Nem túl jó körülmények közt élő házaspár ki nem fizetett, árverésre bocsátott raktárhelyiségek megvásárlásával, és az abban lévő holmik értékesítésével igyekszik előteremteni a napi betevőt. A legfrissebb tranzakció által eléggé különös dolgok kerülnek a birtokukba: régi 1968-as filmfelvételek, amiken egy gyilkos éppen végez az áldozatával. A tettes maszkján egy jól ismert jel található, így rögtön kiderül, hogy a Zodiákus gyilkos tekercseire bukkantak rá. A rendőrség százezer dolláros nyomravezetői díjat ígér annak, aki bármilyen bizonyítékkal tud szolgálni az azóta is megoldatlan eseteket illetően, így a páros és zálogházas barátjuk úgy dönt, megpróbálkozik a lehetetlennel. Kisvártatva azonban a gyilkos a nyomukba ered.

Bár még a Köztünk élnek rovatot megelőzően, de a David Fincher által készített remek film ismertetése során már ejtettünk pár szót magáról az esetről is, így annak ismétlésével most nem fárasztanék senkit. Éppen elég fárasztó lesz, ha valaki leül, és végigásítozza ezt a feldolgozást. Az előbb említett remekmű esetében a hangulatot és misztikumot dicsértük, ám itt sajnos hiába várunk ilyesmit. Az eset rejtélyessége végett nyilván belefért az újszerű kiindulópont is, miszerint a gyilkos még él, sőt annak idején le is filmezte a tetteit, de a hajsza itt jobban hasonlít egy gimis kincsvadászatra, mint egy, az ismeretlenség homályába burkolózó fantom kilétének felfedésére tett elszánt kísérletre. Se rendes nyomozás, se feszült akciódús jelenetek, semmi (legfeljebb nyomokban).

Ha már gimis kincsvadászatot emlegettem, a két főszereplőnk is pont olyan, mintha épp érettségi után lennének. Az elején még el lehet fogadni a lazulást, persze, fel kell építeni az alapokat, de ebből a "jól elvagyunk" hangulatból a későbbiekben sem tudnak kiesni, és egy idő után kissé már olyan érzésem volt, mintha valami "sötétebbnek" szánt kalandfilmet néznék. Hiába próbálkoznak a készítők régi újságcikkekkel, kódfejtéssel, elterelésekkel, egyszerűen semmi sem működik, nincs mire ráhangolódni. És ezt a semmit helyenként a két főszereplő hisztis drámázásával próbálják kitölteni. Komolyan próbáltam türelmes maradni, bízva abban, hogy legalább a végső összecsapást meg tudom majd dicsérni, de a tettesnek még a főszereplőket is sikerült alulmúlnia. És amikor már mindennek vége volt, az utolsó képkockákban még egy "csavart" is odadobtak nekünk, de minek.

Nem megy ez mostanában a 60-as évekbeli megtörtént eseteket illetően. Bár a múltkor még tulajdonképpen egy egészen nézhető alkotást kaptunk, ebben gyakorlatilag semmi nincsen, amit ajánlani tudnék. Úgyhogy ha valaki szeretné lekötni magát, akkor inkább kotorja elő a még meg nem fejtett eredeti leveleket a neten, és gyürkőzzön neki. Kis túlzással nagyobb esélye van a pozitív élményre, mint ezzel.

3/10

IMDb | mafab