Akik már régóta követik az oldalt, emlékezhetnek a szombati horrormese-délutánokra, ahol kicsavart, horrorisztikus tündérmesékről írtunk. Volt, hogy nem is igazán kellett megváltoztatni az alapanyagot, hisz a Grimm fivérek a korhű szemléletmódnak megfelelően bizarr, véres történeteket gyűjtöttek össze. De a testvéreken kívül még egy meseíró van, akinek a történeteiből igazán jó thrillereket, horrorokat lehetne készíteni, ő pedig nem más, mint Hans Christian Andersen. Már a Fekete hattyú merített az ő egyik meséjéből, melyből 1948-ban drámát is készítettek, majd 2005-ben a koreaiak is leforgattak egy horrorváltozatot, A vörös cipő (The Red Shoes/Bunhongsin) címmel.

Akik már régóta követik az oldalt, emlékezhetnek a szombati horror-mese délutánokra, ahol kicsavart, horrorisztikus tündérmesékről írtunk. Volt, hogy nem is igazán kellett megváltoztatni az alapanyagot, hisz a Grimm fivérek, a korhű szemléletmódnak megfelelően bizarr, véres történeteket gyűjtöttek össze. De a testvéreken kívül még egy meseíró az, akinek a történeteiből igazán jó thrillereket, horrorokat lehetne készíteni, ő pedig nem más, mint Hans Christian Andersen. Már a Fekete hattyú merített az ő egyik meséjéből, melyből 1948-ban drámát is készítettek, majd 2005-ben a koreaiak is készítettek egy horror változatot, A vörös cipő (The Red Shoes/Bunhongsin) címmel.

A cselekmény középpontjában egy elátkozott, vörös cipellő áll, ami gyors, és véres halálát okozza a tulajdonosának, azaz inkább eltulajdonítójának.  Sun-jae (Hye-su Kim) egyedül neveli kislányát, miután rajtakapta férjét a hűtlenségen. Sikerült szerezniük egy olcsó lakást, amit egész szépen felújítottak, és szemészeti rendelőjének munkálatai is megkezdődtek, melynek segítségével megismerkedett a fiatal belsőépítésszel, akivel kölcsönösen szimpatizálnak egymás iránt. Viszont a Sun-jae-hez került rejtélyes magas sarkú különös viselkedést vált ki belőle, lányából és mindenkiből, aki csak rápillant. Az indulatok egyre inkább kezdenek elharapózni, a furcsa halálesetek pedig, amiknél mindig valahogy ott van a cipő is, ráébresztik Sun-jae-t, hogyha meg akarja menteni magát és lányát, fel kell kutatnia a tárgy múltját.

Bizony, újabb ázsiai horror, ahol egy tárgy a közvetítő, a bosszúszomjas kísérteteknek, de ezúttal nem is igazán lehet lopással vádolni, hisz egy mese volt az alapja, bár az eredet csak a visszaemlékezésekből tűnik ki, amik tényleg meseszerűek, kellően teátrálisak is egyben. Viszont sajnos a film tele van logikai hibákkal, kezdve a legszembetűnőbbel, ami engem leginkább zavart, hogy a cipő nem vörös, hanem rózsaszín. Nem is értem a készítőket, hogyan gondolták, főleg, hogy egy meseadaptációról van szó, ahol minden szám, minden szín nagyon fontos szerepet tölt be. Olyan hiba ez, mintha a Hattyúk tavában kacsák lennének. A második hiba pedig maga a forgatókönyv, ami nincs jól átgondolva, a múlt és a jelen szálai néhol szint párhuzamosan mennek, ami megzavarja a nézőt, a film végi csavar pedig, bár jó ötlet, nincs kellően kidolgozva. Viszont mégis tudom ajánlani, mert a hangulata, a nyomasztó atmoszférája kárpótol mindenért, és voltaképpen egy érdekes horror mese lett.Akik már régóta követik az oldalt, emlékezhetnek a szombati horror-mese délutánokra, ahol kicsavart, horrorisztikus tündérmesékről írtunk. Volt, hogy nem is igazán kellett megváltoztatni az alapanyagot, hisz a Grimm fivérek, a korhű szemléletmódnak megfelelően bizarr, véres történeteket gyűjtöttek össze. De a testvéreken kívül még egy meseíró az, akinek a történeteiből igazán jó thrillereket, horrorokat lehetne készíteni, ő pedig nem más, mint Hans Christian Andersen. Már a Fekete hattyú merített az ő egyik meséjéből, melyből 1948-ban drámát is készítettek, majd 2005-ben a koreaiak is készítettek egy horror változatot, A vörös cipő (The Red Shoes/Bunhongsin) címmel.

A cselekmény középpontjában egy elátkozott vörös cipellő áll, ami gyors és véres halálát okozza a tulajdonosának, azaz inkább eltulajdonítójának. Sun-jae (Hye-su Kim) egyedül neveli kislányát, miután hűtlenségen kapta férjét. Sikerült szerezniük egy olcsó lakást, amit egész szépen felújítottak, és szemészeti rendelőjének munkálatai is megkezdődtek, melynek köszönhetően megismerkedett a fiatal belsőépítésszel, akivel kölcsönösen szimpatizálnak egymás iránt. Viszont a Sun-jae-hez került rejtélyes magas sarkú különös viselkedést vált ki belőle, lányából és mindenkiből, aki csak rápillant. Az indulatok egyre inkább kezdenek elharapózni, a furcsa halálesetek pedig, amiknél mindig valahogy ott van a cipő is, ráébresztik Sun-jae-t, hogyha meg akarja menteni magát és lányát, fel kell kutatnia a tárgy múltját.

Bizony, újabb ázsiai horror, ahol egy tárgy a közvetítője a bosszúszomjas kísérteteknek, de ezúttal nem is igazán lehet lopással vádolni, hisz egy mese volt az alapja, bár az eredet csak a visszaemlékezésekből tűnik ki, amik tényleg meseszerűek, de kellően teátrálisak is egyben. Viszont sajnos a film tele van logikai hibákkal, kezdve a legszembetűnőbbel, ami engem leginkább zavart: a cipő nem vörös, hanem rózsaszín. Nem is értem a készítőket, hogyan gondolták, főleg, hogy egy meseadaptációról van szó, ahol minden szám, minden szín nagyon fontos szerepet tölt be. Olyan hiba ez, mintha a Hattyúk tavában kacsák lennének. A második hiba pedig maga a forgatókönyv, ami nincs jól átgondolva, a múlt és a jelen szálai néhol szinte párhuzamosan mennek, ami megzavarja a nézőt, a film végi csavar pedig, bár jó ötlet, nincs kellően kidolgozva. Viszont mégis tudom ajánlani, mert a hangulata, a nyomasztó atmoszférája kárpótol mindenért, és voltaképpen egy érdekes horrormese lett.

Szerintem: 6/10

IMDb | mafab