Nyilvánvalóan szinte lehetetlen megnevezni, hogy mely horrorfilmek voltak a legjobbak 2010 és 2019 között. Elvégre mindenkinek más a kedvence, más az ízlése, másra mondja azt, hogy ez hibátlan darab volt. A mi szerkesztőségünk tagjai sem látják mindig ugyanúgy ugyanazt a filmet és nekünk is megvannak a magunk kedvenc zsánerei, filmjei. Amikor azonban egy ilyen listát össze kell állítanunk nagyon igyekszünk háttérbe szorítani a személyes preferenciáinkat.
Azt tartottuk szem előtt, hogy mely filmek azok, amik meghatározták ebben a 10 évben a horror műfaját, mely filmek voltak hatással rá, mely filmek tudtak valami meglepőt bemutatni a harcedzett nézőknek és mely filmek voltak azok, amik a legtökéletesebben tudták ötvözni a különböző stílusokat. Nem rangsorolunk a filmek között és nem is néztük, hogy minden évből szerepeljen egy alkotás a listán. Mert lássuk be vannak erősebb és gyengébb évek a horror műfajában, így lehet, hogy az adott évben toplistás lett egy alkotás, de ha 10 év távlatából vizsgáljuk meg a kérdést, akkor bizony kijöhet, hogy ez annak volt köszönhető, hogy az az év gyengére sikeredett.
Szóval nem volt könnyű dolgunk meghozni ezeket a döntéseket, mindannyiunknak volt olyan kedvence, ami végül elvérzett a listára kerülésben folytatott harcban. Hosszas érvelés, eszmecsere és szavazás után végül mégis megszületett egy olyan lista, amire mindannyian azt mondtuk, hogy elégedettek vagyunk vele. Lássuk tehát azt a 15 filmet, amik az elmúlt évtized legjobbjai voltak.
Ang-ma-reul bo-at-da - I Saw The Devil (2010)
Egy ilyen listát nem lehet elképzelni dél-koreai alkotás nélkül. Nehéz volt választanunk, hogy melyik filmet válasszuk tőlük, hiszen rengeteg fantasztikus alkotást köszönhetünk nekik. Jee-woon Kim mesterműve viszont igazán kiemelkedik a mezőnyből. Köszönhető ez a kevert nézőpontoknak (hol a sorozatgyilkos, hol az ügynök nézőpontja van a középpontban), a baromi erős sztorinak, a kiváló történetvezetésnek, az agresszív, de nem öncélúan erőszakos képsoroknak és a nézőt megsemmisítő mondanivalónak, a feszítő kérdéseknek, amit nekünk szegeznek. Minden megvan ebben a filmben, amiért annyira szeretjük a dél-koreai alkotásokat.
As Above, So Below - Úgy fent, mint lent (2014)
John Erick Dowdle egy roppant hangulatos és rendkívül kreatív filmet rakott nekünk össze. A Párizs alatt meghúzódó katakombarendszer már önmagában hátborzongató, de ebben a filmben sikerült egy újabb szintre emelni ezt a helyszínt. Ráadásul az alkímia és a found footage, a valódi és a kitalált csodálatos párosítását láthatjuk. Az Úgy fent, mint lent egy valóban ötletes, igazán idegtépő és mindent a fejetetejére állító darab.
Busanhaeng - Train to Busan - Vonat Busanba: Zombi expressz (2016)
Egy másik dél-koreai alkotás is felkerült a listára, ami a zombi műfaját használta és újította meg sikeresen. Tették ezt úgy, hogy mindent megtartottak, ami a saját, egyedi filmnyelvükre és látásmódjukra jellemző. Ez a film azonban nem építkezik lassan és nem is húzza az időt, egyből egy roppant feszült légkörbe csöppenünk bele. A feszültségbe robbanunk bele és ez a feszítő, menekülő érzés végig velünk is marad. Tökéletesen ötvözték a drámák, a szimbolizmust és a zombikat.
Evil Dead - Gonosz halott (2013)
Ha meghalljuk azt a szót, hogy remake, attól általában mindenkit kiver a víz. Mert a legtöbb értéktelen, lelketlen bőrlehúzás. Azonban vannak kivételek, erre a listára is felkerült két ilyen alkotás. Sam Raimi Gonosz halottja meghatározó klasszikus, ami parádésan ötvözte a műfajokat és ránk szabadította a gonosz őrületet. A 2013-as alkotás sem maradt el gonoszságban elődjétől, viszont léptek egy merészet és sokkal realisztikusabb irányba vitték el a történetet úgy, hogy maximális tisztelettel bántak a nagy előddel. A klasszikus elemeket nagyon szépen keverték újra, a kegyetlenséget új szintre emelték és adtak nekünk ismét egy nagyon badass női karaktert is.
