Bedevilled - Kim Bok-nam salinsageonui jeonmal (2010)
Rendezte: Chul-soo Jang

Bárki bármit mond az ázsiai horrorokról, thrillerekről, szerintem nagyon egyedi módon közelítik meg a témát. Mondhatom úgy is, hogy Európán kívül ők szállítják a legjobb filmeket a témában. Azon belül egyértelműen Japán, és Dél-Korea azok, akik csak úgy ontják ki magukból a horrort, viszont míg Japán a vérengzésre és a (női) szellemekre fekteti a hangsúlyt, addig Dél-Korea sokszor emeli ki az érzelmet, a drámát. Nem is egy olyan filmjük van, amit az ember horrornak gondol, de a végére egy megható dráma kerekedik ki belőle. Jelen filmmel sincs másként. Igyekszem nem spoileresen leírni a történéseket.

Na szóval, adott egy igazi souli frigid kurva némber, Hae-won, aki még a munkahelyén is csak a balhét csinálja. Főnöke ezért kényszerszabadságra küldi, amit kezdetben élvez, de hamar elunja magát, és elhatározza, hogy a szabadsága alatt elutazik rég nem látott unokatestvéréhez (vagy barátnőjéhez, ez nem volt nekem teljesen tiszta hogy kije neki. :D), Kim-bokhoz aki már nagyon sok levelet küldött neki, de ő természetesen felbontás nélkül elrakta.

Kim-bok férjével és egy kisebb közösséggel együtt él egy szigeten, amolyan földi paradicsomban. Szép zöld erdő, tenger, és rengeteg étel, amit ők termesztenek meg. Ám ezt a szépséget beárnyékolják maguk a lakosok. Kim-bok élete ugyanis egy rémálom. A férje folyamatosan veri, annak testvére pedig rendszeresen megerőszakolja. Az ott élő öregasszonyok pedig rendszeresen megalázzák szegényt. Ezt még úgy-ahogy elviseli, de mikor a lánya megmondja neki, hogy az apja nem csak „úgy” szereti, akkor elhatározza, hogy elszökik. Segítséget kér Hae-wontól, aki, bár aggódik miatta, mégsem hisz neki, és inkább elzavarja, így hát muszáj egyedül megoldani a problémáját, ám ekkor megjelenik a férj és…

Szerintem ennyi elég lesz a történetből. Nagyon jól megirt íve van a filmnek, ami egy nagyon durva befejezéssel végződik. A film, bár közel két órás, nem nevezném vontatottnak, ugyanis itt maga a helyzet, amit Kim-bok átél, azt csak így lehet átadni a nézőknek. Amolyan tipikus szánni való nő, akin már mi segítenénk. A karaktere nagyon jól meg van írva, és a színésznő is teljes mértékben hiteles.

De a többi szereplő is nagyon jó. „Kedvencem” egyértelműen a legidősebb öreglány, aki már ütni valóan játssza el a zsörtölődő, pörlekedő, zsémbes vénasszonyt. A hangulat csillagos ötös. Egyrészt a film eleinte az erős színekkel és a napfénnyel azt az érzetet kelti bennünk, mintha egy Kék Lagúna-filmet néznénk, de mikor meglátjuk, hogy milyen élet van a szigeten, már nem tűnik olyan gyönyörűnek. Sőt, ez tökéletesen ellentmondásba teszi azt, amit a nagyvárosi ember gondol a vidékiekről. Ugyanis egy városban élő ember, mint én, azt gondolja, hogy egy ilyen helyen békés, nyugodt emberek élnek, de ez a film megmutatja, hogy ez nincs mindig így. Sőt, az ember legszívesebben menekülne erről a helyről, amilyen gyorsan csak lehet.

Technikai oldalról nincs semmi kivetnivalóm. Szép képeket kapunk, érződik, hogy nem egy amatőr alkotás, és a zene is kellően melankolikus.

A filmben egyébként van egy amolyan férfi-nő megkülönböztetés. A szigetlakók ugyanis úgy vélik, hogy egy nő csak dolgozzon és szüljön, más feladata nincs. Ez azért is érdekes, mert ezt nem a férfiak mondják, hanem a nők, akik szerint férfiak nélkül életképtelenek lennének. Röviden, a nők itt saját magukat nyomják el.

Persze nem egy tökéletes film, volt például egy-két jelenet, amit feleslegesen elhúztak, és a végén a „megoldás” is feldühített engem. De attól még ez egy határozottan jó film. Jah és véres, NAGYON véres! Ázsiahorror-rajongóknak kötelező darab.

8/10

IMDb | mafab