Senki nem tudja, honnan jöttek és miért vannak itt. Egy dolog biztos, sötétedés után érkeznek és mindent elpusztítanak, ami az útjukba kerül. Paul (Nicolas Cage) és két tizenéves fia minden nap a túlélésért küzd ebben a posztapokaliptikus világban, amit ismeretlen lények uralnak. A legfontosabb szabály, hogy sötétedés után be kell zárkózni. Paul egyik fia azonban balesetet szenved az erdőben, miközben leszáll az éj.

Nicolas Cage is megkapta a maga posztapokaliptikus filmjét, furcsa faszerű lényekkel, elzárkózott közösségekkel és a túlélésért folytatott harc minden szegmensével, ahogy azt kell. Vagy ahogy nem kell, de ne szaladjunk ennyire előre. Aki egyébként egy ütős Cage filmre vágyik, annak nem ez lesz a megfelelő választás. Ő ugyanis inkább háttérszereplő, mivel a cselekmény leginkább az általa alakított Paul két fiára fókuszál. A fő konfliktust sem a lények adják, hanem a két srác eltérő személyisége és az ebből adódó galibák sokasága. Mivel tinikről van szó és a történet szerint 15 évvel járunk a világ összeomlása után, így ezeknek a srácoknak semmi emlékük sincsen arról, hogy milyen volt az élet a kataklizma előtt. Értelemszerűen így másképpen zajlott le a szocializációjuk is. Ez egyébként egy nagyon érdekes kiindulópont, bár semmi olyat nem kapunk, amivel a TWD ne foglalkozott volna korábban, de ezt most engedjük el.

Mint mondtam két eltérő karakterről van szó. Az egyik fiú nagyon zárkózott, magának való, folyton bütyköl és nagyon kötődik az apjához. A másik srác viszont szabadulna, folyton a szomszéd tanyán van, igyekszik az otthoni teendőket lerázni magáról és inkább másoknak segít. Persze nyilván egy csaj miatt. Mindenesetre állandó a harc a két testvér között és ebből a harcból adódik egy komoly probléma is, ami változtat az addigi, megszokott formulán. Ez eddig egyébként teljesen rendben van. Habár nagyon nem foglalkoztak vele, hogy ténylegesen megértsük ennek a hármasnak a dinamikáját, így vannak azért nehezen befogadható, logikátlan reakciók dögivel.

Az nagyon jó, hogy nem magyarázzák el nekünk, mi is történt valójában. A lények is misztikusak, bár ha túl sokat mutatnak belőlük, akkor veszítenek a varázsukból, mert a megvalósításuk nem túl igényes. Raadásul van egy pont, amikor inkább már nevetsz rajtuk és nem félsz tőlük, ez pedig sokat levon a parafaktorból. Ez talán a legnagyobb gond a filmmel, vagyis hogy nem képes fenntartani a feszültséget. Az nem baj, hogy lassan építkeznek, kicsit komótosan haladunk az elején. Én kifejezetten szeretem az ilyen típusú, karakterdrámákra fókuszáló posztapokaliptikus filmeket. Elvégre ezeknek a létünk egyik alapvető mozgatórugója, vagyis a túlélés a központi témája, tehát kifejezetten hasznos és jó, ha arra figyelnek, hogy a karaktereken keresztül mutatják meg a különböző túlélési technikákat. A gond az, hogy itt nem igen foglalkoznak ilyen mélységeiben a témával. Pedig bőven adott volt a lehetőség arra, hogy beszéljenek az emberi kapcsolatokról, a szocializációs színtér megváltozásáról és ennek hatásairól, a társadalmi berendezkedésről, az emberek elidegenedéséről, a természet és egymást nem tiszteléséről stb. Ezekből párat fel is villantanak, csak aztán nem kezdenek velük semmit, lóg az egész a levegőben. A plakát és egyébként a cselekmény szerint is a család összetartása és túlélése lenne a központi téma. Csak éppen rengeteg olyan elemet raknak bele, ami nem teszi lehetővé, hogy értelmesen kibontsák ezt a témát és átadják az üzenetet.

A kivitelezés se mondható túl jónak. Nyilván hőseink nappal tevékenykednek, éjszaka meg jönnek a szörnyikék, ezért az emberek igyekeznek annyira bezárkózni, amennyire csak lehet, hogy megússzák élve. Na igen ám, de az éjszakai jelenetek olyan rohadt sötétek, hogy semmit nem lehet látni. Tehát fogalmunk sincs, mi is történik valójában. Sokszor a kamera is indokolatlanul remeg, ami nem a félelemfaktort erősíti, hanem ikább a migrént. A bezárkózást és a lények támadásait se nagyon értjük. 15 éve itt vannak és nem jöttek rá, hogy nem csak az ajtón lehet bejönni? Mondhatom jó hülye egy társaság ez, nem is értem, hogy sikerült kvázi elfoglalni a Földet...

Igazság szerint nem egy pusztulatosan rossz film ez. Vannak benne jó részek, felvet pár érdekes kérdést is, a színészei is rendben vannak (különösen Jaeden Martell játéka emelkedik ki) és maguk a karakterek is jók lennének. Csak éppen össze lett dobálva a forgatókönyv és az is érthetetlen, hogy egy olyan rendező, mint Benjamin Brewer, aki bizonyítottan ért a vizuális effektekhez, hogyan gondolhatta, hogy ez így elég és rendben van? Semmi sincs rendesen kidolgozva. Sem a képi világ, sem a hangulatkeltés, sem a cselekmény. Nem arról van szó, hogy bele kell rágni a szánkba, hogy mi miért történik. Isten ments! Viszont esélyt se adnak rá, hogy a néző magától rájöjjön a dolgokra és összerakja a nagyobb képet. Ez pedig már nagy baj. Ha el is akarnánk gondolkodni pár kérdésen vagy a cselekmény egyes pontjain, egyszerűen csak arra jövünk rá, mennyire hányaveti módon írták meg a forgatókönyvet. Ezért tényleg kár volt.

IMDb