A már lassan 10 éves internetes alak hamarosan a nagyvásznon is megelevenedik: ebben az esztendőben mutatják be az első Slenderman-mozifilmet. Ennek apropójából megnéztük az HBO tavalyi dokumentumfilmjét, amelyben nagy szerepet kap a netes rém. Ismét bebizonyosodott: a valóság néha sokkal rémisztőbb, mint a fikció.

2009. júniusában a Something Awful nevű internetes portálon egy felhívás jelent meg, ami arra buzdította az olvasókat, hogy fantáziájuk és a technika segítségével hozzanak létre olyan képeket, amelyek valamilyen paranormális jelenséget örökítenek meg. Ennek hatására sokan elkészítették saját munkáikat, köztük Eric Knudsen is, aki a nagyközönség elé tárta az általa kitalált karaktert, Slendermant, akit aztán az internet népe továbbgondolt.

Slenderman nagyon magas, bőre fehér, arctalan, hátából csápok állnak ki, azokkal kapja el áldozatait, akik általában tinédzserek. Bizonyos történetekben a gyermekek elrablójaként, máshol a megmentőjükként, barátjukként tűnik fel. A szörny rövid időn belül nagyon elterjedt, temérdek kép, videó és amatőr film készült róla, sőt még egy számítógépes játékot is kreáltak, amelyben a rém elől kell menekülni.

Az arctalan kreatúra 2014-ben szabadult ki a világhálóról és kapott nagyobb nyilvánosságot: abban az évben egy wisconsini kisvárosban két 12 éves lány az erdőbe csalta, majd 19 késszúrással megpróbálta meggyilkolni barátnőjüket (a lány csodával határos módon életben maradt és felépült - legalábbis fizikailag). A lányok azt mondták, hogy Slenderman miatt akartak gyilkolni: a rém azt mondta neki, hogy ha nem ölik meg barátnőjüket, akkor ő öli meg őket és családtagjaikat. Ha viszont megteszik neki, vele élhetnek az erdőben lévő palotájában. A lányok a gyilkossági kísérlet után el is indultak az erdőbe, a rendőrök találták meg őket.

Az elkövetőket bíróság elé állították, ahol az volt a legfontosabb kérdés, hogy kiskorúnak vagy felnőttnek számítsanak ügyük megítélése kapcsán. Egyikük sem ment börtönbe, ugyanakkor hosszú kezelési folyamat vár rájuk. Fontos tudni, hogy az egyik lányról kiderült, hogy skizofrén, ami hatással volt az esetre.

A veterán dokumentumfilmes Irene Taylor Brodsky (Teljes figyelemmel, A 895. pelikán) az események rekonstruálásával (megszólalnak szakértők, a bántalmazó lányok és szüleik) arra keresi a választ, hogy vajon mi vette rá a lányokat erre a szörnyűségre, mi áll a háttérben. A film kellő alapossággal járja körbe a Slenderman mítoszt, ezzel kapcsolatban pedig az internetes mémkultúrát és annak tulajdonságait is (ha valamilyen poén/félelmetes történet elindul, azt nehéz megállítani, mert ha mindenki számára felismerhető vagy vonzó jegyei vannak, hamar bekerül a kollektív tudatba). Megjelenik a szülők nézőpontja, és a skizofréniával is foglalkoznak a készítők.

Akik nem mondják azt, hogy az internet, a horror, a szülők vagy a mentális betegségek tehetnek a tragédiáról, egyszerűen csak azon az állásponton vannak, hogy bizonyos esetekben ezek mégis képesek veszélyesek lenni. A skizofréniáról például elmondják, hogy az egyik legalattomosabb pszichés betegség, ugyanakkor arról is beszámolnak a szakértő személyek, hogy nem mindegyik skizofrén időzített bomba. A skizofrén lány apja szintén ezzel a betegséggel él, ő azonban nem bántott senkit, mert megtanult együtt élni vele. A gond akkor keletkezik, amikor egy tévképzet mélyen berágja magát a tudatba, és nem hagyja az illetőt nyugodni, és ezt nem ismerik fel időben.

Beszédes az is, amit a szülőkkel kapcsolatban megtudunk. Reakcióik hitelesnek tűnnek, és nem helikopter szülőkről van szó, ugyanakkor azt sem lehet mondani, hogy nem figyeltek a gyerekekre - egyszerűen csak nem rakták össze a nagyobb képet. Az egyik anyuka elmondja, hogy tudott Slendermanről, de nem gondolta volna, hogy baj lehet azzal, ha a gyerek néha horrorsztorikat olvas, hiszen ő fiatalkorában Stephen King Az c. könyvével a hóna alatt jött haza a könyvtárból. Ebben a korban nagy erő a kíváncsiság, a tinik vágynak ezekre a történetekre.

A doku egyetlen hiányossága, hogy nem jelenik meg benne a bántalmazott lány. Az ő vagy a szülei megszólalásával még árnyaltabb és érdekesebb képet kaptunk volna az esetről. Bár azt hozzá kell tenni, hogy ők egyszerűen nem vállalták a szereplést, ami azért érthető.

A Beware the Slenderman azt üzeni nekünk, hogy legyünk még jobban résen, fokozottan figyeljünk gyermekeinkre és ügyes-bajos dolgaikra, illetve azt, hogy vizsgáljunk meg mindent a lehető legtöbb szempontból és egyedi esetekből ne vonjunk le általános következtetéseket.

Pontszám: 8/10.

IMDb | mafab