Szerintem azok a horrorfilmek, melyek a természettel foglalkoznak, katasztrófákkal, vagy állattámadásokkal, nagyon jól elkülöníthetők három kategóriába. Az első a Zs kategóriás trash, amit én soha nem fogok megérteni, hogy miért ölnek bele pénzt, és dobják a piacra. A második közelebb van az előző kategóriához, komolytalan, tényleg csak és kizárólag a szórakoztatás miatt készült el, de a kivitelezés nem ócska és nézhetetlen. A harmadik pedig az a kis kategória, amibe a megtörtént esetekkel foglalkozó, reálisnak mondható alkotások tartoznak. Ilyen például A cápa, a The Reef, a Nyílt tengeren. Krokodilos horrorok közül ismert a 2007-es Halál a mocsárban ausztrál alkotás, mellyel párhuzamosan, ugyanabban az évben mutatták be Greg McLean (Wolf Creek 1-2, The Belko Experiment) horrorját, A fenevadat (Rogue). A borító évekig elriasztott, mert inkább hajaz a fentebb említett első kategória alkotásaira, de a viszonylag jó értékeléseknek köszönhetően én is megnéztem, és bizony nem kellett csalódnom.

Ausztrália északi partjainál turistalátványosságnak számítanak a krokodiletetések, melyekre az érdeklődőket hajókon szállítják ki, és egy kis ismeretterjesztés keretén belül megismerkedhetnek ezen "dinoszauruszok" életmódjával, közben pedig élvezhetik a gyönyörű táj látványát. Ezen a helyen élnek többek között a bordás krokodilok, azaz a tengeri krokodilok, melyek a legveszélyesebbek a világon, és a legnagyobbak is. Ha párzási időszak van, vagy ha a területükre tolakodik be az ember, bizony nem restek megtámadni őket. Így esik kis csapatunkkal is, akik véletlenül egy óriási krokodil területére tévednek, s miután a szörny felborította a hajójukat, csapdába esnek a folyó közepén, egy szigeten, melyet estére elönt a víz, a fenevad pedig a közelben tanyázik.

Már az első perctől érezhető, hogy reális alkotással állunk szemben, gyönyörűen van filmezve, szinte természetfilmbe illő felvételeket láthatunk, igazi krokodilokat látva. A nagy kérdés, ami előttem lebegett, az volt végig, hogy vajon hogyan oldják meg a szörny kivitelezését. Szerencsére nem kellett csalódnom: bár CGI-t használtak, abszolút élethűnek tűnik végig a krokodil, ami köszönhető a báboknak is és a felváltva használt eredeti felvételeknek.

A karakterépítéssel is próbálkoztak az alkotók, bár ez inkább a vágatlan verzióból derül ki: van itt gyászoló özvegy, halálos beteg édesanya, aki a családjával jött, egy furcsa fotós, egy városi újságíró (Michael Vartan), a túrát vezető talpraesett nő (Radha Mitchell), és két kotnyeles férfi, akiknek valami közük lehet a túravezető nőhöz. Sok mindent nem tudunk meg róluk, de egyikük sem unszimpatikus, ezért könnyen tudtam izgulni értük. A feszültséget teljes mértékben kiaknázták, tényleg végig hajmeresztő és izgalmas marad a film, és mikor kezdene kissé leülni, újra csúcsra járatják a krokodil támadásait. A vége felé a (sajnos) megszokott módon kissé túldémonizálják az állatot, de nem esnek át a ló másik oldalára, még mindig hihetőek maradnak az események. Egy-két irracionális reakció azért van a szereplők részéről, de ez betudható a helyzet kiváltotta sokknak is. Összességében egy jó, szórakoztató, jó tempójú, szépen kivitelezett natural horrort láttam, így mindenkinek tudom ajánlani!

7/10

IMDb | mafab