Jegroth-ess novellája tovább folytatódik, Martin nekilát, hogy megvalósítsa tervét. Vajon sikerül? (Köszönjük ezt a fejezetet is!)

Bőven elmúlt dél, mikor Martin felébredt. Nem volt egy könnyű művelet; az összes végtagja elgémberedett az előrekonyult póztól.

Kilépett a könyvtárból, s Gingiva szobájához ment. Nem volt bent senki. Még a szobalány sem, erre a rendezetlen ágy utalt.

Martin sarkon fordult, és a hallba sietett. Egy rövidke ideig azt hitte, kihalt a kastély, de ábrándja eloszlott, mikor Mr. Leech jött fel a lépcsőn.

A fiatalember elnevette magát. A diliházi orvos még mindig a hálóköntösében volt, bundás mamuszban, a tarkóját verdeső hálósipkával a fején. És természetesen az elmaradhatatlan pestis masszkkal.

- Alva jár, doki? - kérdezte tréfásan.

• Én is épp ugyanezt akartam kérdezni - morogta Mr. Leech. - Hogy ilyen jókedved van, azt megértem az elmúlt éjszaka lévén, de hogy a könyvtárba térjél aludni? Te alva jársz, esküszöm.
• Járt nálam, doki?
• Nemcsak én, hanem mindenki - felelte a doktor, megigazítva hóna alatt a csomagját. - Salamander úr, a szolgalány, de még Gingiva is bekukkantott hozzád. Éppenséggel ő kérte, hogy hagyjunk téged aludni.
• Amit jól is tettek - mondta Martin, és kinyújtózkodott. Az összes porcogója kellemesen roppant egyet.
• Na és milyen volt? - faggatta Mr. Leech.
• A szeretkezés?
• Persze.
• Jó volt, jó volt.
• Hmmm - Mr. Leech fékezett, hunyorogva nézett Martinra a maszk mögül. - Én nem valami ilyen választ vártam. Tapasztalataim szerint egy kiadós orgazmus után az illetővel az összes csillagot meg lehet etetni az égen, annyira nem fér a bőrébe. Te viszont olyan élettelen vagy Martin, mint egy földhöz vágott gerincoszlop.
• Tudja jól, hogy nem szeretek fecsegni! - mondta ingerülten Martin. - Jó volt, és kész! Élveztem - tette hozzá, miközben az orrnyergét vakargatta.

Mr. Leech megvonta a vállát, és továbbment a folyosón. Martin követte. Legszívesebben elújságolta volna az elmúlt éjszaka felfedezéseit, de inkább magában tartotta. Az orvos nem tudhatja meg, miket művelt valójában tegnap éjjel.

- Mit visz a hóna alatt, doki?

• Békákat - bökte ki a maszkos. - Salamander úr megkért, hogy derítsem ki, teherbe esett-e Gingiva.
• És mi köze ennek a békákhoz?
• Megfelelő orvosi műszerek híján kénytelenek vagyunk a jól bevált, hagyománypárti módszerekhez folyamodnunk - magyarázta Mr. Leech, és Salamander dolgozószobája előtt állt meg. - Te csak menj, reggelizz meg, és döntsd el, mit csinálsz ezután - javasolta, majd belépett.

***

Martin a reggeli előtt még kisétált az udvarra. Hátratett kézzel bámészkodott a kastély hátsó részén, megfigyelte a fonnyadt gazban rejlő rovarok életét, a gótikus falak repedéseit, a korhadt fák törzsét, s a horizonton elterülő várost bámulta.

MareTown szüntelenül okádta magából a fekete füstöt. Néha töréshangokat, robbanásokat, és felbőszült tömegek elégedetlen óbégatásait hozta magával a szél. A kétségek eme zajok útján szaporodtak. Valami itt tényleg nincs rendben, a politikai zűrzavar egyre jobban eluralkodik a nyugalmon.

Martin mélyet sóhajtva rázta a fejét. Ha kitörne itt egy polgárháború, azt ő is meg fogja érezni. Úgy elsöpri a terveit az asztalról, mint orkán a tollpihét. Időt kell nyernie. Bosszúja teljesítéséhez kénytelen lesz "valóban" támogatni Salamander urat. Eszébe ötlött, hogy ő olyan dolgokat tud, ami érdekelhetné a nemes urat, egészen pontosan a lányával és Williammel kapcsolatban.

De lepaktálhat a kölyökkel is. Mindegy, melyik felet választja, a lány és a gyermeke mindenhogy a közelében lesz, és ha úgy érzi, bármikor lecsaphat rájuk. De egyelőre vár még egy kicsit. Meglátjuk, melyik fél lesz az erősebb.

Martint egy földrengető robaj rázta fel gondolkodásából. A városra pillantott. Összeomlott a cipőkrémgyár...

***

• Salamander úr, egy szóra, ha lehet!
• Nem lehet, fiam, el kell mennem a parlamentbe. Nem hallottad, hogy összedőlt egy épület? Ott kell lennem.
• Nem kell ott lennie. Elvégre az nem a tésztagyár volt.
• De akkor is! Miért akadékoskodsz itt előttem?
• Hallgasson meg. Kitűnő ötleteim vannak a maga népszerűsítésére, amelyek nagyobb sikert aratnak, mint bámulni egy romot, és figyelni, ahogy dolgoznak a Hullamosók.
• Azért kell ott lennem, hogy beszédet tartsak! Hogy lenyugtassam az embereket! És ez egy remek alkalom a megvádolásra, hogy lelepleződjön az egyik ellenségem, aki szántszándékkal tette ezt, hogy a maga oldalára billentse a mérleg serpenyőjét, és hogy csökkenjen a profitom és a befolyásom a parlamentben!
• Nem kell minden bolhacsípést megugatni, uram, amikor ott az észszerű megoldás, a fürdés.