IT Chapter One and Two - AZ első és második fejezet (2017/2019)
Andy Muschietti Stephen King újragondolása nem maradhat le erről a listáról. Méghozzá nem csak azért nem, mert nagyon jól adaptálták a végtelen hosszúságú könyvet és nem is csak azért, mert Bill Skarsgard Pennywise-a betáncolta magát a horror halhatatlan gonoszai közé, hanem azért is, mert 2017-ben akkorát robbant, hogy ezt követően elindította a King adaptációk reneszánszát, ami azóta is meghatározza a horrorfilmek világát. A rendező nem csak kiválóan adaptált, hanem megmutatta, mennyire jó horrort lehet készíteni gyerekekkel és igenis van létjogosultsága a nosztalgiának. Pennywise pedig ebben a feldolgozásban tényleg azzá a gonosszá vált, akit annyira rettegtünk a könyvben. Mi nem tekintjük különállónak a fejezeteket, egyben nézve mutatkozik meg igazán az ereje és a szíve ennek az adaptációnak.
It Follows - Valami követ (2014)
A horrorfilmek világában a szex bizony tabu. Félre értés ne essék, kendőzetlenül megmutatják nekünk a sikamlós jeleneteket, jó sok cicivel fűszerezve, viszont jól tudjuk: ha szexelsz, meghalsz. Ezt a toposzt a Sikoly rúgta fel először, hogy aztán a Valami követ az egész mondanivalóját e köré építse fel. Ebben a filmben a frusztráció, a kiszolgáltatottság és a mögöttes mondanivaló egészen új szintre helyeződik és teljesen más nézőpontból közelíti meg a testiség témáját, mint azt eddig láthattuk. Mindemellett pedig kaptunk egy igazán szerethető final girlt is, aki megint csak egy teljesen más karaktert mutatott.
Los ojos de Julia - Julia's Eyes - Júlia szemei (2010)
A spanyolok is nagyon értenek a horrorfilmekhez és kiválóan újítják meg ezt a műfajt. A Júlia szemei a rettegést egészen új szintre emeli és egy percig nem enged el, miközben a lelkedet marcangolja. Ez a film ignorálta a kliséket és jumpscare jeleneteket, a félelemkeltést és a feszültséget teljesen más eszközökkel érték el. A Júlia szemei a spanyol horror egyik alattomosan csillogó ékköve, amiben az aljasság a tetőfokára hág.
Midsommar - Fehér éjszakák (2019)
Ugyan Ari Aster zöldfülünek számít a horror műfajában, de nem mehetünk el szó nélkül mellette. Az Örökség már megcsillantotta azt a sajátos elbeszélésmódot, amit a rendező képvisel, de mindez igazán a Fehér éjszakákban ért a csúcsra. Ebben a filmben is a gyász és egymás elvesztése kapta a hangsúlyt, de ezt valami egészen elképesztő módon kapjuk meg. Aster filmnyelve egyszerre formabontó és klasszikus. A filmjeiben ismerős alaphelyzeteket láthatunk, amiket aztán teljesen kifordít és új nézőponttal tölt meg, megalkotva egy teljesen új horror világot. A személyesség teljesen áthatja a Fehér éjszakákat és ezzel tökéletesen a hatása alá tudja vonni a nézőket. Semmihez sem hasonlítható élményt és zavart nyújt a rendező.
Mint mondtuk két remake került fel a listára és meglepetésre ismét egy olyan klasszikus újragondolása jutott be a top 15-be, amit igencsak fenntartásokkal kezeltünk. Dario Argento szerkesztőségünk egyik kedvence, nem beszélve a Sóhajokról és amikor megtudtuk, hogy remake készül belőle eléggé zabosak voltunk. Aztán 2018-ban meg kellett követnünk Luca Guadagnino rendezőt, mert egészen elképesztő filmet tett le az asztalra. Argento műve megadta ugyan az alapot, de egy teljesen más filmet kaptunk. Egy egyedülálló, művészi és felejthetetlen alkotást, aminek igen erős a szimbólumrendszere. Mint ahogyan az 1977-es klasszikusnak, úgy ennek a filmnek is maximálisan kijár a kultstátusz. A borzalmakat és a terrort ilyen gyönyörű formában még nem láthattuk, mint amit ebben a Sóhajokban megmutattak nekünk. Igen, a film nehezen emészthető és soha nem felejthető.
The Autopsy of Jane Doe - A boncolás (2016)
Ez a 2016-os alkotás előkelő helyen szerepelt már az akkori horrorfilmes listánkon is és nem véletlenül. A nyomozást és a misztikumot egészen új irányból közelítették meg, amihez aztán egy olyan magyarázatot adtak, amire szerintem senki sem számított. Ez a magyarázat azonban nagyon ült. Végigboncoltuk a filmet, minden apró részletét, lépésről-lépésre bontakozott ki előttünk a végkifejlet, amit egy egészen fullasztó atmoszféra kísért. Jane Doe szürke szemei beleégtek a nézők agyába és nem is engedték el őket.
