Nem tudtam semmit a ***Bíbor folyókról (Les rivières pourpres-2000)***, mikor leültem elé megnézni, csupán annyit, hogy francia thriller, Vincent Cassel főszereplésével. Ennyi éppen elég volt ahhoz, hogy nagy elvárásokkal kezdjem meg a filmet, és nem is igazán kellett csalódnom.

Az Alpok közötti elzárt kisvárosban, Guernon-ban brutális gyilkosság áldozatát találják meg. A férfi a helyi önellátó egyetem oktatója és könyvtárosa volt, holttestét egy hegyoldalra felfüggesztve találták meg, összekaszabolva, kezét levágták, szemét pedig kivájták. A veterán, magának való főfelügyelő, Niemans (Jean Reno) a helyi rendőröket mellőzve próbálja felgöngyölíteni az ügyet, melyben segítségére van az egyetem egy másik tanára, Fanny Ferreira (Nadia Farès). Az egyetemen igen magasan folyik a képzés, országos és nemzetközi szinten is elismertek az itt tanuló hallgatók. Oktatónak lenni itt kiváltság, rang, nem is kerülhet be mindenki ebbe a körbe, ezért generációk óta a tanárok egymás között házasodnak, gyermekeik pedig tovább viszik a pedagógusi pályát és vért.

A város temetőjét megrongálták, egy tragikusan elhunyt kislány sírját undorító náci szimbólumokkal meggyalázták, az általános iskolába pedig betörtek, de semmit nem vittek el. Az ügyben a fiatal, önfejű, agresszív Kerkerian nyomozó (Vincent Cassel) kezd el nyomokat követni, melyek szintén az elit egyetemhez vezetnek. Kerkerian és Niemans keresztezik egymás útjait, hogy bár eleinte egyáltalán nem kedvelik egymást, közös erővel ássanak az egyetem belterjes, sötét titkainak mélyére.

Nagyon szeretem a krimithrillereket, hozzáértéssel kiváló filmeket tudnak készíteni. A Bíbor folyók esetében is egy feszült, dinamikus tempójú, izgalmas filmről beszélhetek, a kivitelezés pedig gyönyörű volt. A zenei aláfestés és az operatőri munka elképesztő, mindenképpen emel a film színvonalán. A hangulat kellően nyomasztó, a gyilkosságok misztikusak és megmagyarázhatatlannak tűnnek. De sajnos vannak hibái is a filmnek, amik lehet, hogy csak engem zavartak. A játékidő feléig olyan, mintha két thrillert látnék, egyet Jean Renóval, egyet pedig Vincent Cassel főszereplésével, és ez utóbbi kevésbé izgalmas. A két fő cselekményszál szépen összefonódik, ami nagyon tetszett, de lehetségesnek tartom, hogy túl későn, mivel a végkifejlet kissé összecsapottnak tűnt számomra. Végig más befejezésre számítottam, a csavarban pedig egy kicsit csalódtam, többre számítottam volna, de ez csak az én véleményem. A színészek remekül játszanak, ez nem meglepő, összességében pedig egy feszült kis francia krimithriller a Bíbor folyók, mely megnézését mindenkinek lelkesen tudom ajánlani.

Szerintem: 7.5/10

IMDb | mafab

(Levente)

A Bíbor folyók 2 2004-ben került mozikba, Az apokalipszis angyalai alcímmel, a rendező ezúttal Oliver Dahan, a forgatókönyvíró pedig Luc Besson volt. A történet nem kapcsolódik szervesen az előző részhez, így gyakorlatilag két, teljesen különálló filmről beszélhetünk, amelyek halmazának metszéspontjában szinte egyedül Jean Reno a közös elem. A sztori több különálló szálon indul, amelyek csak később futnak össze a cselekmény előrehaladtával.

Az előző rész óta Niemandot előléptették, a Jean Reno által megformált karakter ezúttal is egy bizarr gyilkossági ügyben nyomoz, amelynek kiindulópontja egy kolostor, ahol egy befalazott holttestet találnak. Eközben Niemand későbbi társa, Reda nyomozó egy kísérteties, rituális jellegű gyilkosságsorozat elkövetőinek igyekszik nyomára akadni, ahol az áldozatok mind egy homályos hátterű baráti (?) társaság tagjai, akiket szerzetesruhába bújt alakok ölnek meg hidegvérrel. A látszólag egymástól független ügyek közt idővel körvonalazódni kezdenek az összefüggések, a két nyomozónak pedig közösen kell szembenéznie a háttérben munkálkodó erőkkel.

Úgy gondolom, minden folytatásfilm esetében természetes, hogy a művet az első részhez hasonlítjuk. A Bíbor folyók 2 esetében is a mércét az első film állította fel, véleményem szerint a második résznek ha megugorni ezt nem is sikerült, kudarcról semmiképp sem beszélhetünk. A cselekmény jóval kiszámíthatóbb, a hangulati elemek talán egy fokkal kevésbé tartanak ki a film végéig, de még így is figyelemreméltó műről beszélhetünk, különösen, ha az elmúlt 20 év mozijai által meghatározott átlaghoz viszonyítunk.

A film légkörét egyértelműen a vallási utalásokkal és a rejtélyes kiléttel rendelkező gyilkosokkal kívánják megalapozni, ennek megítélése pedig már a néző egyéni ízlésére van utalva. A francia filmek jellegzetes képi világa itt is dominál, az operatőri munkára nem lehet panasz, az európai alkotások kedvelői számára összességében véve tetszetős, jól eltalált hangulatról beszélhetünk. Ha negatívumokról kell beszélni, a Bíbor folyók 2 egyik legnagyobb hátrányaként említhető meg a színvonalban fellelhető egyfajta aszimmetria. A film feléig-kétharmadáig megteremtett atmoszféra ugyanis kiüresedik a lezárás közeledtével, némileg rontva ezzel az összélményen.

Véleményem szerint, bár nem kiemelkedő filmről beszélünk, a Bíbor folyók második része képes garantálni a megfelelő szórakozást a néző számára, a film pedig bizonyos idő elteltével alkalmas akár az újranézésre is.

Értékelés: 7/10

IMDb | mafab

(Absvrd)