AZ EGÉSZSÉG ELLENSZERE
Színes amerikai film
Eredeti cím: A Cure for Wellness

Főszereplők: Jason Isaacs, Dane DeHaan, Mia Goth, Celia Imrie
Zene: Hans Zimmer. Fényképezte: Bojan Bazelli
Látvány: Eva Stewart. Írta: Justin Haythe
Rendezte: Gore Verbinski

Mozibemutató: 2017. február 16.**
Gyártó:** New Regency Productions, Twentieth Century Fox**
Játékidő:** 146 perc**
Korhatár:** 16

Csak egészség legyen! És ne haljon bele senki.

Gore Verbinski rendezője legújabb filmje, Az egészség ellenszere hátborzongató pszichothriller. Dane DeHaan alakítja Lockhartot, a Wall Street-i brókert, akit a cége a mindentől távol eső, alpesi gyógyfürdőbe küldi. Feladata, hogy visszahozza onnan a cég vezérigazgatóját, Pembroke-ot (Harry Groener). A cégvezetőt jelenleg a gyógyfürdőben kezelik, és közölte munkatársaival: nem áll szándékában visszatérni New Yorkba. Lockhart meg is érkezik a világtól elzárt szanatóriumba, ahol a bentlakók állítólag csodás erejű kezelést kapnak – bár úgy tűnik, mintha egyre rosszabb állapotba kerülnének. Miközben elkezd utánajárni a fürdő sötét titkainak, találkozik a gyönyörű Hannah-val (Mia Goth), aki szintén a szanatórium páciense. Megismerkedik egy másik kezelttel is, a különc Mrs. Watkinsszal (Celia Imrie), aki már korábban saját nyomozásba kezdett. Hamarosan Lockhartot is ugyanazzal a betegséggel diagnosztizálja a gyógyfürdő igazgatója, Dr. Volmer (Jason Isaacs), mint a többi pácienst. Lockhart csapdába esik, úgy érzi, fokról fokra elveszti a kapcsolatot a valósággal és egyre elképesztőbb megpróbáltatásokon kell átesnie saját „kezelése” során.

Az Oscar-díjas Verbinski a 2002-es, mára klasszikussá vált mozijával, A körrel bebizonyította, hogy ért a nézők idegeinek pattanásig feszítéséhez. Az egészség ellenszere lélegzetelállító látványvilágú, vérfagyasztóan izgalmas film, amely hatalomról, kapzsiságról újszerűen szól.

A PRODUKCIÓRÓL

Gore Verbinski régóta készült egy olyan thrillerre, amely a műfaj általa csodált klasszikusainak mélységét és erejét idézi, például a Ragyogásét vagy a Rosemary gyermekéét. A vágy a gyors gyógyulásra, a tökéletes egészség megszállott keresése, amely oly jellemző a mai társadalomra, mindig is izgatta a rendező fantáziáját: „Beugrott az alpesi gyógyfürdő ötlete, egy egészségközponté, ahol egyáltalán nem leszünk egészségesebbek – mondja Verbinski. – Ebből nőtt ki a film sztorija.”

Hollywood egyik legizgalmasabb ifjú tehetsége, a karizmatikus Dane DeHaan (A csodálatos Pókember 2., Öld meg kedveseid) lelkesen vetette magát közös munkába Verbinskivel: „Gore olyan lehengerlően és szenvedélyesen beszélt az elképzeléseiről, hogy már a forgatókönyv elolvasása előtt tudtam, hogy vállalni fogom a szerepet. Aztán elolvastam a sztorit és tudtam, hogy jó volt az első megérzésem – meséli DeHaan. – Ez egy ellenállhatatlan szerep! Lockhart őrületes dolgokon megy át a filmben. Ráadásul lehetőséget kaptam rá, hogy egy kivételes filmkészítővel dolgozhassak együtt.”

„A Túl a fenyvesenben láttam Dane-t – mondja Verbinski. – Nagyon tehetségesnek, fotogénnek és természetesnek találtam. Amikor azon gondolkoztam, kire oszthatnám Lockhart szerepét, újra és újra beugrott. Aztán az is kiderült, hogy fantasztikus a munkamorálja, ami szintén elsődleges szempont egy főszerep kiosztásánál. Olyan erős a jelenléte a vásznon, hogy még pislogni is elfelejtünk.”

