Óriási kedvenceim közé tartozik az I Saw The Devil, a jó és rossz macska-egér játékát kegyetlenül elmesélő bosszúthriller, de mi van akkor, ha a felállás nem ennyire szokványos? A Lewis által dicsért The Wailing rendezőjének 2008-as filmje, Az üldöző (Chugyeogja/Chaser) hasonló felépítésű, de itt a harc gonosz és rossz között zajlik.

Óriási kedvenceim közé tartozik az I Saw The Devil, a jó és rossz macska-egér játékát kegyetlenül elmesélő bosszúthriller, de mi van akkor, ha a felállás nem ennyire szokványos? A Lewis által dicsért The Wailing rendezőjének 2008-as filmje, Az üldöző (Chugyeogja/Chaser) hasonló felépítésű, de itt a harc gonosz és rossz között zajlik.

Joong-ho (Yun-seok Kim) exnyomozó, miután kirúgták a különleges egységéből úgy gondolta könnyebben és egyszerűbben pénzhez fog jutni, ha lányokat kezd futtatni. Az üzletét nem veszélyeztette semmi, hiszen temérdek ismerőse, kollégája és régi barátja maradt a rendőrségnél. Viszont sorra kezdenek eltűnni az éjszakai pillangók, akik hozzá tartoznak, és mindegyiküket egy bizonyos számról rendelték meg. Joong-ho eleinte azt hiszi, hogy a lányokat egy másik stirci adja el, de, miután nyomára akad a tettesnek, rá kell döbbennie, hogy egy sorozatgyilkossal húzott ujjat, aki sokkal okosabb annál, mint amilyennek tűnik. A pszichopata gyilkos elkezd játszadozni a rendőrséggel, míg utolsó áldozatának nyomára Joong-ho próbál rábukkanni.

Mindenekelőtt fontos megjegyezni, hogy a film, a Hideghalhoz hasonlóan igazi sorozatgyilkosságon alapul. 2003 és 2004 között Dél-Koreát megdöbbentette Yoo Young-chul - aki Esőkabátos gyilkos néven híresült el - letartóztatása, aki bevallotta, hogy több embert is meggyilkolt és megevett. Áldozatainak száma huszonegy főre tehető, akik között főként prostituáltak és gyenge idősek voltak. 2004 decemberében végezték ki, amit a gyilkos megköszönt a bíróságnak. Az ügy szolgált alapjául a filmnek, mely köré fiktív történetet írtak.

A film nyitánya gyorsan felrántja a leplet, rögtön megtudjuk ki a gyilkos, felvázolják az alapszituációt, megismerjük az üldözőt, és bepillantást nyerünk a gyilkos gyomorforgatóan aljas módszereibe. Az első fél óra rendkívül izgalmas és pörgős, a klasszikus macska-egér játékot inkább mellőzi és a cselekmény további részében a gyilkos játszmáira, valamint a strici jellemfejlődésére helyezi a hangsúlyt. A kegyetlen képsorok ismét rávilágítanak arra, hogy mennyire kiszolgáltatott helyzetben vannak a szexmunkások, és a már bevezetőben is írt rossz és gonosz harca főleg emiatt érezhető. Bár Joong-ho átmegy egy személyiségfejlődésen, és annak ellenére, hogy kötődik a lányokhoz, főként az utolsó áldozathoz, nem szabad elfelejteni, hogy a bosszú iránti vágya nem legitimizálja, hogy kihasználja őket, valamint saját bűntudatát próbálja csillapítani.

Nagyon felidegesített több helyen is a film, főként a rendőrség inkompetenciája és módszerei, gondolom erős kritikának szánta a rendező az ügyintézési rendszerüknek. Annak ellenére, hogy a játékidő első negyedében már szinte minden tudunk, végigizgulhatjuk a hátralévő időt is, hiszen a még életben maradt áldozatot meg kell találnia az üldözőnek, és a sorozatgyilkos tetteire is bizonyítékot kell találni, hogy elítélhessék. A feszültség vérfagyasztó végkifejletbe torkollik, a katarzis nem marad el, de a történet ennek ellenére sem fut bele közhelyekbe. A színészi játék kiváló, a két főszereplő elviszik a hátukon az egész filmet. Vannak véres, kegyetlen jelenetek, de nem kizárólag az explicit bemutatás a cél. Mindenkinek lelkesen tudom ajánlani, mert az biztos, hogy az év végi ázsiai toplistában szerepelni fog a film!Óriási kedvenceim közé tartozik az I Saw The Devil, a jó és rossz macska-egér játékát kegyetlenül elmesélő bosszúthriller, de mi van akkor, ha a felállás nem ennyire szokványos? A Lewis által dicsért The Wailing rendezőjének 2008-as filmje, Az üldöző (Chugyeogja/Chaser) hasonló felépítésű, de itt a harc gonosz és rossz között zajlik.