The Conjuring - Démonok között (2013)
Kétségtelen tény, hogy James Wan új kapukat nyitott meg a Démonok közöttel. Az Insidious volt az a film, ami elindította a műfaj újragondolásának az útján, de a Démonok között volt az, ami teljesen új távlatokat adott a horrornak. A film önmagában is mérföldkő volt, a démonos-megszállós vonalat szépen feltámasztotta és sikerült új irányba terelni. Ezt követően pedig megindult a lavina, spinoff hegyek következtek, új karaktereket vezettek fel egy-egy filmben, amik aztán önálló alkotásokat kaptak és bizony ez még csak az út eleje. 2020-ban sem maradunk Démonok között nélkül és habár a leágazások nem váltották be maradéktalanul a reményeket, sőt elég rossz irányba vitték el a horrorfilm gyártást, azért az tagadhatatlan tény, hogy az első rész tényleg nagyon magasra helyezte a lécet és valóban egyedi tudott lenni egy olyan zsánerben, amiről azt hittük, hogy már minden bőrt lehúztak.
Az apokalipszis és ami utána következik az emberiséggel mindig nagyon hálás témája a filmeseknek. Itt aztán tényleg elengedhetik a fantáziájukat és megalkothatják a saját világukat és társadalmukat. A Hasadás készítői sem tettek másképpen, bár ők nem annyira egy új világ felépítésével voltak elfoglalva, hanem sokkal inkább az emberekben lezajló érzések és a rájuk nehezedő nyomás játszotta a főszerepet. Nem akármilyen átalakulásokat kapunk, amik által benézhetünk az emberiség álarca mögé. Ami pedig ott rejlik, az korántsem gyönyörű. A Hasadás egy nagyon komoly, komor és brutális alkotás.
The House That Jack Built - A ház, amit Jack épített (2018)
A bevezetőben azt írtuk, hogy voltak olyan alkotások, amik azért kerülhettek fel anno a toplistákra, mert nem volt erős év. Na, A ház, amit Jack épített olyankor tudta kivívni magának az elsőbbséget, amikor a horror műfaja erős évet produkált. Nem is lehetett kérdés, hogy Lars von Trier filmje az évtizedes listára is fel fog kerülni, hiszen ez a film is egy egyedülálló, különleges , megrázó és semmihez sem hasonlítható alkotás, amire Matt Dillon játéka teszi fel a koronát. Az ellentétek csodálatos táncát láthatjuk ebben a filmben, ami magához édesget, hogy aztán elpusztítson.
The Invitation - A meghívás (2015)
Nagyon egyszerű és furcsa alapszituáció, amiből valami egészen elképesztő bontakozik ki a nézők szeme láttára. Esély sincsen arra, hogy rájöjjünk, mi zajlik a szemünk előtt, hogy aztán letaglózva meredjünk a fekete képernyőre a film végeztével. Egy lassan építkező, eszméletlenül frusztráló film A meghívás, aminek semmi más célja nincsen, mint megsemmisítő csapást mérni a nézőjére. Ez pedig maximálisan sikerült is az alkotóknak.
The Witch: A New England Folktale - A boszorkány (2015)
A boszorkány, ami szintén egy merőben egyedi hangvételű alkotás, egy nagyon egyedi rendezővel. Ez egy fontos pont: a különleges nézőponttal bíró alkotók. Robert Eggers is egy közülök, A boszorkány című filmje pedig szintén egy semmihez sem fogható, különleges hangulattal bíró, zavarbaejtő alkotás, ami megint más nézőpontból közelít meg egy agyonhasznált horrortoposzt. Eggers elgondolkodtatva rémisztget minket úgy, hogy először észre sem vesszük, hogy a fejünkbe mászott. A hatása azonban velünk marad.
Visszatekintve a listára látszik, hogy a horror rengeteg különböző zsánerét felvonultató felsorolást raktunk össze (megjegyezzük egyáltalán nem tudatosan) és ha megnézzük a címek mögött megbúvó alkotókat, akkor azért megtaláljuk a közös pontot. Amikor egy igazán maradandó és meghatározó horror jut eszünkbe, akkor mindig előbukkan az alkotó a film mögül. A listán szereplő filmesek egyedi látásmóddal bírnak és képesek új színt vinni a zsánerbe, ötletesen nyúlnak hozzá régebbi klasszikusokhoz, bejáratott toposzokhoz, ügyesen keverik a műfajokat, hogy aztán valami egészen újnak adjanak teret. Elmondható, hogy ez az évtized erős volt a horrorfilmekben, reméljük 2020 is hasonló véres, megterhelő, lélekmarcangoló és egyedi alkotásokkal örvendeztet meg minket.
