Francia, spanyol, valamint ázsiai barangolásaink után most Ausztrália vad és titokzatos tájai felé vesszük az irányt, hogy képet adjunk eme hatalmas kontinens meglepően sok kiváló alkotást produkáló filmgyártásáról - pontosabban azokról a filmekről, amelyek az oldalra valók. (Persze írtunk már ausztrál horrorokról/thrillerekről/horrorsorozatokról/sci-fikről, a teljesség igénye nélkül: Scare Campaign, Wolf Creek-sorozat, Charlie's Farm, Black Water, Infini, Lake Mungo, Az alagút, Wyrmwood: Road of the Dead, The Loved Ones, Mad Max-filmek, Országúti bosszú, The Babadook.)

Az aussie-k meglehetősen későn, 1972-ben iratkoztak fel a félelemtérképre, ekkor készült el legelső horrorjuk, a Night of Fear című exploitation. Hogy mi történt azelőtt? Nos, előtte 1968-ig a horror tiltólistán volt, nem készülhettek borzongást előtérbe állító alkotások. Utána is elég szigorúan bántak velük: kis időre ezt a filmet sem engedték forgalmazni - majdnem egy évvel később, 1973-ban került bemutatásra. Külön érdekesség, hogy eredetileg egy tévésorozat pilotja lett volna (ez meglátszik rajta: a nyitójelenetet a főcím követi, a játékidő pedig rövid, alig 50 perc), de a rendező, Terry Bourke ötlete a 12 részes Fright című szériáról süket fülekre talált.

Meg tudom érteni, miért. Valljuk be, egy emberevő sorozatgyilkosos sztorit akkoriban elég nehéz lett volna eladni a tévének (még most is az). A Night of Fear egy beteg állat és egy baleset szenvedett nő feszült macska-egér játéka, a várostól távol, bent a dzsumbujban, az ausztrál rengetegben - dialógusok nélkül (!) előadva. Brutális, kegyetlen, szinte minden percében fojtogató - érezni, hogy olyan dolgok törnek elő benne, amik sokat vártak, amiket előtte nem lehetett a vászonra dobni.

Ausztráliát kábé 200 éve hódította meg a fehér ember. Még manapság is rengeteg a lakatlan, emberi behatástól mentes terület, amit a gyönyörű, ám veszélyes természet ural. Éppen ezért nem lehet véletlen, hogy az ausztrál exploitationök (szakszóval: ozploitationök) egyik fő témája az ember és a természet összetűzése, vagyis a civilizáció és a vadon ellentéte, ami a Night of Fearben is kényelmetlenül jelen van: a szerencsétlen szőke csaj - akit jobban is lehetne sajnálni, ha nem alakítana valami nevetségesen rosszul - csupán egy másodpercre nem figyel a volánnál, és lezúg az autópályáról. Egy szempillantás alatt elhagyja békés, oltalmazó világunkat, átkerül a sötét dzsungelba. És nem, az a valami, amivel találkozik, már régóta nem ember. Maximum csak külsőségeiben. Együtt lakmározik az állatokkal, és az ösztönein kívül semmi más nem hajtja. Nem, egészen biztosan nem emberi lény.

Azt pedig, hogy az ember gyermeke nem kerülheti el a végzetét, a folyamatosan a fülünkbe duruzsoló, már-már kántáló zene tudatosítja - kész, innen nincs kiút, a természet felzabál. Ahhoz képest, hogy egy nemzet legelső horrorja, a Night of Fear parádésan jól sikerült munka, simán odatehető néhány sokkal ismertebb, amerikai "rokon" (Az utolsó ház balra, Köpök a sírodra, A texasi láncfűrészes mészárlás) mellé. Méltatlanul felfedezetlen darab, ami után villámként hasít beléd a felismerés: ezek az ausztrálok bizony eléggé bekezdtek.

7/10

IMDb | mafab