Salamander úr megadóan kényelembe helyezte magát a tolókocsijában.

- De röviden, Martin!

• Nos, a tegnap éjjeli... "munka" után elvonultam, hogy olvasgassak egy kicsit. Találtam egy könyvet, mely az abortuszról szól. És ekkor elgondolkodtam. Vajon miért nem élhet senki a szabad döntés jogával, miért nem cselekedhet aszerint, igénybe véve bizonyos szolgáltatásokat?
• Mert az abortusz bűn! Felér egy gyilkossággal!
• Én azt hívom gyilkosságnak, amikor egy eleven és legfőképp tudatánál leledző személynek kioltják a nyomorult életét. Megölni egy magzatot... való igaz, brutális tett, de "ő" hogy vélekedik erről? Szokott-e a húscafatka az életéért könyörögni, mikor belé harap?
• Ez undorító! Mire akarsz ezzel kilyukadni?
• Hogy úgy szerezhet még több támogató polgárt, ha mind személyileg, mind erkölcsileg megadja nekik a totál szabadságot. Bontsa fel a törvényt az abortusz ellen, és vezesse be mint igénybe vehető szolgáltatást.
• Azt nem tehetem. Nincs meg hozzá a hatalmam. Mellesleg miféle kérés ez? Normális vagy, te gyerek?!
• Nem. De megjegyzem, ezernyi nő kegyét nyerné el ezzel, és azonmód szimpatikussá válna a szemükben.
• A másik ezer meg gyűlölni fog ezért!
• Az minket ne érdekeljen. És nekem ne mondja, hogy nincs meg a befolyása a dolog felett, mert bizton állíthatom, hogy a magukfajták rengeteg olyan dolgot művelnek a háttérben, ami olyan titkos, hogy a polgárok és még ama Gyászkirály sem tud róluk.
• Hogy merészeli? Ez erkölcstelen és bűnös dolog! Támogassam néhány vaginavájár szadista hajlamait, hogy ártatlan életeket vegyenek el, főleg most, hogy rohamosan csökken a létszám a betegség miatt? Nem, ezt nem engedhetem.
• Figyeljen rám! Érezzen egy kis empátiát a nők iránt! Az testük, az ő döntésük. Ha én most felszedek egy kutyát az út széléről, és a fejéhez vágom, mondván, hogy nesze, neveld fel, szeresd, de el nem dobhatod magadtól, mert az bűncselekmény! Kényszerítem magát, hogy tartsa meg, pedig rohadtul nem akarja. Tudom jól, mit tenne; titokban vízbe fojtaná őt a pincében. Mentse meg a szegény asszonyokat, a 24 órában robotoló nőket, a nélkülöző asszonyokat és a szajhákat a munkájuk melléktermékétől, a szájtól, mely élelemért ordít, amíg éhen nem hal a pólyában!
• Hagyja abba! Figyelmeztetem!
• Dehogy hagyom abba! Ezáltal megmentheti őket a halál keserű tapasztalataitól és a gyilkosság vádjától, hogy azt a penészes kenyeret az anya ette meg, nem pedig az az égből pottyant, örökké éhes csecsemő!

Salamander úr galléron ragadta Martint, és közelebb húzta magához. A fiatalember meglepődött a nyomorék erején.

- Te rohadt szörnyeteg, gyilkos! Legalizáljak egy bűnt? Miért ne kezdjem a szabad lopással, és kedvezzek annak, aki örökké éhes? Adjak szabad kezet az ocsmány fétisű szexmániásoknak, hogy tombolják ki magukból a perverzitásukat, hogy elnyerjem a szimpátiájukat? Nyerjem el a város polgárainak kegyét azzal, hogy anarchiát engedélyezek a pecsétemmel? Te őrült szemétláda! És hogy juthat ilyen eszedbe a lányommal töltött éjszaka után?

• Nem azt mondtam, hogy legyen engedékeny minden fölött! - mondta Martin, állva az öreg pokoli tekintetét. - Csak tegyen szert nagyobb népszerűségre azáltal, hogy megadja a nőknek a szabad döntés jogát.
• Te ritka egy mocskos alak vagy. Gonosz!
• Salamander úr, ha ezt megteszi, olyan információt nyújtok önnek, ami megmenti az életét. A lánya...
• Semmi közöd nincs többé a lányomhoz! És ehhez a kastélyhoz sem! Szólj az agyalágyult orvosodnak, és takarodjatok innen, amíg a gyomrotokban vannak a beleitek!

Salamander úr ellökte magától Martint, és elgurult. Káromkodásai még sokáig visszhangoztak a folyosón.

Martin megigazította magán gyűrött ruháit. Kihúzta magát, megköszörülte a torkát. Ő megpróbálta, Salamander úr csődöt mondott. Életbe lép a B-terv, és az ellentétes irányba halad segítségért.

William O'gill, egy kicsit felgyorsítjuk a terveidet...