A Backcountry tipikusan az a film, melyre pontosan fel kell készülnie az embernek, különben a fals elvárások jelentősen ronthatnak az élményen. Én trailer megtekintése nélkül, csupán a promóciós plakátot és a zsánert figyelembe véve ültem neki Adam MacDonald művének, ami alapján egy vérengzős, medvés horrorra számítottam.

Nos, aki ilyesmire vár, azt csalódás fogja érni. Aki viszont egy túlélődrámára ül be, amit megfűszereztek horrorelemekkel, annak nyert ügye lesz a Backcountryval, hiszen utóbbi típusban kiváló alkotásnak tekinthető MacDonald első egészestés filmje.

Miután elkezdtem a filmet, mely csodálatos, szemet gyönyörködtető tájakon keresztül kalauzolja végig a nézőt és a két főszereplőt, egy szerelmes párt, a legszembetűnőbb a tényleges akció hiánya volt. A másfél órás játékidő 50. percénél még mindig ott tartunk, hogy hőseink próbálnak eljutni egy tóhoz, ahol a pasi megkérné szerelme kezét. Sikeresen eltévednek, ahogy azt illik egy ilyen filmben, majd ezután, úgy a 60. perc környékénél végre kicsúcsosodik a cselekmény a medve támadásával.

MacDonald azért intő jelekkel szolgáltat a párosnak és a nézőnek is, feszültségépítés gyanánt: a lábnyomok, a szétmarcangolt őz teteme mind azt sugallják, hogy ebben az erdőben van valami, amivel nem lenne érdemes találkozni. A hősszerelmes férfi azonban hajthatatlan, és nem fordulna vissza a barátnője bármilyen rimánkodása ellenére sem.

Amikor végül kiderül, hogy teljesen eltévedtek, a lánynál végleg kiborul a bili, és beletipor a pasi amúgy sem eget verdeső önbecslésébe. Természetesen a harag nem tarthat örökké, a vadonban elveszve, kiszolgáltatottan azért csak rájönnek, hogy együtt akarnak élni, de amikor ezt egy békülős szexszel meg akarnák pecsételni, akkor már a néző is sejti, hogy itt nem lesz happy end. A slasherfilmek hagyományaiból jól ismerjük, hogy a kötelező szex után hullani fognak a fejek.

MacDonald javára legyen mondva, hogy magát a medvetámadást kitűnően oldotta meg. A zene, mely leginkább egy medve fújtatására emlékeztet, a feszültség és a látvány nagyon szépen egyesül ebben az ötperces jelenetben, és végre csettinthet a néző, hogy történik valami. {spoiler}De ezennel sajnos a horror része ki is fújt a filmnek, és visszatérünk a túlélős vizekre. Ismétlem, még mindig csupán a 70. perc környékén járhatunk, a hátralévő időben pedig a túlélő elszántságának lehetünk szemtanúi.{/spoiler}

Így hát kénytelen vagyok kétféle osztályzatot adni neki, annak függvényében, hogy milyen filmként tekintünk rá. Aki egy medvés horrorra vágyik, annak nem ajánlom a filmet, mert ebben a kategóriában legjobb szívvel is csak egy 4-est tudok rá adni (amiből viszont 2 pontot maga a medve támadása gyűjt be). Aki viszont a nüansznyi emberi érzelmeket is bemutató, túlélési ösztönt előtérbe helyező, nagyszerű látványvilággal operáló túlélőfilmet kívánt volna meg, az megtalálja számításait a Backcountryban, hiszen ebben a kategóriában ez egy erős 8-ast kiérdemel.

8/10

IMDb | mafab