Vannak filmek, amelyekről mindenki hallott, még az is, aki nem horrorfanatikus. A kegyetlenségéről elhíresült Cannibal Holocaust, a rendkívül naturális Szerb film és az olyan mozifilmek, mint például a Sinister, a Fűrész és társai. Ebbe a sorozatba illeszkedik be Az emberi százlábú című filmtrilógia, melyről talán a legtöbbet a film címe árulja el. Ez a mű ugyanis pontosan az, ami: egy kegyetlen, undorító, gusztustalan, elmebeteg film, amelyet szinte mindenki csak azért is megnéz, és véleménye is van róla. Ezúttal Levente és Varin vállalkoztak rá, hogy leírják élményeiket az első, illetve a második részről, egymástól teljesen függetlenül.

Holnap délelőtt pedig a trilógia lezáró része következik.

Az emberi százlábú I.

Tom Six 2009-es Százlábú-trilógiájának nyitódarabjáról, Az emberi százlábúról (The Human Centipede – First Sequence) érkező első kritikák és beszámolók igazán figyelemfelkeltőek voltak. A közönség egyes tagjai állítólag rosszul lettek, és el kellett hagyniuk a vetítőtermet, a kritikusok pedig egy elképesztően beteg és abszurd filmről számoltak be. Ezek fényében nagy elvárásokkal ültem le a horror elé, és csak egy kicsit csalódtam benne.

A nyitójelenetben egy elrablást láthatunk, a hangulat pedig azonnal nyomasztóvá válik az elrabló karakterének köszönhetően. Két turista lány kiugorna éjszakázni európai körútjuk során, de félúton, az erdőben lerobbannak. Egy perverz alak zaklatása után inkább keresnek egy közeli házat, hogy segítséget kérjenek, de földi pokluk kapuján lépnek be.

A ház ura egy elmebeteg, perverz, náci filozófiát valló német sebész, Dr. Heiter (Dieter Laser), aki élete főművét akarja létrehozni, egy előzőleg elrabolt távol-keleti férfi és a két amerikai lány közreműködésével. Az orvos karakterét egyértelműen a náci főorvos Josef Mengele ihlette, aki ikerkísérleteket végzett és brutálisan megkínozta az auschwitzi szörnyűségek áldozatait. Dr. Heiter is ikerkísérleteket végez, ikreket akar létrehozni, mégpedig hármas ikreket, kiknek az emésztőrendszere a közös. A vizuális típusok rögtön el tudják képzelni ennek kivitelezését. Az áldozatok négykézláb, egymás mögé vannak kötve, az első eszi meg a táplálékot, társai pedig az ő kiválasztását eszik meg.

Ez az elképesztően undorító és elmebeteg alapötlet különlegessé teszi a filmet, mégis kicsit úgy éreztem, hogy ez sok hűhó semmiért. Tom Six egy botrányos filmet akart készíteni, de sokkal inkább lett drámai a hangulata, leszámítva egy-két igazán gyomorforgató jelenetet. A beszámolók alapján sokkal kegyetlenebb, merészebb filmre számítottam, de az biztos, hogyha mindent premier plánban látok, végig sem tudom nézni. Nem érzem öncélú gusztustalankodásnak a filmet, mert nem próbálja magát túlkompenzálni, nem akar művészi lenni.

A színészi játék a témához képest egyáltalán nem ócska, nem kiemelkedő, de nem is zavaró. Dr. Heiter karaktere az, aki vérfagyasztó, a színész remekel, a közvetett Mengele-ihletés pedig még rémisztőbbé teszi, tudva azt, hogy az SS tiszt és orvos sokkal kegyetlenebb dolgokat vitt véghez. Az emberi százlábú összességében egy érdekes horror, eredeti alapötlettel, világot nem fog és nem is akar megváltani, de az erősebb idegzetű rajongóknak igazán tetszeni fog.

Szerintem: 6/10

IMDb | mafab

(Levente)

Az emberi százlábú II.

Sok színész fogja meg valamivel az embert: a színészi játékkal, a kinézettel, a megjelenéssel, a karakterével. Ott van Jim Carrey, akinek gumiarcát csak szeretni lehet, ott van Jack Nicholson, akinek arca minden horrorfanatikus agyába belevésődött örökre a Ragyogás jellegzetes baltás jelenete után. De nálam a ranglista legelső helyén ott van egy bizonyos Laurence R. Harvey, akit inkább jellegzetes arcáról, mintsem nevéről ismerhetnek a filmesek.

Merthogy Harvey varázsolta a második részt azzá, ami lett belőle. Ehhez persze kellett az is, hogy Tomi Six meghallgassa Levente kérését, és úgy nyilatkozzon, "a második részben már megkapják az emberek azt a vért és szart, amit szerettek volna az első részben". A filmet egyébként eredetileg színesben forgatták le, de Six végül meggondolta magát, mert borzongatóbbnak tartotta a fekete-fehér változatot. A rendező továbbá háttérbe szorította a párbeszédeket is, a film második felében alig hallunk már dialógusokat, helyette inkább nyögéseket, sikításokat és hasonló hangokat. Martinnak például nincs is egy értelmes mondata sem a filmben.

A film kicsit szürreálisan, de mindenképpen ötletesen kezdődik: Martin, a nem éppen nők álma biztonsági őr éppen befejezi laptopján Az emberi százlábú első részének megtekintését, ami egy egész gondolatfolyamot indít el a fejében. Milyen jó móka is lenne három helyett tizenkét embert összefűzni. Mindezt persze az ő nem túl fejlett orvosi képességeivel.

Tény, hogy a film gusztustalan, kegyetlen és durva, de Harvey nélkül közel sem lett volna olyan jó, mint amilyen lett. Az ő színészi játéka egy szó nélkül is elvitte az egész filmet. Tudom, hogy hülyén hangozhat és valószínűleg első hallásra nevetséges is, de én az ilyen színészi játékért osztogatnék Oscar-díjakat, nem pedig olyan nevetséges semmikért, mint például Sandra Bullock alakítása a Gravitációban.

Ahogy megbotránkoztató társait, ezt a filmet is több országban betiltották, főleg az angolszász területeken. Új-Zélandon és Ausztráliában teljesen, az Egyesült Királyságban pedig csak a durván megvágott változatot engedték leadni.

Értékelés: 7/10

IMDb | mafab

(Varin)