Napjaink horrortermésében talán az egyik legtöbbet használt és leginkább kliséssé vált alkategória egyértelműen a kísértetházas és paranormális jelenségekkel foglalkozó horror. Mostanra már valószínűleg mindenkinek a könyökén jönnek ki a Démonok között és az Insidious filmekhez hasonló, és azokat majmoló hasonszőrű alkotások garmadája. Hollywood azonban továbbra is lelkesen ontja magából az erre a receptre építő filmeket. Minden korszaknak megvan a maga népszerű alzsánere, szóval ez valahol akár még törvényszerűnek is mondható, de az tény, hogy a mainstream vonalban mára már kevés igazán kreatív vagy egyedi filmet lehet találni a témában. És mint a legtöbb ilyen esetben, az erre éhes nézőknek a tekintetét ismét csak az Amerikán kívüli területekre érdemes szegezni. Jelen esetünkben például épp Argentína az, ahol egy igazán figyelemre méltó alkotással találhatjuk szembe magunkat.

Egy Buenos Aires-i férfit felesége meggyilkolásával vádolnak meg, és senki nem hisz neki, amikor azokról a megmagyarázhatatlan, természetfeletti jelenésekről beszél, amik a nő halálát okozták. Kivéve három embert: egy paranormális jelenségekre specializálódott doktornő, annak kollégája, és egy ex-rendőr keresik fel a megtört férfit, hogy kikérdezzék az esetről. Elmondják, hogy ugyanazon a környéken több paranormális esemény is történt az utóbbi időben, amik valamilyen módon összefüggenek, és a kis kutatócsoport feltett szándéka, hogy a végére járjon ezeknek az aggosztó körülményeknek.

Első ránézésre egy teljesen átlagos, számtalanszor látott szellemes történettel van dolgunk, ám ha jobban szemügyre vesszük, a helyzet már közel sem ilyen egyszerű. Az amerikai rokonaihoz képest már az Argentin környezet is nagy változásnak tűnik, mind a helyszínekben, mind a szereplőkben, de szerencsére ennyiben nem merül ki a készítők kelléktára. Az egyik ilyen lényeges pont például, a cselekmény felépítése. Kezdetben teljesen úgy indul, mint bármelyik kísértetes horrorfilm. Megkapjuk a házaspárt, akik furcsa hangokat, és gyanús jeleket észlelek, majd meglepően hamar kapunk egy igen erőteljes és konkrét természetfeletti megnyilvánulást, és egy brutális kivégzést. Majd, miután a tragikus esetet átélt férjet meglátogatja a három kutató, a cselekmény epizódikussá válik. Itt egymás után láthatunk két esetet, amik a férfi szomszédjaival történtek meg korábban. Bár a két eset egy lényeges ponton szervesen összekapcsolódik, de lényegében egymagukban is megállják a helyüket, és önálló kisfilmként is értékelhetőek lennének. Mindkettőnél van egy alapkonfliktus, amit szép fokozatosan fejtenek tovább, eljutva egy roppant nyomasztó végkifejletig. Majd ezután következik a film utolsó harmada, ami a korábbi események összefűzése, és a fő problémára irányuló megoldás keresése körül zajlik.

Persze ez az érdekes történet számtalan jól ismert kliséből építkezik, de ez alapjáraton nem is probléma, hiszen a klisé is lehet jó, ha úgy használják fel. Többségében itt is ez a helyzet, de néha azért becsúszik néhány agyonhasznált és zavaró elem, amik kicsit rontanak az összképen. Ebbe beletartoznak a jumpscare-ek is, amik aztán tényleg felemásra sikerültek. Én alapjáraton nem szeretem a jumpscare-eket, főleg ha ezekkel pakolnak tele egy filmet, mert szerény véleményem szerint, az igazi horror nem erről szól. De itt sikerült néhány tényleg annyira jó ijesztést összehozni, hogy egy-két alkalommal még én is megugrottam, máskor viszont teljesen bazárinak és szükségtelennek hatott, amit kaptam. Tehát ilyen téren abszolút vegyes felvágott az eredmény, de még így is kellemesett csalódtam, hogy ez a film képes volt ennyire hatásos jumpscare-ekkel előállni. Még ha nem is mindig sikeresen. Viszont azok, amik működtek, és a korábban említett pozitívan felhasznált klisék is annak köszönhetik sikerüket, hogy egy igazán nyomasztó és hátborzongató hangulat lengi be az egész filmet, és ágyaz meg ezeknek. Mindenféle spoiler nélkül azt is ellehet mondani, hogy közel sem egy átlagos kísértettörténettel állunk szemben, és a készítők ehhez mérten alakították a dolgokat. Az átlagoshoz képest kapunk néhány kifejezetten bátor húzást, amik egyértelművé teszik a nézőnek, hogy itt tényleg jobb, ha felkészül a legrosszabbra is. Iszonyatosan sötét a film tónusa, egy pillanatra sem enged minket fellélegezni, és egészen a végéig marad bennünk egy kellemetlen, fojtogató érzés, ami csak néhány kisebb hiányosság miatt nem tud tartós hatást kiváltani.

