Stephen King általában visszatérő témákkal, motívumokkal dolgozik, amiket igyekszik a lehető legpontosabban bemutatni az olvasóinak. Mindeközben pedig saját magát is beleírja a történeteibe és sokszor bizony a félelmeit is megmutatja nekünk. Nincs ez másképpen a Bag of Bones, vagyis a Tóparti kísértetek (a Csontzsák a film címe lett és szerintem katasztrófa) esetében sem, amiben az ihlet elvesztése hangsúlyosan jelen van. Ebből a könyvéből 2011-ben készítettek egy adaptációt, Pierce Brosnan főszereplésével. Lássuk, hogy sikerült ezt, az igencsak személyes művet megfilmesíteni.

Michael Noonan sikeres író, aki boldog házasságban él feleségével, Jo-val. A nő igazi társa a férfinek, segíti a karrierjét és igazi szerelemben, harmóniában élnek. Egy napon azonban ennek az idillnek vége szakad Jo váratlan halálával. Michael teljesen összeomlik, nem képes egy sort sem leírni, elemészti a lelkét a fájdalom. Karrierjének csak az nem vet véget, hogy van néhány korábbi írása talonban. Négy évet tölt el így, miközben lidérces álmok gyötrik és úgy néz ki, mintha Jo üzenni akarna neki a túlvilágról. Noonan végül leköltözik a vidéki, tóparti házukba, a Nevető Sara-ba, hogy válaszokat találjon. Ám hamarosan sötét titkokkal és múltbéli eseményekkel kell szembenézni, az egész középpontjában egy fiatalasszonnyal és kislányával, valamint egy nagyhatalmú, visszataszító öregemberrel.

A filmet két részben csinálták meg, hogy megfelelően ki tudják bontani a cselekményt, hiszen King bőven adott muníciót a könyvében. Ez okos döntés volt, hiszen így tudtak figyelni arra, hogy mind a jelent, mind pedig a múltat megfelelően be tudják nekünk mutatni. Fájdalomban, bánatban, erőszakban nincsen hiány. A filmet Mick Garris rendezte, aki nem most nyúlt először King sztorihoz, hiszen ő készítette el A golyót, a háromrészes Ragyogást, a Végítéletet és az Alvajárókat. Nos, ezt a listát látva pedig tudhatjuk, hogy inkább korrekt, sem mint jó darabokat szokott összehozni a rendező King műveiből. Ez pedig most sincsen másképpen.

A film javára írható, hogy azért (néhány drámaibb változtatást leszámítva) igyekezett követni a könyv cselekményét. A helyszín megválasztása rendben volt, a környezetet eltalálta és a rejtélyes hangulatot is sikerült összehozni. Érződik a várakozó hangulat, jól adagolták a feszültséget és összehoztak pár parás jelenetet is. A múlt veszedelmes, sötét fellegei fokozatosan lepik el a jelen egét és egyre rondább dolgokra derül fény. Nyilván mondhatom, hogy a sztori nagyon különleges, kegyetlen és érdekes, de lássuk be, hogy ez nem a készítők, hanem King érdeme.

A színészek megválasztása sem volt rossz. Melissa George, Annabeth Gish, Anika Noni Rose és William Schallert különösen jók volt, utóbbi igazán jól hozta azt a rohadék Max Devore-t. Mellette pedig igazán undorító volt Deborah Grover, mint Max hűséges házvezetőnője (vagy mije). Utáltam mind a kettőt. A fentebb említett három színésznő is kiváló volt a szerepében, nagyon tudtam őket sajnálni, sok fájdalmas percet okoztak nekem. Végezetül pedig itt van nekünk Pierce Brosnan. Hát vele nem voltam kibékülve. Nem volt különösebben nagy bajom vele, csak szerintem nem illett hozzá ez a szerep, nagyon nem ilyennek képzeltem el Noonant és nem tudtam egy percig sem komolyan venni Brosnant. Sajnálom, mert szeretem alapvetően a színészt, csak szerintem ehhez a karakterhez nem ő kellett volna.

Ám a legnagyobb baj azzal volt, hogy a képi világ bizony néhol igencsak nevetségesre sikeredett és a megjelenő rothadó hullák rontottak az összképen. Kissé gagyi volt a dolog, és tudom, persze ez tévéfilm, de 2011-ben ez már nem lehet kifogás a gagyiságra. Illetve hiába szenteltek két részt is a történetnek, valamiért mégis maradtak benne hiányosságok. Lehetett volna még itt árnyalni és boncolgatni a képet. Szóval, megint csak azt lehet elmondani, hogy a Bag of Bones egy érdekes darab, nem mondanám rossz King adaptációnak, mert nem az, viszont nem is kiemelkedő, holott a sztoriból sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Korrekt darab, de semmi több és ezt nagyon sajnálom, mert Sara Tidwell ennél többet érdemelt volna.

Pontszámom: 5,5/10

IMDb | mafab