Ezen a héten egy meglehetősen ismeretlen dél-koreai horrorral, a 2007-es Voiceszal (Du saram-yida, néhány helyen Someone Behind You) jelentkezünk, amelyben az egyik legszörnyűbb félelmünk válik valóra.

Kim Ga In teljesen átlagos koreai diáklány, akinek mindene megvan. Azonban miután nagynénje az esküvője napján, lezuhanva az emeletről súlyos sérüléseket szerezve kórházban köt ki, Ga In élete is fenekestől felfordul. Mikor meglátogatja rokonát, szemtanúja lesz, ahogy a húga kegyetlen módon lemászárolja az intenzíven fekvő nagynénjét. Ezután mindenki, aki közel áll a lányhoz, érthetetlen okból ellene fordul, s az életére tör. Az egyik iskolatársa, "az új fiú", Hong Suk Min nyújt neki segítséget: elmeséli, hogy ő is került már ilyen helyzetbe, és csak úgy élheti túl a támadásokat, ha senkiben sem bízik meg, sőt még a saját szemének sem hihet.

Kevés rosszabb dolog létezik annál, amikor az ember úgy érzi, hogy senkiben sem bízhat, még azokban sem, akik amúgy minden szokását és titkát ismerik. A horror most a mikroközösségeket is szétcincálja, főhősnőnk pedig talán már soha sem találhat megnyugvást. Vagy mégis? Ezt nem árulom el, azt azonban igen, hogy egy rendkívül feszült, jó ritmusú és szépen fényképezett alkotásról van szó, amelyben a misztikus és a gore-jelenetek lehengerlő módon váltogatják egymást, hogy aztán a végső csavar az arcodba robbanjon.

Jump scare-ekre viszont semmi szükség nem volt, de szerencsére még azok sem teszik tönkre a remek atmoszférát. A Voices egy igazán elgondolkodtató horror, családról, emberi kapcsolatokról, a jól megszokott (értsd: több mint korrekt) dél-koreai minőséggel.

7.5/10

IMDb | mafab