A hitelesség mellett a DeHaan alakította összetett karaktert egyszerre jellemzi az erő és a sebezhetőség. „Lockhart egy hétköznapi ember, akiről már az is sokat elmond, hogy a Wall Streeten dolgozik – fejtegeti DeHaan. – Az ott dolgozó fiatalok elképesztő versenyben vannak. Éjjel-nappal a munkáról szól az életük, olyan, mintha folyton nekik szegeznék a kérdést: ’mit vagy hajlandó feladni még ezért a cégért?’. Azt várják el tőlük, hogy a lehető legtöbb időt töltsék az asztaluknál ülve, és csak dolgozzanak, dolgozzanak, dolgozzanak. Nem csak hogy nem tehetsz semmit azért, hogy egy jobb világban éljünk, de még nem is gondolkozhatsz rajta. Csak a személyes előbbre jutás, a hatalom és a vagyon célja lebeghet előttük. Ha jól teljesítenek, akkor előbbre juthatnak a ranglétrán.”

„Lockhartot az érdekli, hogy eredményes legyen, bármi áron – mondja Verbinski – Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy bróker legyen. Mert mit is csinál a bróker? Nem hoz létre semmit, mint mondjuk egy fazekas vagy cipész, hanem pénzt csinál olyan emberekből, akik szintén pénzt csinálnak. Lockhart úgy döntött, hogy ő más akar lenni, mint az apja, aki a szemében sikertelen. Be akar jutni a cégvezetésbe. Ezért hajlandó csalni, hazudni, megtéveszteni, röviden bármire képes, hogy kiüsse a vetélytársait. Amikor Lockhart megérkezik a gyógyfürdőbe, fel sem merül benne, hogy bármi baja lenne. Mégis ugyanazzal a titokzatos betegséggel diagnosztizálják, mint a többi pácienst, de ő még súlyosabb állapotban van. Ő is a szanatórium kezeltje lesz, de közben elkezd nyomozni a hely sötét titkai után. Azonban minél közelebb kerül az igazsághoz, annál jobban veszti el a kapcsolatát a valósággal.”

[Megjegyzés: ez a trailer picit talán sokat árul el - CreepyShake]

A MESTERI FILMKÉSZÍTŐ

Gore Verbinski kivételes történetmesélő és mesterien ért az időzítéshez. „Ebben a műfajban alapvető fontosságú a rejtélyesség – mondja a rendező. – Éreznünk kell valami különös erőt, azt, hogy valami elkerülhetetlen közeledik felénk. Számomra ez a legizgalmasabb feladat. Arra törekedtem, hogy azt érezzük, ez a betegség nem múlik, hanem lassan bekúszik a bőrünk alá.”

Mindenki, akinek köze volt a filmhez, legyen szereplő vagy stábtag, izgatottan várta a közös munkát Verbinskivel. „Ő a legjobb! – lelkendezik Justin Haythe forgatókönyvíró. – Maximalista, de nem a saját egója miatt. A legjobb mozit akarja megcsinálni.”

„Imádtam Gore-ral dolgozni – jelenti ki Dane DeHaan. – Pontosan tudja, mit szeretne látni a vásznon, és hogy ennek érdekében mit kell tenni. Mindent átlát, ért a világításhoz, a hanghoz, a színészi játékhoz. Az egész film ott van a fejében. Minden snitt minden apró részletét látja maga előtt. Ezért könnyű is rábízni magunkat. Nekem csak annyi volt a feladatom, hogy életre keltsem, ami az ő képzeletében már létezett. Remekül együtt tudtunk működni.”

A tapasztalt brit színész, Jason Isaacs szerint Verbinski különleges látásmódú rendező: „Amikor először beszélgettem Gore-ral, már akkor egyértelmű volt, hogy nagy hangsúlyt fektet a részletekre. Sokszor lenyűgözött és meglepett minket a forgatás alatt. A felvételekre egy hatalmas táblát is hozott a storyboarddal, amit akkor még csak ő látott át. Viszont olyan kristálytisztán tudott mindent elmagyarázni nekünk, hogy mi, színészek tökéletes biztonságban éreztük magunkat.”

