Az évad második része igen nagy csalódás volt számomra, és bár a John Hillcoat (Az út, Az ajánlat, Tripla kilences) által rendezett harmadik porció, a Crocodile erősebbre sikerült, ez a rész sem lesz ott a kedvenc Black Mirror-epizódjaim közt.

A nem túl távoli jövőben a technikának köszönhetően az emberek gyakorlatilag élő videókamerákká változtak: egy kütyü (és egy kis humán összpontosítás) segítségével bármelyik emlék előhívható az elméből, így például egy baleset felelősét is simán elő tudják állítani. Szóval nincsenek többé titkok, Mia (Andrea Riseborough) azonban szeretné megőrizni a titkait, mert hát azok bizony elég súlyosak és sötétek, és ezért bármire képes…

Sajnálatos, hogy a technológia abszolút margóra szorul: ez a rész gyakorlatilag az emlékekbe látó gép (amihez amúgy félig-meddig az első évad The Entire History of You c. epizódja adta az ötletet) nélkül is simán működne, úgyhogy nem igazán "blackmirorros". De ez még megbocsátható.

A Crocodile arról szól, hogy mire képes az ember saját egzisztenciája megóvása érdekében. Mia lelkén életek száradnak, és miután szemtanúja lesz egy balesetnek, használják rajta az "emléknyerőt", emiatt pedig titkai kitudódnak. Csakhogy Miának már gyermeke, családja, otthona és karrierje van, és mindenre képes, hogy megtartsa azt, amit megszerzett - még az emberi életek kioltása is belefér.

Andrea Riseborough remekül adja át ezt a kíméletlen, ugyanakkor elkeseredett, tragikus karaktert (lehetetlen levenni a szemed az arcáról, amikor képernyőn van), John Hillcoat pedig kegyetlenül rendez: méregerős atmoszférát teremt az Izlandon játszódó történethez. Mia egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed a saját maga által generált mocsokban. Hideg van, hó és halál - feloldozásra, megnyugvásra semmi esély.

A hihetetlenül sötét sztori azonban egyre kiszámíthatóbbá válik, a végcső csavar pedig Shyamalan legrosszabb napjait idézi: hihetetlen nagy blődség, semmi értelme nincs, szimplán csak egy parasztvakítás, és ez nagyon fájó a Black Mirrortól. A Crocodile nagyon jól van megrendezve, feszes és feszült, releváns dolgokat mond az emberi természetről, de az utolsó percek jelentősen rombolják az élményt.

7/10