Ha Stephen King elismerő tweetben beszél egy filmről, akkor az nyilván megérdemli a figyelmet. Én is így jutottam el a Beugrottam című thrillerhez. Úgy se nagyon tudtam, hogy mit nézzek, gondoltam teszek egy próbát ezzel, ha már a Mester ajánlja. Lássuk, megérte-e a ráfordított időt.

A történet roppant egyszerű. Adott egy graffiti páros, akiknek az a heppje, hogy betörnek a gazdagok házaiba, hogy aztán felfessék a falra, hogy: I Came By. A rendszer elleni lázadásnak szánják. Egyszer azonban valami egészen elborzasztó dologra akadnak az egyik ház pincjében. Olyan dologra, ami tragikus események láncolatát indítja el és emberéleteket követel.

Igen, nagyjából ennyiről van szó. Ezért is volt meglepő, hogy majdnem kétórás a játékidő, de gondoltam biztos kitöltik valami izgivel. A film egyébként erősen emlékeztet a Vaksötétre és a Distrubia-ra, amit jól nyakon öntöttek a korunkra jellemző, néhol erősen megkérdőjelezhető társadalmi témával. Az ugye manapság felkapott téma, hogy "vesszenek a gazdagok". Sok filmben és sorozatban foglalkoznak a társadalmi egyenlőtlenség és csoportok közötti szakadék témájával. Elég csak az Aki bújt utolsó mondatára gondolnunk, vagy ott van az Élősködők című remekmű. Tehát lehet ezzel a témával nagyon ötletesen, szórakoztatóan és okosan foglalkozni úgy, hogy közben az ember ne érezze azt, hogy valami roppant hamis propagandát akarnak lenyomni a torkán, aminek nem igazán van alapja. Mondhatnám, hogy a Beugrottam is az okosan megírt társadalomkritikai thrillerek vonalát erősíti, csak éppen nem mondanék igazat.

Maga a felütés és az ötlet egyébként nagyon jó. Kellően pörgős és érdekes. A szereplők is felkeltik az ember érdeklődését, mint ahogyan az is nagyon tetszett, hogyan alakul a két graffitis jövője. Az egyik ugye csinálná tovább a rendszer bomlasztását, míg a másiknak barátnője van és hamarosan apa lesz, így pedig már egészen máshogy áll a világhoz. Ez amúgy nagyon jó kontraszt volt. Aztán valahogy szétesett az egész. A dühös fiatal pszichológus anyja és családi háttere annyira elnagyolt, hogy egyszerűen semmi súlya nincsen az egésznek a cselekmény alakulását tekintve. Egyszerűen annyi mindent akartak lenyomni a néző torkán, hogy szétesett az egész történet. A karaktereket meg csak úgy odadobálták. A színészek ugyan próbálták kihozni mindebből a maximumot, de ők se tudták feledtetni a gyenge forgatókönyvet.

Na de mi van a főgonosszal? Én a Paddington filmekből ismertem Hugh Bonneville-t és nagyon meglepődtem, hogy most ilyen szerepben látom. Ami amúgy nagyon jól állt neki és kellően fenyegető tudott lenni. Aztán valahogy az ő jelenléte is elveszítette a lényegét, vele együtt pedig a film is szépen lassan belecsúszott a teljes érdektelenségbe. Míg az elején volt feszkó és hangulat, ami kb. a film közepéig tartott. Aztán olyan unalmas lett az egész, kaotikus és zagyva, hogy majdnem bealudtam rajta. Elkezdtek építkezni, aztán valahogy félbehagyták az egészet. A gyilkos motivációja meg tök baromság volt. Megint csak úgy oda lett hányva. Pedig volt ebben bőven lehetőség és úgy is nézett ki, hogy sikerül eltalálni a fókuszt, de aztán valahogy mindig félrement a cselekmény és végül teljes érdektelenségbe, na meg unalomba fulladt az egész.

Babak Anvari jól kezdett, szépen nekilátott a karakterei mozgatásához, majd valahogy félbehagyta az egészet és végül gyorsan lezárta a filmet. Lehet ő is rájött, hogy sehova se tart, vagy csak megunta. Mindenesetre nagyon felemás alkotást rakott le az asztalra, én pedig megtanultam, hogy attól, mert nagyon szeretem King könyveit még nem fog megegyezni a filmes ízlésünk. Egynek éppen elment ez a film, de a középszernél nem tud többet adni.

IMDb