„Az egész forgatókönyvet kívülről tudja – veszi át a szót az Olivier-díjas színésznő, Celia Imrie. – Nem fukarkodik a dicséretekkel, és nem csak a színészek felé, hanem minden egyes stábtag felé. Ez a hozzáállás arra ösztönzött mindenkit, hogy még keményebbe és még jobban dolgozzon.”

„Soha nem találkoztam felkészültebb rendezővel – mondja David Crockett producer. – Mire elkezdődnek a felvételek, ő a fejében már leforgatta a filmet. Pontosan tudja, hová szeretné elrepíteni a nézőket, és hogy azt miképp kell megtenni. Abban is nagyon profi, hogy a stáb minden tagjával megtalálja a hangot. Ugyanolyan részletekbe menően tudja megbeszélni a technikai kérdéseket a stábbal, mint ahogy a karaktereket elemzi a színészekkel.”

DR. HEINRICH VOLMER ÉS A GYÓGYMÓDJA

---

Jason Isaacs (Lucius Malfoy a Harry Potter-filmekben, Armageddon, A Sólyom végveszélyben, A hazafi) vészjósló jelenség a titokzatos Dr. Volmer szerepében. A páciense elégedettnek tűnnek, de vajon miért nem gyógyulnak? És mi folyik a különös szanatóriuma zárt ajtajai mögött? Volmer hálójába kerül Lockhart is, és az orvos meggyőzi a fiatal brókert, hogy kezelésre van szüksége. „Lehet, hogy Volmer aljas, de az is lehet, hogy nem. Ezt Lockhartnak kell kiderítenie – mondja Isaacs. – Volmert megszállottan érdekli a báró, aki az intézménynek otthont adó kastély első tulajdonosa volt. A városban különös történetek keringenek a báróról és a családtagjain végzett kísérleteiről. Szintén nyugtalanító Volmer megszállottsága a tisztasággal kapcsolatban. A szanatóriumban minden fehér, steril. Az egész filmben rengeteg a rejtély. Sötét, hátborzongató, ugyanakkor szórakoztató utazás ez a mozi. Amikor a forgatókönyvet olvastam, ugyanaz volt a reakcióm, ami reményeim szerint a közönségnek is lesz: egyre kíváncsibb lettem, mi fog történni még.”

Amikor Lockhart megérkezik Volmer szanatóriumába, egyszerűnek tűnik a feladata: beszél Pembroke-kal, a főnökével és meggyőzi, hogy térjen vissza New Yorkba. De Pembroke nem akar elmenni. Ahogy senki más sem. Ahogy a történet kibomlik, Lockhart egyre nyugtalanabb. Úgy érzi, elveszti épelméjűségét és fogalma sincs, kiben bízhat. Beleegyezik, hogy a doktor kezelésnek vesse alá. „Volmer tekintélyparancsoló figura, de először csak egy kedves pasasnak tűnik, aki jót akar – mondja DeHaan. – De Lockhart egyre nyomasztóbbnak érzi a jelenlétét, és a dolgok elkezdenek más irányt venni, mint amiért valójában jött. Minden egyre aggasztóbb.”

MIA GOTH HANNAH SZEREPÉBEN: A FÜRDŐ LEGFIATALABB PÁCIENSE

Lockhart összebarátkozik Hannah-val és megpróbálják együtt feltárni a szanatórium és az épület történetének kísértő titkait. A lányt a tehetséges Mia Goth játssza, akit ünnepeltek A túlélőben nyújtott alakításáért. A többi betegnél jóval fiatalabb Hannah az egész életét a Volmer Intézetben töltötte. Dr. Volmer viseli a gondját és a lány nagyon keveset tud a külvilágról. „Úgy éreztem, ez a legszívbemarkolóbb történet, amit valaha olvastam – mondja a színésznő. – Le sem tudtam tenni a forgatókönyvet, amíg végig nem olvastam. Utána még kétszer elolvastam, annyira foglalkoztattak a benne rejlő részletek. Hannah komoly átalakuláson megy át, ami néha bizony fájdalmas. Minden porcikámmal, minden idegszálammal koncentráltam a forgatáson, hogy méltón keltsem életre ezt az izgalmas figurát.”

