Sok horrorszörny vezethető vissza valamiféle elfojtás vagy társadalmi hibák együttes metaforájaként, mint az emberek mocska által megnőtt, feltörő és pusztító monstrum. Legismertebb ilyen szörny maga Godzilla volt, a japán kaidzsu óriásszörny, aki a nukleáris katasztrófák allegóriája immáron hatvankét éve. A japán kultfigura összesen 28 hazai filmben és két amerikai feldolgozásban tette tiszteletét, lassan pedig King Konggal karöltve trilógiává bővül a 2014-ben kezdetét vett amerikai elgondolás. Alakja Hirosima és Nagaszaki tragédiájának a megtestesülése, egy dinoszaurusz, aki az atomfegyverek miatt mutálódott, eleinte mint egy isteni bosszú jelent meg, aki az embereket bünteti meg, a későbbiekben pedig egy istenséggé avanzsált, aki más kaidzsuktól menti meg az emberiséget. Nem ő az egyetlen óriásszörny, aminek léte a társadalom elé tartott görbe tükör, az idén spin-offot kapó Cloverfield szörnye is ebbe a kategóriába tartozik, valamint a 2006-os, koreai A gazdatest (The Host/Gwoemul) lénye is.
Egy amerikai katonai bázison lejárt szavatosságú, valamint már hasznavehetetlen vegyszereket öntenek felső utasításra a dél-koreai Han folyóba. A mérgek hatására valami a folyóban növekedni kezd…
Átlagos délutánt töltenek a Han folyó mellett a lakosok - vidámak, önfeledtek, és nem is sejtik, hogy valami óriási veszély fenyegeti őket. A híd alján furcsa képződmény lóg lefelé, mint valamiféle építkezés maradványa, csakhogy a valami megmozdul, és lassan a folyóba ereszkedik. Nem sokáig marad a víz rejtelmében, rátámad a parton ácsorgókra hatalmas, amorf testével, borotvaéles fogaival és négyfelé nyíló pofájával. Az embereken azonnal úrrá lesz a pánik. Egy apa, Park Gang-Doo (Kang-ho Song) próbálja megfékezni a szörnyet, de az magával ragadja kislányát, az iskolás korú Hyun-Seót, és visszatér a folyóba. A döbbenet és sokk után a koreai hatóságok karanténba zárják a gyászolókat, akik látták vagy érintkeztek a lénnyel. Legfőképpen a Park családot különítik el, mivel szerintük megfertőződhettek a szörny által hordozott vírussal. Gang-Doo éjszaka telefonhívást kap lányától, aki, úgy néz ki, túlélte a támadást, és most egy csatornában van, ahová a lény vitte. A Park család megszökik, hogy megtalálják a kislányt, és megállítsák a rémet, a hatóságok pedig őket.
Az ismert és neves dél-koreai színészgárdával forgatott szörnyfilm valamiféle kultstátuszt kapott az évek alatt, így már én is többször terveztem a megnézését, de egy ilyen kaliberű filmnél mindig benne van a rizikófaktorban, hogy a CGI nevetségessé teszi majd az összhatást. De ördögi kör ez, hisz a látvány sem minden. Vegyük csak a 2014-es, amerikai Godzillát, az elképesztően élethű kivitelezéssel, vérfagyasztó látványvilággal, nulla mondanivalóval és irracionális reakciókkal. Ezúttal a kivitelezéssel hellyel-közzel elégedett voltam, a lény van, ahol igazán élethűnek tűnik, de van, ahol látszik a számítógépes technika. Ettől annak fényében sikerült eltekintenem, hogy összességében egy igazán emberi film készült el, ahol tényleg kiütközik a társadalom felelőtlensége, nemtörődömsége, a pánikkeltés, az emberien irracionális viselkedés, a kormány magatartása egy ilyen, persze kissé szélsőségesen tálalt esetben.
Érdekesség, hogy valós eseményre ad választ maga a film, a nyitójelenetben látottak 2000 februárjában tényleg megtörténtek. Egy amerikai létesítmény szöuli központjában egy bizonyos Mr. McFarland utasításba adta, hogy a formaldehidet öntsék a szennyvízcsatornába, ami a Han folyóba ömlik. McFarlandot többször próbálták bíróság elé citálni, de az amerikaiak nem adták ki. A média olyannyira felháborodott, hogy 5 évvel az esetet követően sikerült elérni, hogy McFarlandet elítéljék. Az amerikaiak szerepe nagyon jól látszódik ebben a filmben is, az egész incidens egy családi tragédián keresztül van tálalva, ami közelebb hozza a nézőt a témához. Furcsamód egy vonásnyi humor is átszövődik a filmen, ami főként a karakterek jelleméből fakad, de összességében egy érdekes, elgondolkodtató, izgalmas szörnyfilm A gazdatest.
Szerintem: 7/10