A színészek teljesen korrekt munkát végeznek, senkit nem tudnék megemlíteni, aki úgy igazán rossz, vagy irritáló lett volna számomra. Teljesen hétköznapi, természetes figurák, akik a lehető legtörvényszerűbb módokon reagálják le a körülöttük és velük történteket. Ellenben a cselekmény, és a megvalósítás néhány ponton eléggé egyenetlennek mondható, ami kicsit tompítja a film hatását. A két visszatekintő rövid történet egyértelműen az Aterrados legjobb pontja. Mivel mindkettőnek egymástól viszonylag eltérő, és sajátos sztorit kellett létrehozni, eléggé rövid idő alatt, így az egyszerű, de nagyszerű elve alapján két igazán hátborzongató, és hatásos, klasszikus értelemben vett rémtörténetet kapunk, amiknek megvannak a saját emlékezetes pillanatai, és maradandó rémalakjai. Az első történetből a sötétben rejtőzködő, vézna rémséget biztos jól az emlékezetünkbe fogjuk vésni, és nem csak azért, mert a film plakátján is ő virít büszkén. Számomra viszont sokkal hatásosabb volt a második történet halott kisfiúja, aki hórihorgas kollégájához képest jóval passzívabb, és kevésbé indirekt módon riogatja a szomszédokat, de talán éppen ezért válik annyira hátborzongatóvá. Az első jól reflektál a modern kor szellemes horrorjaira, míg a második eset jobban beleillik a klasszikus rémtörténetek, és a lélektani horrorok profiljába. Aki megnézi a filmet, biztosan nem fogja elfelejteni ezt az epizódot, sem azt a félelmetes kisfiút sem. Ezután viszont változik a helyzet. Ismét visszatérünk a mai szellemes filmek sémáihoz, amikor a kutatók beköltöznek az említett ingatlanokba, és műszereikkel próbálják lokalizálni az események forrását, majd néhány vészjósló jelenést is kapunk. Ezután viszont megint következik egy igazán hatásos és zsigeri lezárás, ami nem kevés apokaliptikus végszóval is rendelkezik. Ha itt vége lett volna a filmnek, akkor ez a hatás teljesen ránk is tudna telepedni a megtekintés után, de sajnos nem erről van szó. Ezután még van vagy tíz perc, amiben lehet épp ezt a negatív lezárást szerették volna jobban kihangsúlyozni a készítők, de én inkább éreztem felesleges időhúzásnak. Az az előtt történt eseményeket már úgy sem voltak képesek felülmúlni, és nem is adtak hozzájuk többet. De helyette kaptunk egy enyhén illúzióromboló, de kellően klisés záró képsort.

Az Aterrados egy kiváló horror lehetőségét hordozta magában, ami végeredményében nem valósult meg, de így is egy remek filmről beszélhetünk. A film közepén lévő két rövid történet már önmagukban zseniálisak, amit sok kisebb elem is megtámogat, de a többi klisés és erőtlen rész lényegesen ront az összképen. De még így is egy példás és erőteljes próbálkozásként beszélhetünk Argentína eme sötét gyöngyszeméről, ami bátran veszi fel a versenyt amerikai társaival, és a nagy átlagot még sikerül is felülmúlnia.

6/10

IMDb | mafab