„Japán legbetegebb rendezője”. Tudjátok, kiről van szó? Hát persze, hogy Takashi Miikéről! Abszolút jogosan érdemelte ki ezt a titulust, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek értékes alkotásai – ott van például az Ichi the Killer, amelyet nemrég én is méltattam. Nos, hogy a most következő filmje, a Visitor Q (Bijitâ Q) mennyire értékes, azt mindenki döntse el saját maga…

Egy meglehetősen elborult család mindennapjaiba kapunk bepillantást. Apuci egy lúzer riporter, aki dokumentumfilmet forgat a fiatalságról, fókuszban a szexszel és az erőszakkal. A film szereplőit saját családja tagjai közt leli meg: a lánya egy prostituált, akivel saját maga létesít aktust. Felveszi a fiát is, aki egy meglehetősen frusztrált személy, osztálytársai minden nap elagyabugyálják, a kis lurkó pedig azzal vezeti le a dühét, hogy néha megveri anyucit, aki történetesen drogfüggő. Ilyen egy boldog, békés család, nemde? Ebbe a csődtömeg famíliába érkezik meg egy rejtélyes idegen, Visitor Q, aki tovább fokozza az egyébként is „fura” szituációt…

Nagyon nehéz erről a filmről írni. Van itt minden, mint a búcsúban: vérfertőzés, családon belüli erőszak, nemi erőszak, gyerekgyilkosság, nekrofília, sőt anyatej is. (Igen.) Az az érdekes, hogy a rendező nem ad nekünk kapaszkodókat. Mi itt a lényeg? Hogyan értelmezzük a látottakat? Nincs semmi dráma, nincs semmi üzenet, egyszerűen csak megtörténnek a dolgok. Minden egyes jelenet teljesen „hétköznapi”, a színészek úgy adják elő az aberrációkat, mintha azok teljesen megszokottak és normálisak lennének. Egészen elképesztő. És a befejezés… Csak meredtem bámultam magam elé. Nem hittem el, amit láttam.

Igazából rád van bízva, mihez kezdesz. Elképedsz, mint én? Nevetsz? Hánysz? Felháborodsz, és kikapcsolod a francba? Rajtad áll, mit választasz. Takashi Miike egy igazán fura alak: lehet szeretni, lehet utálni, de az biztos, hogy mindig mélyre hatol, és megmozgatja a belső szerveidet.

{spoiler}

Az anyatejes huncutság:

{/spoiler}

5/10

IMDb | mafab**
**