A V/H/S második részének legjobb szegmense egyértelműen az elborult, szektás indonéz rész, melyet egyöntetűen pozitívan méltatott a közönség. A Mo testvérek jegyezték az epizódot, így gondoltam, a Macabre (Darah / Rumah Dara) című 2009-es alkotásuk is hozni fogja az elvárt szintet, főleg, hogy a film az első és eddig egyetlen indonéz slasher.

Ladya (Julie Estelle) testvérével, annak terhes feleségével és pár közös barátjukkal kikapcsolódni készül. Furgonjukkal útnak is indulnak, csakhogy az esőben egy különös lányt találnak az úton, és úgy döntenek, hazaviszik. Maya szívélyesen beinvitálja őket a házába, hogy egy kicsit megpihenjenek, és megismerjék édesanyját, Darát (Shareefa Daanish). Az asszony rendkívül csinos, sikkes és misztikus, szinte érthetetlen, hogyan lehet két felnőtt gyermeke. Vacsorára és éjszakára is marasztalják vendégeiket, akik bár vonakodva, de elfogadják az ajánlatot, nem is sejtve, hogy ezzel saját halálos ítéletüket írták alá. Az éjszaka folyamán életükre törnek különböző fegyvereket bevetve, nekik pedig fel kell venniük a harcot a látszólag halhatatlannak tűnő családdal.

Most pár spoilerbe fogok bocsátkozni, előre is elnézést kérek, de muszáj kicsit részletezni, hogy mitől is borzalmas ez a film. A koncepció érdekes, bár érződik a tipikus slasherfelépítés a vakációzni induló fiatalokkal, akik egy idegenbe botlanak, aki természetesen a baljóslatú történéseket vetíti előre, majd a csapatunk csapdába esik egy sorozatgyilkos családnál. De milyen is ez a család? A ház asszonyának lehengerlőnek és vérfagyasztónak kellene lennie, hogy elhihessem, hogy ő tényleg maga a misztikum, a végzet asszonya, de ehelyett az őt életre keltő színésznő (ócska parókában) csupán csak maníros és túljátszott alakítást nyújt. A tehetségtelenség sajnos az egész színészgárdát jellemzi. A folyamatos logikai hibák pedig egyszerűen nevetségessé teszik a cselekményt, hisz miért lepődik meg azon valaki, hogyha valakinek, akit épp kínoz, a szájába dugja a nyelvét, az meg fogja harapni? Vagy a rendőrök, akik találnak egy látványosan megkínzott embert az erdőben, úgy gondolják, hogy a legjobb az lesz, ha visszaviszik a közeli házba, mintsem kórházba, kihallgatásra?

Az érthetetlen, irracionális lépéseken, ha nagyon akarná az ember, még túl is léphetne, de azon, hogy konkrétan nincs történet, nincs magyarázat, ok-okozati összefüggés, már nem. Semmit nem tudunk meg a családról, csak archív képeket láthatunk bizonyos dátumokkal, de még a minimális magyarázatot is megvonják a készítők, pedig a cselekmény rászorulna, hiszen nyilvánvalóan nem hétköznapi emberek a gyilkosaink, és nem hiszem, hogy csak kedvtelésből teszik, amit tesznek. A zene, a képi világ és a gore tűrhető, de édeskevés ahhoz, hogy a horrort vállalhatóvá és ne öncélúvá tegye. Sajnálom, hogy látnom kellett ezt a borzalmat.

Szerintem: 3/10

IMDb | mafab