Köszönjük a magyarországi forgalmazónak, a Freeman Filmnek, hogy megnézhettük a filmet!

A kaszkadőrökből rendezőkké váló Chad Stahelski és David Leitch a John Wickkel megmutatta, hogy lehet még stílusos és tökös akciófilmet készíteni Hollywoodban. A siker után szólóban folytatták tovább a cool-faktor kimaxolását: Stahelski maradt Wick történeténél, és levezényelte a második részt (most pedig a Hegylakó rebootját készíti elő), Leitch pedig egy viszonylag ismeretlen hidegháborús-kémes képregényből, a The Coldest Cityből forgatott akcióthrillert, Atomic Blonde néven (aztán nekiállt a Deadpool második részének). Az Atomszőke egy szuperstílusos és szupervéres zúzda, pont, mint a John Wick-filmek, a sztorija viszont hagy némi kivánni valót maga után.

Lorraine Broughtont (Charlize Theron a Fury Road után ismét bebizonyítja, hogy kompetens akciőhős) a brit titkosszolgálat, az MI szexi kémnőjét egy nem mindennapi feladattal bízzák meg: Berlinbe küldik, hogy szerezzen meg egy listát, amin titkosügynökök, köztük kettős ügynökök neve szerepel és amit a KGB is szeretne megkaparintani. A dögös hírszerző felveszi a kapcsolatot a helyi beépített ügynökkel, David Percivallal (James McAvoy lökött és szemétláda), hogy a segítségével a végére járjon az ügynek, ám ami a hidegháború legzordabb városában várja, arra még ő sem volt felkészülve. Valóságos darázsfészekbe csöppen, kémjátszmákkal, kettős ügynökökkel és árulással, szóval nemhogy a dokumentum megszerzése, még a túlélés sem lesz könnyű menet a számára.

Anthony Johnston füzetét nem igazán ismerem, Kurt Johnstad (300, 300: A birodalom hajnala) forgatókönyvéről viszont tudok pár dolgot: például azt, hogy nem sokat ér. Az Atomszőke cselekménye egész egyszerűen gyenge: sokszor látott sablonokkal teli, és hajlamos mélyen belebonyolodni saját magába - teljesen feleslegesen, ugyanis a sztori csavarjait jó előre ki tudja találni az, aki kettőnél több filmet látott az életében. A film ennek ellenére elvárja, hogy meglepődjek: hát ez nem jött össze, elnézést.

Az Atomic Blonde ezen része tehát a kukába való, David Leitch energikus és laza rendezése azonban el tudja feledtetni a szkript bénaságait: a John Wick-féle vágatlan, mindent szépen megmutató, cseppet sem finomkodó bunyók, a két szuperhatalom karmai közt senyvedő, neonfényekkel megtámogatott Budapest Berlin bemutatása és a kiváló érzékkel összeválogatott, a jelenetekhez harmónikusan illeszkedő zeneszámok remek kis moziélménnyé teszik az Atomszőkét.

A színészek is kiválóak, különösen a címszerepben domborító Charlize Theron, aki elképesztően badass. Szerencsére a készítők nem feledkeztek meg arról, hogy egy nőt látunk a vásznon: Lorraine szexi és kemény, de törékeny is: bármennyire is képzett, rohadtul nem tud egy jól megtermett szovjet férfit egy ütésből elintézni, úgyhogy kénytelen tárgyakat is bevetni a siker érdekében (pl. egy kenyérpirítót vagy egy hűtőajtót), és legalább annyi jobbhorgot kap, mint amennyit ad - ezt a fajta harcmodort pedig élvezettel nézi az ember.

Az Atomszőke kiszámítható, de mégsem válik unalmassá, leginkább azért, mert Leitch sikeresen mentette át a John Wick-filmek ötletes és szórakoztató elemeit egy történelmi környezetbe. Aki kedveli a Keanu Reeves által megformált bérgyilkos gyilkolászásait, az a szőke szuperügynök berlini kiruccanását is szeretni fogja.

Az Atomszőkét július 27-től vetítik Magyarországon.

7/10

IMDb | mafab