Ritka az, hogy horror érkezik Indiából. Legutóbb talán a The Other Side of the Door esetében hallhattunk ilyen téren róluk, akkor nem kellett csalódnunk bennük. A 21-es asztal című alkotással pedig ismét bizonyították, hogy van keresnivalójuk ezen a területen.

Rögtön néhány (legalábbis európai ember számára) apróbb furcsasággal kezdünk. Nagyjából 4 percig a film el sem kezdődik, dohányzás ellenes videókat nézünk, sőt minden egyes alkalommal, amikor a játékidő alatt valaki cigarettára gyújt, alul felhívják a figyelmet ennek káros hatásaira. Mindenesetre a történet elindul, mi pedig megtudjuk, hogy a 21-es cikkely nem más, mint az élet és az emberi szabadság védelméről szóló rendelkezés Indiában.

A bevezető után, ahol megtekinthettük, hogy lezuhan egy ház tetejéről egy férfi, amit mellesleg élőben közvetítenek egy internetes oldalon, éles váltással egy repülőre kerülünk. Itt ismerjük meg két főszereplőnket, Vivaant és feleségét, Siyát, akik egy szerencsejáték folytán nyaralást nyertek Fijin. A cég áll minden költséget, utazást, ellátást, szállást, a helyzet tehát szinte hihetetlenül kedvező. Megérkezve a szigetre el is foglalják helyeiket, majd nekilátnak élvezni az életet. Miközben lubickolnak az örömökben, megismerik jótevőjüket, Mr. Khant, aki egy egyszerű játékra invitálja őket, ahol hatalmas pénzösszeget (210 millió rúpia) is nyerhetnek az ingyen nyaralás mellé. Ez már tényleg gyanúsan jó ajánlat, így Vivaanék kissé gyanakodva viszonyulnak az ajánlathoz, Khan úr azonban biztosítja őket, hogy mindössze 8 kérdést és ehhez kapcsolódóan 8 feladatot kell megoldaniuk, amik a párkapcsolatukhoz kötődnek. Az egyetlen kikötés, hogy ha egyszer elkezdik, akkor nem fejezhetik be mindaddig, míg túl nem jutnak az összes feladaton. Vagy meg nem halnak, teszi hozzá mosolyogva Mr. Khan.

Rövid megbeszélés után a pár úgy dönt, hogy belevág a játékba, és miután felszerelték őket hazugságvizsgálóval (hisz mindig igazat kell mondaniuk), meg is kapja Vivaan az első kérdést: gyönyörűnek találja-e feleségét? A válasz persze igen, tehát jöhet a kapcsolódó feladat. Tudvalevő, hogy Vivaan kínosan érzi magát, ha nyilvánosság előtt kell kimutatnia szerelmét, így aztán nem kicsit feszélyezi, hogy egy élő internetes műsorban kell megcsókolnia az amúgy tényleg szép Siyát, de a feladata szerint mindezt ráadásul a város legforgalmasabb útján kell megtennie. Természetesen 10 millió rúpia mégiscsak megér annyit, hogy az ilyesféle határokat átlépjük, így a férfi teljesíti ezt a próbát, de a játék még csak most kezdődik!

Mint azt sejteni lehet, a feladatok hamarosan eldurvulnak, a párnak pedig már cseppet sincs ínyére a dolog. Menekülni próbálnának, ám mikor hajóra szállnak, közlik velük, hogy a csuklójukon levő hazugságvizsgálók felrobbannak, ha egy meghatározott távolságot túllépnek, így nincs mit tenni, folytatni kell a játékot, a tét pedig egyre nagyobb.

Amit én először kissé gyengének éreztem, az a feladatok durvasága. Később ugyan értelmet nyer, hogy az egyes feladatok miért léteznek, és valóban, a film végi tudással felvértezve érthető mindegyik, ám a történet közepén nem igazán volt világos, hogy például Siya egyébként tényleg gyönyörű hajkoronájának lenyírása miért lenne olyan nagy dolog. Nem számíthatunk olyasféle látványos próbákra, mint mondjuk a Would You Ratherben, ám azzal ellentétben itt mindegyik feladatnak pontos célja van, semmi sem történik véletlenül.

Ami még fura lehet esetleg, az egy zenés blokk a filmben, ám érdekes mód ez engem egyáltalán nem zavart, pedig általában ellene vagyok az ilyesminek. Itt azonban ez teljesen érthető volt, egyáltalán nem zavaró, a karakterek pillanatnyi helyzetét (akkor még boldogságát) mélyítette el, és passzolt az akkori hangulathoz.

A karakterek kibontása érdekes módon visszafelé történik. Ritka az, hogy a főszereplők kezdetben maximálisan szimpatikusak, és a történet előrehaladtával egyre inkább ellenszenvesek lesznek, ám itt ez a helyzet, és megint csak szántszándékkal. Az operatőri munka is profizmusra utal, látszik, hogy nem amatőrök kezéből csúszott ki a film, a történet mondanivalója miatt (ami világos és könnyen megérthető) pedig további plusz pontot zsebelt be tőlem a Table No. 21.

Összegezve, ebben a filmben nincsenek halálok, nincs benne töménytelen mennyiségű vér, a kicsit is edzett nézőben még csak félelmet sem fog kelteni, mégis a témája miatt maradandóbb élményt nyújthat. Saját véleményem szerint kicsit durvább feladatokat el tudott volna még viselni, de ez már legyen az én problémám. A 21-es asztallal India bőven bebizonyította, hogy képes minőségi thrillert nyújtani. Érződik, hogy nem Amerikában készült, de hogy ez valóban negatívum-e, azt már mindenki döntse el maga.

Értékelés: 7/10

IMDb | mafab**
**