Minden évben bizonyos időközönként fellángol bennem az Ázsia iránti rajongásom, és akkor előkotrom az összes – más műfajba is tartozó – kedvencem, és újraolvasom/újranézem őket. Ilyenkor pedig mindig rájövök, hogy az emberek mennyire előítéletesen állnak az ázsiai alkotásokhoz, elkönyvelik a horrorjaikat, hogy csak fekete hajú kísértetek rémisztgetnek benne, vagy emberi gyomorral kibírhatatlan kínzásokat kell végignézniük. Ezeknek a feltételezéseknek a megcáfolása miatt gondoltam úgy tavaly, hogy bár már sok filmről írtunk, létrehozok egy külön rovatot az ázsiai alkotásoknak, a spanyol és francia extrém rovataim nyomán, de ezúttal egy évig megpróbálom kitartani, minden héten egy-egy cikkel. Nem gondoltam volna, hogy sikerül ennyi filmet végignézni, beszámolni róluk és értékelni, volt is, hogy segítségre szorultam, amit köszönök eN.Dé.-nek, Lewisnak és Nomadnak.

Több mint hatvan filmen rágtam át magam, és mivel tényleg nem szerettem volna megszakítani az évi tervezetet, volt, hogy pár kevésbé jó darab is belekerült, de természetesen a legrosszabbakat azért kiszűrtem. Ennyi film után viszont bennem is kialakult egy kép az ázsiai filmekről, és remélem sikerült benneteket, olvasókat is meggyőznöm, hogy egyik nemzet sem tud olyan lenyűgöző bosszúfilmeket készíteni, mint Dél-Korea, a leggyönyörűbb zenei aláfestésekkel és operatőri munkával, hogy egy jakuza sokkal ijesztőbb, mint bármilyen más maffiózó, és hogy a kísértettörténeteik sem merülnek ki Sadako hagyatékában.

A látott filmek alapján természetesen egy ranglétrát is sikerült felállítanom, ami kapcsán ugyancsak törekedtem arra, hogy ne legyen közhelyes, hisz mindenki, aki életében látott öt darab ázsiai filmet, úgy gondolja, hogy a Ringu/Átok vagy az Oldboy az etalon, vagy a zsenialitás Takasi Miikénél kezdődik.

Íme, a 10 kedvenc ázsiai extrém filmem, melyekkel lezárom a rovatot:

**10. Bácsi - The Man from Nowhere (2010)
**

Rendkívül erős darab egy titokzatos férfi és egy szinte ismeretlen kislány kapcsolatáról, mikor már egyiküknek sincs vesztenivalója, egymáson kívül. (kritika)

**9. Perfect Blue (1997)
**

Elsőre nem tetszett a végkifejlete, mert a Fekete hattyú fényében teljesen mást vártam, és úgy érzem, a készítőknek is a másik irányba kellett volna elvarrniuk a szálakat, de az atmoszférája felejthetetlen, ahogyan a nagyon valós mondanivalója is. (kritika)

**8. Confessions (2010)
**

Az egyik leglélekölőbb darab, amit valaha láttam, egy olyan bosszútörténet, amely tökéletesen átérezhető, hihetetlenül megrázó képsorokkal. (kritika)

**7. Két nővér - Tale of Two Sisters (2003)
**

Egy gyönyörű, megható és ijesztő történet, amely akár egy sötét Andersen-mese is lehetne, a zenéje pedig a legjobbak között van. (kritika)

**6. Sírfelirat - Epitaph (2007)
**

Az egyik legkellemesebb meglepetés volt a rovat alatt, sikkes, ijesztő kísértethistória-gyűjtemény, mely mellett a Bíborhegy hangulata eltörpül. (kritika)

**5. Szomjúság - Thirst (2009)
**

A legjobb vámpírfilmek között van, amit valaha láttam, mintha a Nem félünk a farkastól kapcsolati problémáit vámpírokra írták volna. (kritika)

**4. Oldboy (2003)
**

A bosszúfilmek egyik legkiválóbbja, valamint Park Chan-wook belépője a filmtörténelembe és a legjobb rendezők közé. (kritika)

**3. I Saw The Devil (2010)
**

Ahogy a cím is utal rá, aki megtekinti a filmet, magát az ördögöt látja meg ebben a kegyetlen és gonosz filmben, ahol a bosszúért szinte könyörgünk. (kritika)

**2. A szobalány - The Handmaiden (2016)
**

Első ázsiai moziélményem, melynek minden egyes percét imádtam. Park Chan-wook megalkotta az ő saját Veszedelmes viszonyok-moziját, teli csavarral, intrikával, perverzióval, szenvedéllyel és gyönyörrel. Min-hee Kim pedig örökre belopta magát a szívembe mint Hideko úrnő. (kritika)

1. A bosszú asszonya

Nem csak a kedvenc ázsiai, hanem általában is az egyik kedvenc filmem is Park Chan-wook Bosszú-trilógiájának záródarabja. Ez a film könnyfakasztóan gyönyörű, szívszorítóan megrázó, gyomorforgatóan kegyetlen, egyik percben megnevetett a szarkasztikus humorával, a másikban pedig megmarkolja a lelkem, és addig facsarja, amíg már én sem bírom. Tökéletes. (kritika)

**+1 Páncélba zárt szellem - Ghost in the Shell (1995)
**

Az első animém, aminek a hangulata azóta sem ereszt, és A kis herceg óta a legjobb mű, ami a létezéssel, az élet értelmével foglalkozik. (kritika)