„Amikor Lockhart először találkozik Hannah-val a gyógyfürdőben, először fel sem fogja, mit vagy kit lát valójában. Olyan, mint egy látomás – mondja DeHaan. – A lány azt a dalt énekli, amit a fiú nemrég meghalt anyjának a zenedoboza játszott. Ez megdöbbenti és zavarba hozza Lockhartot. Hannah rejtélyesnek és kiismerhetetlennek tűnik a számára. Olyan, mintha benne rejlene a megfejtés a fürdő titkaira.”

„Amikor megismerjük Hannah-t, végtelenül naivnak tűnik – mondja Goth a szerepéről. – Soha nem érezte úgy, hogy meg kéne kérdőjeleznie, amit Volmer és az intézet képvisel. Szerintem erre az a képessége a magyarázat, hogy mindenben képes meglátni a jót és a szépet. Volmer és Hannah között bizonyos értelemben apa-lánya viszony van, mély szeretettel és bizalommal. Talán leginkább a Stockholm-szindrómához tudnám hasonlítani azt a kötődést, ami a lányban kialakult a doktor felé. Csak azt a valóságot ismeri, ami körülveszi, ez számára a normális. A gyógyfürdő világát ismeri, ez ad számára biztonságot, ellentétben azzal, amit Lockhart szabadít rá az életére.”

„Hannah ártatlan, furcsa lány, aki az Intézetben nőtt fel. Volmer szeretetteljes, gondoskodó kapcsolatban van vele – meséli Jason Isaacs. – Senki sem tudja pontosan, ki is ez a lány vagy hogy mit keres itt. Vagy inkább senki sem tudja… rajtam kívül! Én neveltem fel. A gondját viselem, de talán túlságosan féltem. Hannah elkezd Lockharthoz is kötődni, ami nekem egyáltalán nem tetszik. Úgy gondolom, ez veszélyes Hannah számára. És talán azt is érzem, hogy ez rám nézve is fenyegető, mert szerintem egy bizonyos módon kell a világra tekintenie, de Lockhart ezt kezdi átformálni.”

Valójában még ennél is komolyabb változás történik: amikor Hannah megismeri Lockhartot, az teljesen megváltoztatja az életét és a látásmódját. Mintha felébredne egy álomszerű állapotból és rájönne, hogy valami nagyon nem stimmel az Intézettel. Miután megismerkednek, Lockhart és Hannah elkezd megkérdőjelezni mindent, amit addig valóságosnak vagy igaznak gondolt.

„Mia bejött a meghallgatásra, felolvasott egy részletet, és abban a pillanatban tudtam, hogy ő az. Pontosan azt láttam benne, amit Hannah-ról gondoltam – mondja Verbinski. – Ez egy nagyon nehéz szerep. Hannah olyan sokáig élt ezen a helyen, ebben a zárt szanatóriumban, hogy egészen különleges, semmihez nem hasonlítható a világlátása. Mindent más perspektívából lát, mint az összes többi ember. Véleményem szerint ebben a szerepben rejtélyesnek és hipnotikus erejűnek kell lenni, Mia pedig tökéletesen megvalósította az elképzelésemet.”

A REJTÉLYES MRS. WATKINS

Hannah-n kívül az alpesi szanatórium összes páciense vagyonos és befolyásos ember, mint például Pembroke is. Abban a reményben vetik alá magukat a kezelésnek, hogy Dr. Volmer meg tudja őket gyógyítani. Celia Imrie brit színésznő alakítja a különc Mrs. Watkinst. „Mrs. Watkins csavaros észjárású idős hölgy – meséli Imrie. – Tudjuk róla, hogy negyven évig dolgozott a Xeroxnál. Ennél többet nem is nagyon tudunk róla, de az azért kiderül, nagyon elszántan akarja tudni, hogy pontosan mi is folyik a szanatóriumban. Kíváncsiskodik, mindenbe beleüti az orrát. Nagy szerencsém van a szerepemmel, mert életbevágóan fontos a történet szempontjából. Nélkülem ugyanis soha nem állna össze a kirakós játék. Rá kell jönnünk, hogy nagyon sokat tud a gyógyfürdő titkairól. Bár először úgy tűnik, hogy lehetetlen és értelmetlen dolgokat beszél, ezért Lockhart nem is nagyon figyel rá. De aztán szépen kiderül, hogy bizony nagyon is érdemes odafigyelni arra, amit Mrs. Watkins mond. Ennél sokkal többet nem szeretnék elárulni a történetről, de azt azért még elmondom, hogy Mrs. Watkins mindig egy lépéssel Lockhart előtt jár. És a nézők soha nem találnák ki, hová is vezetnek ezek a bizonyos lépések.”

