogy az űrhajósok hivatalos célja katonai jellegű, egy, a hidegháborúval kapcsolatos manőver. Tekintve, hogy a film a found footage műfajt képviseli, ennek megfelelően az eseményeket az űrhajó fedélzeti kameráin és az asztronauták sisakjába szerelt kamerákon keresztül látjuk. Amint elérik a Hold felszínét, hogy megkezdjék ottani munkájukat, sejteni kezdik, hogy nincs minden rendben, gyanújuk pedig hamar beigazolódik, ugyanis a misszió cseppet sem várt fordulatokat vesz.

Az Apollo 18 annak ellenére, hogy rengeteg potenciált magában hordozó történettel rendelkezett, csupán egy közepes teljesítményt tudott nyújtani. Ennek legfőbb oka pedig a sok más esetben is érvényesülő „két szék közül a földre esés” jelensége, ugyanis a film cselekményén egyfajta határozatlanság érződik. Jó pont, hogy a rendező eltér a hagyományosnak mondható UFO-koncepciótól, viszont cserébe egy olyan valamit kapunk, ami sajnos nem elégít ki minden várakozást. Az idegenek bemutatásában jó, hogy viszonylag szimpla eszközökhöz nyúltak, ugyanis ez eredeti próbálkozásnak tekinthető, ennek ellenére a végeredmény némiképp felemásra sikeredett. Pozitívumként megemlíthető a realista/realistább ábrázolásmód, amely bár sok kritika szerint unalmassá tette a művet, véleményem szerint inkább élethűbbé. Összegezve az Apollo 18 nem emelkedik ki a kategória filmjei közül, viszont egyszeri szórakozásnak kiváló.

IMDb | mafab

A témához kapcsolódóan érdekességképp megemlítendők a holdra szállás konspirációs teóriáján is túlmutató elképzelések, amik többek közt ezt a filmet ihlették. Bár hivatalosan az Apollo 17 volt az utolsó a program keretein belül, sokan úgy vélik, hogy ennél jóval többről van szó. Egyes elképzelések szerint az Apollo 20 volt a legutolsó ilyen misszió, amely során meghökkentő felfedezéseket tettek a Holdra látogató űrhajósok. A történet 2007-ben kezdődik, amikor egy William Rutledge nevű, magát belsős informátornak kiadó férfi képeket és videokat közöl az említett programról, amelynek megtervezésében maga is részt vett.  Állítása szerint a titkos Apollo-programok már nem a NASA hatáskörén belül helyezkedtek el, hanem a légierő égisze alá tartozó projektekről van szó, amelyeket az USA közösen a Szovjetunióval hajtott végre a ’70-es években. Ezek közül az Apollo 20 célja egy gigászi méretű idegen űrhajó feltérképezése, amely az Izsak-D kráterben fekszik. Az erről készült videóanyagok, amelyeket Rutledge kiszivárogtatott, bemutatják az űrhajó belsejében rögzített eseményeket, többek között egy már mumifikálódott idegen holttest vizsgálatát. A felvételeket természetesen több médium is felkapta, így hamarosan a Youtube-on is láthatóvá vált és fellelhető a mai napig.

Ezek mellett még napvilágot láttak képanyagok, amelyek romvárosok létét hivatottak bizonyítani, ezek közül az egyik leginkább elhíresült a Hold-torony, amely talán a legérdekesebb is egyben. Az Apollo 20-botránytól függetlenül ugyanis sokan tanulmányozni kezdték azokat a műholdfelvételeket, amelyeken egy több kilométer magas képződmény látszik, amely sokak szerint, adottságait tekintve, nem lehet természetes képződmény.

Rutledge ténykedése, ahogyan azt várni lehetett, óriási vihart kavart, a NASA és a kormány hatalmas elánnal kezdte el bizonyítani a felvételek hamis mivoltát, szerintük a felvételek csupán jól kivitelezett, szenzációhajhász trükkök. Természetesen mindkét oldal hangoztatta a maga által meggyőzőnek talált érveit, azonban, mint ahogyan az lenni szokott, sem az UFO-hívők, sem a szkeptikusok nem tudtak mindenki által elfogadható magyarázatokat adni. Úgy gondolom, a téma iránt érdeklődőknek - még ha maximálisan szkeptikus módon is állnak az Apollo-összeesküvésekhez - igazi érdekességnek számít a történet, igazságtartalmától függetlenül.