A bérgyilkosok „munkájáról”, életük mindennapjairól vagy éppen személyiségükről, motivációikról szóló művek megalkotása hálás feladat lehet, hiszen általuk, rajtuk keresztül oly sok minden mesélhető el. Kik voltak? Min mentek keresztül? Miért váltak hidegvérű gyilkosokká? Milyen a magánéletük és van-e egyáltalán? Mit éreznek, mikor útjára engedik a végzetes lövedéket? Éreznek-e egyáltalán bármit is? Ezek mind-mind olyan kérdések, amikre nem csak különálló műveket, hanem akár szériákat is fel lehet építeni, elég például a sikeres Hitman-szériára gondolnunk. A filmipar is időről időre újra felfedezi magának a témát és az abban rejlő lehetőségeket, hiszen az idők során rengeteg mozis adaptációját láthattuk már ezeknek, olyanokat, mint a 1995-ben bemutatott Bérgyilkosok vagy éppen a ’94-es, zseniális Léon, a profi. Ebben a ligában állt rajthoz Tate Taylor amerikai rendező (Mami /2019/) legújabb filmje, az Ava is.

Ava (Jessica Chastain), profi bérgyilkosnő, aki egy, az egész világot behálózó szervezet kötelékében osztja a halált. Egy félresikerült akciónak köszönhetően azonban maga is célponttá válik, egykori szövetségesei pedig minden lehetőséget megragadnak, hogy végezzenek vele. Csak egy emberben, egykori mentorában, Duke-ban (John Malkovich) bízhat meg, aki a saját életét is kockára téve segít a nőnek. A Szervezet azonban mindenhol jelen van és már nem csak Ava életére jelent veszélyt, hanem a családjára is…

Amennyiben bárkiben felmerülne a fentiek után, hogy ez egy – pár lapnál nem többől álló – halvány szkript az nem tévedne, mert azt kell, hogy mondjam az. Egy számtalanszor leforgatott bérgyilkos kaland, amihez hasonlóval szinte nap, mint nap találkozhatunk a televíziós csatornák kínálatában is. Egy mozi, ami a mai trendeknek megfelelően mondja fel a szorgosan lejegyzetelt szavakat, helyzeteket, szituációkat és, amiben – napjainkban talán a legjobban – szükséges jelesre vizsgázik. Ava karaktere ugyanis erős és határozott nő, aki kiképzése és munkája dacára is képes olykor esendő és elesett lenni. Nagyon jó megoldás lett volna jobban elmélyíteni a címszereplő küzdelmeit – legyen szó akár a munkájáról, akár önmagáról, akár a függőségéről – ez azonban nem sikerült és ezzel a történet emberi szála sorvadt el leginkább. Így vált a legígéretesebb lehetőségből pár percre leredukált, súlytalannak tűnő önsajnálattá. Kár érte, pedig Taylor filmje sokkal többel kecsegtetett. A rendezés tisztességes iparosmunka, a színészgárda – Jessica Chastain, Colin Farrell, John Malkovich és Geena Davis – alapján pedig felsejlik a nézőben a sztárparádé lehetősége is, ami sajnos a gyenge forgatókönyvön bukik el. Nincs valódi csoda. Hozzák a kötelezőt. Hiszen a nevük is elég a pár milliós extra bevételhez.

Az Ava című alkotás a divatosnak is nevezhető akcióthrillerek kategóriáját próbálja meg erősíteni. Az igazság azonban az, hogy ez egy akciófilm – néhány egészen jól megkoreografált jelenettel – némi drámai szállal, hogy egyáltalán legyen valami, ami képes – ha csak minimális szinten is – felkelteni a néző érdeklődését és előre hajtani a történet kerekét. A mozi talán egy, az indulás előtt elfogyasztott utolsó pohár limonádéra emlékeztet. Arra jó, hogy felfrissítsen, amíg megérkezünk barátaink társaságába, azonban az emlékét az éjszakai buli élményei árvízként söprik majd el. Aki még nem látott bérgyilkos-filmet annak talán megér egy próbát, aki viszont igen az inkább válasszon a felsőbb kategóriákba pozícionált alkotásokból, mert ez csupán a középszer és sajnos annak is legközepe. Valódi izgalmak, tényleges tartalom és őszinte mondanivaló nélkül…

5/10

IMDb | mafab