Joong-ho (Yun-seok Kim) exnyomozó. Miután kirúgták a különleges egységéből, úgy gondolta, könnyebben és egyszerűbben juthat pénzhez, ha lányokat kezd futtatni. Az üzletét nem veszélyeztette semmi, hiszen temérdek ismerőse, kollégája és régi barátja maradt a rendőrségnél. Viszont sorra kezdenek eltűnni az éjszakai pillangók, akik hozzá tartoznak, és mindegyiküket egy bizonyos számról rendelték meg. Joong-ho eleinte azt hiszi, hogy a lányokat egy másik strici adja el, de miután nyomára akad a tettesnek, rá kell döbbennie, hogy egy sorozatgyilkossal húzott ujjat, aki sokkal okosabb annál, mint amilyennek tűnik. A pszichopata gyilkos elkezd játszadozni a rendőrséggel, míg Joong-ho próbál utolsó áldozatának nyomára bukkanni.

Mindenekelőtt fontos megjegyezni, hogy a film a Hideghalhoz hasonlóan igazi sorozatgyilkosságon alapul. 2003 és 2004 között Dél-Koreát megdöbbentette (az Esőkabátos gyilkos néven elhíresült) Yoo Young-chul letartóztatása, aki bevallotta, hogy több embert is meggyilkolt és megevett. Áldozatainak száma huszonegy főre tehető, akik között főként prostituáltak és gyenge idősek voltak. 2004 decemberében végezték ki, amit a gyilkos megköszönt a bíróságnak. Az ügy szolgált alapjául a filmnek, mely köré fiktív történetet írtak.

A film nyitánya gyorsan lerántja a leplet, rögtön megtudjuk, ki a gyilkos, felvázolják az alapszituációt, megismerjük az üldözőt, és bepillantást nyerünk a gyilkos gyomorforgatóan aljas módszereibe. Az első fél óra rendkívül izgalmas és pörgős, a klasszikus macska-egér játékot inkább mellőzi, és a cselekmény további részében a gyilkos játszmáira, valamint a strici jellemfejlődésére helyezi a hangsúlyt. A kegyetlen képsorok ismét rávilágítanak arra, hogy mennyire kiszolgáltatott helyzetben vannak a szexmunkások, és a már bevezetőben is írt rossz és gonosz harca főleg emiatt érezhető. Bár Joong-ho átmegy egy személyiségfejlődésen, és annak ellenére, hogy kötődik a lányokhoz, főként az utolsó áldozathoz, nem szabad elfelejteni, hogy a bosszú iránti vágya nem legitimizálja, hogy kihasználja őket, valamint saját bűntudatát próbálja csillapítani.

Nagyon felidegesített több helyen is a film, főként a rendőrség inkompetenciája és módszerei, gondolom az ügyintézési rendszerük erős kritikájának szánta a rendező. Annak ellenére, hogy a játékidő első negyedében már szinte minden tudunk, végigizgulhatjuk a hátralévő időt is, hiszen a még életben maradt áldozatot meg kell találnia az üldözőnek, és a sorozatgyilkos tetteire is bizonyítékot kell találni, hogy elítélhessék. A feszültség vérfagyasztó végkifejletbe torkollik, a katarzis nem marad el, de a történet ennek ellenére sem fut bele közhelyekbe. A színészi játék kiváló, a két főszereplő elviszi a hátán az egész filmet. Vannak véres, kegyetlen jelenetek, de nem kizárólag az explicit bemutatás a cél. Mindenkinek lelkesen tudom ajánlani, mert az biztos, hogy az év végi ázsiai toplistában szerepelni fog a film!

Szerintem: 10/10

IMDb | mafab