A Babadook egy pszichológiai horror, ami Ameliáról, a férjét évek után is gyászoló, egyedülálló anyukáról (Essie Davis - Elkülönítve, Mátrix - Forradalmak) szól, akit megszáll a Babadook nevű teremtmény, hogy megszerezze magának a nő 6 éves fiát.
A Babadook szürreális, bizarr, lassú - nem mindenkinek emészthető film -, de akik szeretik ezt a műfajt (lásd: Rosemary's Baby, Black Swan), azoknak egy gyöngyszem.
Különlegessége, hogy horrorrajongók kickstarteres támogatása (30.071 USD 259 embertől) segítette a filmet - az eredmény sokkal profibb lett. Az ausztrál film mögött igazi háttér áll, minden apróságra figyel - például a filmben fontos szerepet kapó mesekönyvet külön erre a filmre készíttette egy művésszel el a rendező.
Jennifer Kentnek ez az első rendezése (a Túlvilági történetek egy epizódját leszámítva), és mégis sikerült egy egyedi látványvilágot és hangulatot teremtenie. A filmet a két főszereplő (anya és fia) zseniális (tényleg az!) játéka hozza össze, nem csodálkoznék, ha Essie Davist nagyobb költségvetésű horrorfilmekben is látnánk hamarosan.
A fiú (Samuel) meg TÉNYLEG annyira idegesítő, hogy nehéz elhinni, hogy a kissrác a valódi életben nem egy ördögcsapása :)
Nagyon kellemes meglepetés, hogy a hangulatot nem jump scare-ekkel tartja fent a rendező, hanem a karakterek és a szépen lassan folyó cselekmény egyre jobban magával ragadja az embert. A Babadook szörnye egy eltúlzott rém, aki egy gyermekkönyv lapjáról kel életre - és mégis, a film vége fele a nézők (is) már a csapdájában vannak.
Az eddigiek alapján lehetne hinni, hogy a The Babadook az idei év egyik legjobb filmje a cikkíró szerint - ez talán nincs így, de a jobbak közé tartozik, és biztos, hogy a másolt történet ellenére mégis sikerül nagyon egyedinek lennie.
Igen, maga a történet sajnos nem új ötlet (igaz, az idei horrorfilmtermésből mondjon valaki olyan filmet, ami minden tekintetben újat hoz) - hatalmas mértékben másol egy 2011-es spanyol filmet, és aki látta (nem nevezném meg, mert erős spoiler), az folyamatosan ahhoz a filmhez hasonlítja, nem is véletlenül.
A másik, hogy ami a film előnye - néha a hátránya is. Sajnos a film eleje-közepe elég lassú, szépen lassan építi fel a rendező a hátteret, és talán egy kicsit túl lassan is, viszont megéri megvárni a film második részét.
A Babadook minden hibája ellenére megragadja az ember gyermeki, sötétben rettegő, ágy alatt szörnyeket kereső énjét (amit Sam Raiminek nem sikerült a Boogeymanben), és nem ereszti - ajánlom mindenkinek!
"Fogadok veled, és arra teszem tétemet - minél többet tagadsz, én annál erősebb leszek."
7/10