A színésznő azután csatlakozott a szereplőgárdához, hogy egy szívhez szóló, személyes üzenetet kapott a rendezőtől. „Még soha, egyetlen rendező sem tette ezt meg azért, hogy szerepet vállaljak a filmjében – mondja Imrie. – Ebben a levélben többek között azt írta, hogy Mrs. Watkins karaktere a ’fokhagyma a levesben’. És én arra gondoltam, milyen lenyűgöző leírása ez egy figurának. Hogy továbbvigyem ezt a metaforát, azt kell mondanom, hogy teljesen megfőzött. És persze azért az is meggyőzött, amikor elolvastam a forgatókönyvet. Imádtam. A thriller műfajában a filmek néha túlságosan a látványra fektetik a hangsúlyt. Ennek a filmnek az esetében azonban a lenyűgöző látványvilághoz egy rettentő izgalmas történet is tartozik, kiszámíthatatlan fordulatokkal és csavarokkal. És ezt a kombinációt nagyon szeretem.”

A KEZELÉS

Dr. Volmer életmentő gyógymódjához elengedhetetlenül szükséges a fürdő gyógyító erejű vize. Az Oscar-jelölt díszlettervező, Eve Stewart (A dán lány, A király beszéde, Victor Frankenstein) alapos előkészítő kutatást végzett az európai fürdők tekintetében. „Imádom a munkának ezt a szakaszát, nagyon lelkes kutató vagyok. Az apró részletekbe menően utánanézek mindennek, ami az adott témával kapcsolatos. Ebben az esetben például elmentem egy budapesti fürdőbe, ahol az emberek a vízben ülve sakkoznak. Rengeteg fürdőbe ellátogattam, elsősorban Kelet-Európában, olyan városokban, ahol a fürdők az emberek mindennapi életének elválaszthatatlan részei. Meggyőződésük, hogy jót tesz, ha rengeteg köbméternyi víz zubog rájuk vagy éppen sókban gazdag vízben üldögélnek. És abszolút lehet, hogy igazuk is van!”

Dr. Volmer bizarr kísérleti terápiája azonban nagyon különbözik az európai fürdők gyógyító kezeléseitől. Lockharttal együtt a nézők is egyre többet tudnak meg arról, milyen módszerekkel akar a doktor javítani a páciensei állapotán. „Igyekszem nem túl sokat elárulni erről, de annyi biztos, hogy nagyon sok angolna kell hozzá. Van egy olyan kamra is, ahol az ember elveszti az érzékeit. És a doktor nem átall alapos fogászati beavatkozásokat is megejteni – meséli nevetve DeHaan. – Nem csak Lockhart szenved meg alaposan a filmben, hanem én is ezt tettem a forgatáson! Válogatott kínzásokon mentem át. Többször is izolációs tartályba zártak. És sok időt kellett a fogorvosi székben is eltöltenem. De ha választanom kell a kettő közül, hát az izolációs tartály sokkal rosszabb volt. Egy menetben körülbelül 25-30 percet kellett a víz alatt töltenem. Nem lehetett rajtam búvárszemüveg, semmit sem láttam, mert elég sötét volt és egy csomó kötéllel voltam kipányvázva, hogy vízszintesen maradjak a tartályban. Úgyhogy amikor végre kijöhettem, az sem volt túl egyszerű. Kitaláltam mindenféle agytornákat, hogy lekössem magam és gyorsabban teljen az idő. Azt a hetet életem végéig nem fogom elfelejteni. Nagyon kimerült voltam a végére, megviselt a víznyomás. Ezeknek a jeleneteknek ijesztőeknek kell lenniük és már forgatni is ijesztő volt őket!”

