Mai filmünk, a 2003-as, dél-koreai Into the Mirror (Geoul sokeuro) Alexandre Aja Tükrök horrorjának az ázsiai eredetije. Bár nem tudtam, mikor leültem elé, szinte azonnal egyértelművé vált, viszont meglepő módon ebben az esetben inkább az amerikai változat sikerült jól.

Mai filmünk, a 2003-as, dél-koreai Into the Mirror (Geoul sokeuro) Alexandre Aja Tükrök horrorjának az ázsiai eredetije, bár nem tudtam, mikor leültem elé, szinte azonnal egyértelművé vált, viszont meglepő módon, ebben az esetben inkább az amerikai változat sikerült jól.

Egy ex-rendőrnyomozó, Woo Yeong-min (Ji-tae Yu - Oldboy) új állást kap egy bevásárlóközpontban, ami egy tragikus tűzvész után - melyben emberek is életüket vesztették - újjáépült, mint biztonsági őr. A rendőrségtől nem tud szabadulni lélekben, mivel társát vesztette el egy balul elsült túszkimenekítés során, a bűntudat pedig azóta is mardossa. A plázában furcsa öngyilkosság sorozat veszi kezdetét az alkalmazottak körében, Woo-nak viszont feltűnik, hogy valami nem stimmel a halottakon, sebeiket mintha egy ellentétes kéz okozta volna, nem saját maguk. A férfi az üggyel foglalkozó rendőrök segítségére lesz, hogy kiderítsék vajon mi az okozója a rejtélyes haláloknak, melyek mind tükrök közelében történnek.

A fő irányvonalat átvette a felújítás, de maga a háttértörténet és a megközelítés igazán ázsiai felfogásra utal. Tetszett, hogy a tükörképek párhuzamba vannak állítva a személyiséghasadással és a lelki állapotokkal, minimálisan az ikertestvérség is merítve van, ami sajnos kiaknázatlan maradt. A hangulatos megközelítés ellenére sajnos az egész filmből hiányzik az a nyomasztó hangulat, ami a remakeben megvan, és ijesztő sem tud lenni, egy-két jó jelenetet leszámítva. A legfőbb gondom viszont az aránytalanság volt, valamiért úgy éreztem, hogy a készítők nem igazán tudták eldönteni, hogy most egy krimit, vagy egy szellemhistóriát akarnak elmesélni, bár, természetesen utóbbinak is szerves része a nyomozás, mintha ebben az esetben túlzásba vitték volna. A másik gond már magából a nyomozás részből adódik, miszerint a cselekmény nagyon vontatott és érdektelen volt számomra, és szinte abszolút nem is tudott lekötni a játékidő 80%-a. A főszereplő lelki vívódása jól volt ábrázolva, a tükröződések és a tükörképek remekül ki voltak használva az operatőr által, és a zene is szép volt, de pozitívumait tekintve szinte csak ennyit tudok felsorakoztatni, az utolsó 5 percen kívül. Aki gondolja, tegyen egy próbát, de számomra nem több egy jóindulatú középszernél.Mai filmünk, a 2003-as, dél-koreai Into the Mirror (Geoul sokeuro) Alexandre Aja Tükrök horrorjának az ázsiai eredetije, bár nem tudtam, mikor leültem elé, szinte azonnal egyértelművé vált, viszont meglepő módon, ebben az esetben inkább az amerikai változat sikerült jól.

Egy ex-rendőrnyomozó, Woo Yeong-min (Ji-tae Yu - Oldboy) új állást kap mint biztonsági őr egy bevásárlóközpontban, ami egy tragikus tűzvész után - melyben emberek is életüket vesztették - újjáépült. A rendőrségtől nem tud szabadulni lélekben, mivel társát elvesztette egy balul elsült túszkimenekítés során, a bűntudat pedig azóta is mardossa. A plázában furcsa öngyilkosság-sorozat veszi kezdetét az alkalmazottak körében, Woo-nak viszont feltűnik, hogy valami nem stimmel a halottakon, sebeiket mintha egy ellentétes kéz okozta volna, nem saját maguk. A férfi az üggyel foglalkozó rendőrök segítségére lesz, hogy kiderítsék, vajon mi az okozója a rejtélyes haláloknak, melyek mind tükrök közelében történnek.

A fő irányvonalat átvette a felújítás, de maga a háttértörténet és a megközelítés igazán ázsiai felfogásra utal. Tetszett, hogy a tükörképek párhuzamba vannak állítva a személyiséghasadással és a lelkiállapotokkal, minimálisan az ikertestvérség is merítve van, ami sajnos kiaknázatlan maradt. A hangulatos megközelítés ellenére sajnos az egész filmből hiányzik az a nyomasztó atmoszféra, ami a remake-ben megvan, emellett ijesztő sem tud lenni, egy-két jó jelenetet leszámítva. A legfőbb gondom viszont az aránytalanság volt: valamiért úgy éreztem, hogy a készítők nem igazán tudták eldönteni, hogy most egy krimit vagy egy szellemhistóriát akarnak elmesélni; bár természetesen utóbbinak is szerves része a nyomozás, mintha ebben az esetben túlzásba vitték volna. A másik gond már magából a nyomozási részből adódik, miszerint a cselekmény nagyon vontatott és érdektelen volt számomra, és szinte abszolút nem is tudott lekötni a játékidő 80%-a. A főszereplő lelki vívódása jól volt ábrázolva, a tükröződések és a tükörképek remekül ki voltak használva az operatőr által, és a zene is szép volt, de pozitívumait tekintve szinte csak ennyit tudok felsorakoztatni, az utolsó 5 percen kívül. Aki gondolja, tegyen egy próbát, de számomra nem több egy jóindulatú középszernél.

Szerintem: 5/10

IMDb | mafab