Takashi Miike műveiről már értekeztünk Nomaddal, A meghallgatásról és az Extrém esetekben látható szegmenséről. Nem könnyű rendező, bár ért az erőszak bemutatásához, nem tartom a legtehetségesebb ázsiai rendezőnek, mert miután már több filmjéhez is szerencsém volt, a folyamatos szimbolizmus és képiesség inkább tűnik egy ötletbörzének a részéről, mintsem kerek egésznek. Ennek fényében vajon mit várhatunk tőle A horror mestereiben bemutatott 2006-os Rémkép / Lenyomat (Imprint) esetében?

Az 1800-as években járunk, Japánban. Egy amerikai újságíró (Billy Drago) egy rejtélyes sziget felé csónakázik, ahol csak démonok és szajhák élnek. Ő nem a szórakozásért utazott ilyen messzire, hanem szerelme felkeresésére indult, akit eladtak egy bordélyháznak, de ő megígérte neki, hogy visszatér, és örökké együtt lesznek. A szigeten ellenben nem találja sehol Komomót, a ketrecekben kéjelgő, gésa kinézetű kurtizánok között (fontos, hogy nem gésák, mivel ők művészek voltak, és nem prostituáltak), viszont már el sem hagyhatja a helyet hajnalig, ezért inkább egy rejtélyes, torz arcú leány (Yûki Kudô) társaságában kívánja eltölteni az éjszakát. A lány, mivel a férfi nem kíván élni a teste által nyújtott szolgáltatásokkal, inkább mesélésbe kezd: elmeséli Christophernek sanyarú gyermekkorát, hogy hogyan került a szajhák szigetére, miként barátkozott össze Komomóval, és miféle kínzásokat kellett elszenvednie az ártatlan lánynak. Csakhogy a rengeteg kegyetlenség, amit elmond, korántsem a teljes igazság…

Ami az első perctől eszembe jutott, miközben néztem az egyórás epizódot, az az, hogy mennyire jó az atmoszférája. Talán Miike leghangulatosabb filmje ez, ami inkább hasonlít egy rendkívül nyomasztó és sötét japán mesére, ehhez pedig hozzájárul a TV-filmhez képest ügyes operatőri munka, a jelmezek és a gyönyörű díszletek. A szajhák hihetetlen ijesztőek, főleg a narrátorunk, akinek nevét sohasem halljuk, de az egész filmet elviszi a hátán. Az amerikai újságírót megformáló színész már kevésbé alakít jól, de szerencsére nem is ő áll a középpontban. Na most nem a semmiért van helye a oldalunkon ennek a filmnek: Miike legaljasabb torture pornja rejlik benne, aminél tényleg nem sok kegyetlenebbet mutatott be. A maszkmesteri munka és a különleges effektek kifogástalanok, nem könnyű végignézni Komomo szenvedéseit. Csakhogy Miike megint beleesik a már bevezetőben említett hibájába, ismét rendkívül komplex történetet kaptunk, magyarázat nélkül, ezért mindenki eldöntheti a végén, hogy valójában mit is látott. Ettől függetlenül tudom ajánlani a Rémkép megtekintését, mivel tényleg egy remek hangulatú filmről van szó.

Szerintem: 7/10

IMDb