Rendezte: Pil-Sung Yim

Egyszer már volt szó egy Jancsi és Juliska-feldolgozásról, ám míg ott egy agyatlan akciófilmet faragtak belőle, addig itt több fantáziával sikerült hozzányúlni. Lényegében itt sem az eredeti történetet látjuk viszont, hanem egy kifordított változatot. Nagyjából úgy viszonyul a Jancsi és Juliskához, mint a Tideland az Alice Csodaországban című meséhez.

Egy férfi autóbalesetet szenved, az erdő közepén pedig egy házra bukkan, ahol egy boldog család él. Anyuka, apuka, két lány és egy fiú. Elég hamar leesik a nézőnek, hogy itt valami nincs rendjén, mivel az egész túlságosan is giccses és idilli, hát még az, hogy a reggeli nem áll másból, mint gumicukorból és habcsókból. Emellett a szülőkkel sincs minden rendben.

A férfi persze már másnap elmenne, ám sehol nem találja a kivezető utat, emellett minden alkalommal ugyanahhoz a házhoz jut vissza. A szülők egy idő után egyszer csak szó nélkül lelépnek, majd nem sokkal később megjelenik egy hernyós, pedofil hajlamú férfi és a barátnője, aki agresszív és kleptomániás. Eközben kiderül, hogy a gyerekek egyáltalán nem átlagosak, mi több, akaratukkal bármit képesek megalkotni.

Ha szigorúan nézzük, akkor ez a film igyekezett meglovagolni azt a stílust, amit ekkor a Narnia krónikái, A faun labirintusa vagy a már említett Tideland is véghezvitt: a mesebeli világ megelevenedése a valóságban. Ezzel még nem is lenne baj, ám sajnos komoly műfajtévesztésnek lehetünk szemtanúi. Az erdő foglyai ugyanis egyszerre próbál dráma és horror lenni. Persze ez a már említett Faun labirintusában tökéletesen működött, ám itt nagyon félrementek az arányok. Lényegében itt is megkapnánk azt, ami a koreai horrorfilmekben bevett szokás, mégpedig, hogy a horrorisztikus történet mögött egy megható dráma lapul meg. Csak az a baj, hogy itt nincs horror, pedig nagyon szeretne az lenni.

Ez részben köszönhető a színvilágnak, ami túlzottan erős. Persze, ha figyelembe vesszük az alapanyagot, akkor érthető, de pont ez öli meg azt a feszült légkört, amit teremthetne. Ha drámaként tekintünk rá, sajnos azzal sem leszünk maradéktalanul elégedettek. Ez leginkább a gyerekeknek köszönhető, akik hihetetlenül ellenszenvesek. Persze az ő történetük megismerésével érthetővé válik, ám az elmúlt két óra (igen, annyi) hisztijét nem feledteti el velünk. Mind a három akaratos önző kis rohadék.

Egyébként még nem is lenne egy rossz film, mivel látszik a hozzáértés. A színek, a fények, a kamerakezelés, de még a színészek is teljesen rendben vannak. Ám mégis olyan üres az egész. Ha ebből egy erős drámát faragtak volna, akkor egy mesterműről lenne szó, így viszont túl sokat markol és keveset fog. Egyszer azért meg lehet nézni.

Értékelés: 5/10

IMDb | mafab