Chad Archibald 2015-ös body horrorja, a Bite szinte majdnem ugyanolyan marketinget kapott, mint annak idején Az emberi százlábú (1-2 rész, 3. rész). Sorra jöttek ki cikkek, miként lettek rosszul vagy jöttek ki nézők a vetítésről, hogyan és milyen zacskókat osztogattak a popcorn mellé, mivel elkészült minden idők legundorítóbb metamorfózisos filmje. Mindezek fényében gondolom nem csak bennem volt nagy elvárás a kész mű iránt, bár a nagy felhajtást nem igazán értettem, hiszen 1986-ben bemutatták Cronenberg filmjét (A légy), sőt 1912-ben Kafka is megírta már ezt a történetet, és bizony a Bite-nak nemhogy überelnie nem sikerült egyiket sem, de kimondottan érdektelen horror lett.

Casey (Elma Begovic) menyasszony, pár hét van hátra az esküvőjéig. Ezt megünneplendő barátnőivel Costa Ricára utazik lánybúcsúra, hogy utoljára bulizhasson egyet. Ámde nem az elszánt arák közül való főhősnőnk, szinte az első perctől kezdve bizonytalan a frigyet, valamint leendő férjét illetően. A temérdek alkohol mellett egy helybéli fiú is becsúszik neki. Bűntudattal, csípésekkel kell hazaérkeznie. Ahogy hazaér, rögtön megértjük, miért is ódzkodik a házasságtól: vőlegénye nemcsak, hogy nem vele él, hanem a szomszédban, édesanyjával, és még csak át sem mehet hozzá engedély nélkül. Az anyós minden nő rémálma, kontrolláló, arrogáns, okoskodó fiával való kapcsolata pedig szinte már perverz is, hiszen rendkívül felvilágosult gyermeke szexuális életével, azaz annak hiányával kapcsolatban. Csakhogy Casey-nek nincs is ideje, energiája frusztrációival törődni, a csípései csúnyán kezdenek elfertőződni, és nagyon hamar rá kell eszmélnie, hogy óriási bajban van, az átváltozás pedig megkezdődött.

Már a játékidő első tíz percében felvetődnek kérdések, logikai hibákra utalva, melyek aztán ötpercenként jönnek, és a szűk másfél órás film vége olyan szintű érdektelenségbe fullad, hogy inkább nézegettem volna a falat. Kezdjük ott, hogy valóban a legjobb ötlet egy frusztrációkkal küzdő, bizonytalan menyasszonyt a barátnőinek Costa Ricára vinniük, hogy még inkább elbizonytalanodjon? Mégis miért gondolta Casey jó ötletnek az eljegyzést, amikor egy gondolatnyi közös dolog sincs benne és vőlegényében, az anyós láttán pedig az ördög is átadná a trónját a pokolban? Rendben, elfogadom, hogy ez a film nem a történetre hegyezte ki magát, hanem a húshorrorra, de azért olyan hibákat mégse vétsen a forgatókönyv, hogy amikor hősünk lassan bogárkirálynővé változik, még mindig nem méltóztat berepülni a körzeti ügyeletre? Én nem várnám meg személy szerint, hogy lepetézzek egy külföldi csípés miatt. Illetve miféle barátok és vőlegény az, aki egy hét után próbálja felvenni a kapcsolatot a tudhatóan rossz állapotban lévő nővel? És még akkor sem mennek át hozzá, csak érdeklődnek. A film nagy csavarja pedig kimondottan nevetséges, meghazudtolja azt a minimális koncepciót is, amit addig építgettek a készítők.

A tempó elképesztően lassú, a film pedig kimondottan unalmas sajnos, pedig a játékideje ezt nem engedhetné meg magának. A karakterek érdektelenek, egyedül a főhősnőt alakító színésznő játszik jól, az elismerést pedig rajta kívül még egyedül a maszkmesterek érdemlik, mert a munkájuk kifogástalan. Hogyha már a forgatókönyv és a szereplők pocsékok, vajon undorító-e annyira a film, hogy elszórakoztasson? Annyira nem, és nem is félelmetes, a fentebb már említett Cronenberg-horror kenterbe veri gusztustalanság szintjén is, a Kafka-féle párhuzam pedig egy óriási kihagyott ziccer. Összességében nagy csalódás a Bite, főleg, hogy lehetett volna több is ennél.

Szerintem: 4/10

IMDb | mafab