Sokáig kerestem a 2010-es dél-koreai thrillert, a The Housemaidet (Hanyo), ami az 1960-as, azonos című dráma felújítása. A történetről nem sokat tudtam, de a 90-es években népszerű „idegen a családban” témájú thrillert vártam el, ennek fényében pedig sajnos kissé csalódnom kellett.

Sokáig kerestem a 2010-es, dél-koreai thrillert, a The Housemaid-et (Hanyo), ami az 1960-as, azonos című dráma felújítása. A történetről nem sokat tudtam, de a 90-es években népszerű, „idegen a családban” témájú thrillert vártam el, ennek fényében pedig sajnos kissé csalódnom kellett.

A nyitójelenetben Dél-Korea nyüzsgő éjszakáját láthatjuk, a gyorskifőzdék serpenyői füstölnek, fiatalok buliznak, a forgalom pedig szinte már zavaró. Mikor egy fiatal nő öngyilkos lesz, szinte senkit sem sokkol a nyüzsgésben, pillanatnyi kizökkenésnek élik meg.

Eun-yi Li (Do-yeon Jeon) barátnőjével él együtt, de miután felvételt nyer egy gazdag családhoz, mint dadus és szobalány, a luxus házba költözik, hogy minden idejét a családdal töltse. A ház úrnője egy fiatal nő, aki ikreket vár, a már iskoláskorú kislánya mellé. A ház ura sikeres üzletember, csak esténként jár haza, illetve elviszi a családot hétvégenet valami kikapcsolódásra. Mindenki kedves és udvarias az új szobalánnyal, abszolút nem végeztetnek vele rabszolgamunkát, sznobok ugyan, de kedvelhetőek. Eun-yi-t viszont az idős házvezetőnő félteni kezdi, aki egész életét ennek a családnak a szolgálatában töltötte, nem akarja, hogy a fiatal lány is úgy végezze. Eun-yi viszont nagyon is jól érzi magát, sőt fülledt viszonyt kezd a ház urával, ezt viszont a várandós feleség, és anyja nem nézik jó szemmel, Eun-yi-nek fogalma sincs mennyire.

A nyitó és a zárójelenet valahogy abszolút nem illik a film cselekményéhez, sem a hangulatához, így azokat nem tudom hova tenni, szerepüket nem értem, mert még csak konklúzió sem vonható le belőlük a történet fényében. Viszont az alapszituáció tökéletes egy jó kis thrillerhez, nem kell sok fordulat, csak a folyamatos feszültségkeltés, ami viszont ebben az esetben hagy maga után kívánni valót. Jól építkezik a film, a szereplők érdekesek, nem merülnek ki a jó vagy rossz, gazdag vagy szegény szerepkörökben, főként az idős házvezetőnő, a nagymama és a feleség azok, akikre érdemes odafigyelni. Mégis valahogy leül a történet a film közepénél, pont maikor, a néző elvárná, hogy begyorsulnak az események és egy kemény thrillerbe csap át, ehelyett végig inkább a thriller elemeivel megfűszerezett melodráma marad. A csavar, ha mondható annak tragikus végkimenetelbe torkollik, ami jót tesz a filmnek, mégis kissé csalódott voltam a végén, mert sokkal hátborzongatóbb is lehetett volna a film, hiszen az alapanyag és a jó karakterek adva voltak.Sokáig kerestem a 2010-es, dél-koreai thrillert, a The Housemaid-et (Hanyo), ami az 1960-as, azonos című dráma felújítása. A történetről nem sokat tudtam, de a 90-es években népszerű, „idegen a családban” témájú thrillert vártam el, ennek fényében pedig sajnos kissé csalódnom kellett.

A nyitójelenetben Dél-Korea nyüzsgő éjszakáját láthatjuk, a gyorskifőzdék serpenyői füstölnek, a fiatalok buliznak, a forgalom pedig szinte már zavaró. Mikor egy fiatal nő öngyilkos lesz, szinte senkit sem sokkol a nyüzsgésben, pillanatnyi kizökkenésnek élik meg.

Eun-yi Li (Do-yeon Jeon) barátnőjével él együtt, de miután felvételt nyer egy gazdag családhoz, mint dadus és szobalány, a luxusházba költözik, hogy minden idejét a családdal töltse. A ház úrnője egy fiatal nő, aki ikreket vár, a már iskoláskorú kislánya mellé. A ház ura sikeres üzletember, csak esténként jár haza, illetve elviszi a családot hétvégente valami kikapcsolódásra. Mindenki kedves és udvarias az új szobalánnyal, abszolút nem végeztetnek vele rabszolgamunkát, sznobok ugyan, de kedvelhetőek. Eun-yit viszont az idős házvezetőnő félteni kezdi, aki egész életét ennek a családnak a szolgálatában töltötte, nem akarja, hogy a fiatal lány is úgy végezze. Eun-yi viszont nagyon is jól érzi magát, sőt fülledt viszonyt kezd a ház urával, ezt viszont a várandós feleség és anyja nem nézi jó szemmel, és Eun-yinek fogalma sincs, mennyire.

A nyitó- és a zárójelenet valahogy abszolút nem illik a film cselekményéhez, sem a hangulatához, így azokat nem tudom hova tenni, szerepüket nem értem, mert még csak konklúzió sem vonható le belőlük a történet fényében. Viszont az alapszituáció tökéletes egy jó kis thrillerhez, nem kell sok fordulat, csak a folyamatos feszültségkeltés, ami viszont ebben az esetben hagy maga után kívánnivalót. Jól építkezik a film, a szereplők érdekesek, nem merülnek ki a jó vagy rossz, gazdag vagy szegény szerepkörökben, főként az idős házvezetőnő, a nagymama és a feleség azok, akikre érdemes odafigyelni. Mégis valahogy leül a történet a film közepénél, pont amikor a néző elvárná, hogy begyorsulnak az események, és egy kemény thrillerbe csap át, ehelyett végig inkább a thriller elemeivel megfűszerezett melodráma marad. A csavar, nevezzük annak, tragikus végkimenetelbe torkollik, ami jót tesz a filmnek, mégis kissé csalódott voltam a végén, mert sokkal hátborzongatóbb is lehetett volna a film, hiszen az alapanyag és a jó karakterek adva voltak.

Szerintem: 5/10

IMDb | mafab