Jubilálunk: eN.Dé.-nek, legszorgalmasabb vendégírónknak ez a 25. ismertetője. Ezúton is nagyon köszönjük az eddigi munkáját, és szívből reméljük, hogy még sok-sok klassz írással örvendeztet meg minket (meg benneteket, olvasókat is)!

Vannak olyan filmek, amik nem amiatt félelmetesek, mert dől belőlük a vér vagy tele vannak jump scare-rel, hanem azért válnak igazán rémületessé, mert van bennük valami, ami igazzá teheti őket, és elgondolkodtatnak bennünket. Nagyon nehéz jól megcsinálni ezeket a filmeket, hiszen annak kell lennie a fő célnak, hogy a néző kétségbe vonja a kétségbevonhatatlant. Nézzük, hogy sikerült-e ez a most bemutatott alkotásnak.

Az Audrey Rose egy kislányról szól, aki meghalt. A film elején láthatunk egy csúnya autóbalesetet, amiben anya és lánya életét veszti, majd ugrunk az időben, és megismerkedhetünk Ivyval és szüleivel. Úgy néz ki, minden rendben van velük, szép az otthonuk, szeretik egymást, Ivy nagyon boldog kislánynak tűnik. Az életük, a kislány születésnapját megelőző rémálmait kivéve, nagyon átlagosnak mondható, egészen addig, amíg egy férfi nem kezdi el követni őket. Egy idő után már nem elég, hogy csak messziről figyeli a családot, hanem megpróbál a közelükbe férkőzni, de leginkább Ivy érdekli őt. Mielőtt azt hinnénk, hogy egy zaklatós-rablásos történetet látunk, az ismeretlen férfi váratlanul meghívja vacsorázni a szülőket. Elmeséli, hogy őt Elliot Hoovernek hívják, és két látnok, illetve egy indiai utazás meggyőzte arról, hogy a balesetben halottnak hitt lánya, Audrey Rose lelke reinkarnálódott, és Ivyban született újjá.

Természetesen a szülők elutasítóan állnak a történethez, és őrültnek tartják a férfit, ám az ügyvédjük meggyőzi őket, hívják meg magukhoz, hogy kiderítsék, mit is akar, és bizonyítékot gyűjtsenek ellene. A látogatása estéjén Ivynak megint rémálma van, és mindenki nagy megdöbbenésére Mr. Hoover képes csak megnyugtatni úgy, hogy Audrey Rose-nak hívja. Ám Ivy apja nem tudja elhinni Hoover történetét, és bíróságra viszi az ügyet. Innentől kezdve a film átmegy tárgyalótermi drámába, ahol megpróbálják bebizonyítani, hogy márpedig Hoovernek igaza van, és Ivy valójában Audrey Rose.

Elmondom, mi a nagy gondom ezzel a filmmel. Azért nem sikerült meggyőzniük engem mert bemutatják, hogy nekik van igazuk, és amit látok, nem egy végtelenül elkeseredett, gyászoló apa agyszüleménye, hanem tényleg reinkarnálódott Audrey Rose, és ezt nem csak a végén vágják a néző fejébe, hanem az egész film erre épít. Ettől pedig elveszik a kétség, elveszik a bizonytalanság, és vele együtt a feszültség is. Ennek a filmnek nem sikerült az, ami az Ördögűzés Emily Rose üdvéért-nek igen, és ez nagyon kár.

Szerintem zseniális a felvezetés, és az is, hogy két fő szálon és oldalról mutatják meg nekünk a történetet. Tehát van egy apa-lánya érzelmi vonal, és van egy spirituális irány. Az elsőnél két apa feszül egymásnak, akiknek a kislányaik jelentenek mindent, és nagyon erős kapocs fűzi őket hozzájuk. A másik irány pedig megmutatja nekünk, hogy vannak, akik hisznek a halál utáni életben, és azt vallják, valójában csak a test hal meg, a lélek nem, az továbbvándorol.  Ám ezt a két nagyon erős és feszült vonalat teljesen agyoncsapják a készítők, mert nekik megvan a saját elméletük, és azt akarják lenyomni a néző torkán. Ettől pedig elveszik az egész varázsa. Ha csak ez lenne a hiba, még beletörődnék, de a vége, istenem, a vége az valami borzalmas. Teljesen indokolatlan, nincsen felépítve, az emberi reakciók pedig annyira irracionálisak, hogy azt nem lehet szavakba önteni.

A színészi játék is katasztrofális, főleg a női karakterek miatt. Ivyt és az édesanyját játszó színésznők valami borzalmasak, úgy affektálnak, hogy nézni és hallgatni is szörnyű. A gyerekszínészektől a legtöbb esetben feláll a hajam, de ez a kislány túltett eddig mindegyiken. Pedig Anthony Hopkins játssza benne Hoover szerepét, rá nem lehet panaszunk, ő tényleg jó, de ezzel ki is merült a színészi játék a filmben.

Mit is mondhatnék így a végére? Talán azt, hogy sajnálom, mert tényleg nagyon érdekes a téma, és meg lehetett volna ezt a filmet jól is csinálni. Szóval, aki szereti a misztikumot, és érdekli a reinkarnáció témája, az tehet vele egy próbát, egyszer éppen meg lehet nézni. De szigorúan csak egyszer.

Pontszámom: 5/10

IMDb | mafab