Volmer hátborzongató kezeléseinek helyszínét Berlin legendás filmműtermeiben, a Babelsberg Stúdióban építették fel. „A legnagyobb problémát az izolációs tartállyal kapcsolatban a víznyomás jelentette – meséli Eve Stewart díszlettervező. – A tartály üvegének bírnia kellett a hatalmas nyomást. Meg kellett birkóznunk azzal a kérdéssel, milyen vastagnak kell lennie az üvegnek. Ez ugyanis egy forgatáson egyáltalán nem mindegy. Hogy hat a látványra a vastagabb üveg? Lehet, hogy nagyítóként fog működni? Vagy valahogy másképp torzítja a képet? És hogyan hat az üveg színe a világításra? Mert ugye az átlátszó üvegnek is van színe. Minden zöldes árnyalatú lesz tőle?” Stewart és a stáb persze nem csak azzal törődött, hogy mi hogyan fog látszani a vásznon, de arra is figyelmet fordítottak, hogy a vizet melegen tudják tartani, és így a többször is megismételt felvételek alatt a körülményekhez képest a lehető legjobban érezzék magukat a színészek.

DeHaan komoly segítséget kapott Volkhart Buff vezető kaszkadőrtől az izolációs tartály jeleneteire való felkészüléshez. „Dane tudott úszni, de semmilyen búvártapasztalata nem volt – mondja Buff. – De nagyon koncentráltan dolgozott és elképesztően gyorsan tanult.”

Verbinski szerint nem csak a páciensek esnek át Dr. Volmer kezelésein, hanem a nézők is szinte a saját bőrükön fogják érezni azokat. „Töredelmesen be kell vallanom, hogy merényletet fogunk elkövetni a nézőkkel szemben – mondja a rendező. – A kezelésen Lockhart megy keresztül, de a közönség végignézi, mi történik vele, milyen kísérletek folynak a szanatóriumban. De valójában ki a kísérlet alanya? Lockhart vagy a nézők? Ezt imádom ebben a műfajban. Az emberek önként besétálnak egy sötét terembe és alávetik magukat a mi pszichológiai kísérletünknek. De megnyugtatok mindenkit, hogy gondoskodtunk róla, hogy elég jó legyen a sztori és minden nézőnek kedve legyen az utolsó pillanatig részt venni ebben a kísérletben.”

A FÉLELEM PSZICHOLÓGIÁJA

A világ, amelyet Verbinski és a stábja teremtett, a kezelések sora, amelyen átesnek a páciensek Volmer fürdőjében és a film drámai feszültsége hátborzongató filmes élményt nyújt. Ahogy a műfaj legjobbjai, Az egészség ellenszere is az emberi természet sötét oldalára kalauzol. A képek és az érzések még akkor is elkísérik a nézőket, amikor a vége főcím már rég végigpörgött. „Olyan, mint a tábortüzek mellett mesélt kísértethistóriák – mondja Verbinski. – Érdekes elgondolkozni azon, miért is élvezik annyira a nézők a pszichothrillereket. Nem kárörömről van szó, mert szerintem nem az érdekli a közönséget, hogy valakivel valami rossz történik. Inkább a rejtélyek olyan vonzóak, a kiszámíthatatlanság. Olyasmit szeretnénk létrehozni, ami bekúszik az emberek agyába és amit nem felejtenek el abban a pillanatban, amikor kilépnek a moziból. Az lenne a jó, ha a közönség elindulna velünk a sötét rengetegbe, követné az elejtett morzsákat, amelyek elvezetnek valahova.”

„A film egyrészt olyan, mint egy hatalmas hullámvasút, ugyanakkor nagyon fontos kérdéseket is felvet” – mondja DeHaan.

„Ez a mozi felzaklatja a nézőit, de nagyon szórakoztató módon – nevet Isaacs. – Fogalmam sincs, miért ennyire élvezetes egy nyomasztó sztorit nézni, de a közönség nem fogja tudni levenni a szemét a vászonról.”

„Kihagyhatatlan lehetőség, hogy egy egyszerre lenyűgöző és rémisztő filmet nézzünk meg – mondja DeHaan. – Jó szórakozás lesz, ugyanakkor sokkoló is. De nem is szeretnék többet mondani. El kell menni és meg kell nézni.”

Képek, szöveg, videók: MozICom